Az oltár ikrei – Ikertestvéreket szenteltek pappá Olaszországban
A 26 éves ikertestvérek hangsúlyozták, a papi hivatás melletti döntésük személyes és autonóm volt, amelyet szabadon hoztak meg. „Soha nem kérdezgettük egymást, hogy te mit fogsz csinálni – egyszerűen ugyanazt az utat választottuk” – nyilatkozta Giacomo.
Amikor tizenegy évesek voltak, ötödik osztályosok, akkor kerültek kapcsolatba, más hittanos társaikkal együtt, a trevisói szeminárium ifjúsági közössége által szervezett „hivatáscsoporttal”. Akkor még egyikük sem akart pap lenni. Mint Giacomo atya fogalmazott a Famiglia Cristiana című lapnak, „tizenegy évesen nem kérdezed meg magadtól, hogy akarsz-e pap lenni. Csak egy új kalandnak tekinted az egészet. Aztán ahogy felnőttünk, mindkettőnk számára eljött a hivatástisztázás ideje, elkezdtünk teológiát tanulni, és a papság mellett döntöttünk.”
Az ikrek kiemelték a szüleiktől, Agnesétől és Giampietrótól, illetve a lánytestvéreiktől, Irenétől és Mariától kapott támogatás szerepét: „Ezekben az években végig éreztük, hogy nem vagyunk egyedül, mellettünk állnak és támogatnak, különösen a szüleink. Az ő első igenjüknek és a tanúságtételüknek köszönhető, hogy mi is igent tudtunk mondani.”
A támogatás sokszor egészen gyakorlati formát öltött; az ikrek édesapja a SIR hírügynökségnek beszélt róla, hogy új autót vett, hogy minden héten meg tudják látogatni a fiaikat a szemináriumban, és részt tudjanak venni a szülőknek szervezett képzési és lelkiségi alkalmakon – hiszen bizonyos értelemben az egész család belép a szemináriumba…
Noha az ikerpár egészen fiatalon találkozott először a szemináriummal, a középiskolai éveiket pont ugyanúgy töltötték, mint a többi tizenéves. Olaszországban a középiskolások specializálódnak; Giacomo a természettudományokat választotta, Davide a kommunikációt.
Az Úrnak kimondott igen nagy békével töltötte el őket. „Valami olyasféle belső béke tölt el, amilyet soha nem éreztem azelőtt, ennek a végérvényes igennek köszönhetően. (…) Tudom, hogy ott vagyok, ahova Isten helyezett. És olyan szerencsém van, hogy a testvérem is mellettem lehet, aki tökéletesen érti mindannak a mélységét és fontosságát, amit átélünk” – folytatta Davide atya.
Újmiséjüket együtt mutatták be a plébániatemplomban, ahova a család jár. Giacomo atya köszönetet mondott testvérének, „mert a testvérem vagy, az ikertestvérem, társam az úton, és igaz barátom; mert, ahogy [Boldog] Pino Puglisi atya mondta: Isten szeret, ám mindig egy konkrét emberen keresztül – számomra te ezen emberek egyike vagy. Köszönöm neked, hogy tapintattal és szabadsággal jöttél mellettem az úton az évek során. Imádkoztam érted, most, első misénk alatt. Nézz az Úrra, az egyetlen kősziklára: Ő él benned, és Érte kell élned, minden erőddel.”
Forrás: Aleteia.org; SIR; Famiglia Cristiana
Fotó: Aleteia.org; Seminaristi Treviso
Magyar Kurír
(vn)
