Ferenc pápa tízparancsolata a pápai nunciusoknak
Június 12-től 15-ig tartják a Vatikánban a szentszéki külképviseletek vezetőinek háromévenként esedékes találkozóját. A szerdán kezdődött rendezvényt Pietro Parolin bíboros államtitkár nyitotta meg szentmisével, június 13-án pedig Ferenc pápa fogadta a 103 szentszéki képviselőt, köztük Pintér Gábort, a Belarusz Köztársaság és Michael August Blume-ot, Magyarország nunciusát.
A Szentatya a találkozó kezdetén átnyújtotta a 98 nunciusnak és öt állandó képviselőnek szóló, előre megírt beszédét, majd kötetlenül elbeszélgetett a szentszéki diplomatákkal. A pápai beszéd a nunciusok egyfajta „tízparancsolatát” tartalmazza, „általánosságban megfogalmazott gondolatokat, melyek nagy részét már úgyis ismerik” a szentszéki diplomaták.
A „nunciusok tízparancsolatának” lényegi pontjai: a nuncius az Isten, az Egyház és a pápa embere, az apostoli buzgóság, a kiengesztelődés, a kezdeményezés, az engedelmesség, az imádság, a tevékeny szeretet és az alázat embere.
Az első parancsolat Isten emberének nevezi a nunciust, mert Őt követi mindenben és mindenért. Örömmel tesz eleget parancsainak; minden erejével és szabadon szolgál, nagylelkűen fogadja a szenvedést. Nem csapja be a felebarátját, nem pletykál; szívét, fülét és szemét tisztán megőrzi. Nem enged e világ csábításának, Isten Igéjére tekint, és egyenes úton jár. Komolyan törekszik a szent és feddhetetlen életre. Szívét megnyitja a hátrányos helyzetűek és a megvetettek iránt.
Minthogy a pápai képviselet küldötte, a nuncius nem saját magát képviseli, hanem az Egyházat, és főként Péter utódát. Mindez megszűnik akkor, ha rosszul bánik a munkatársaival, az alkalmazottakkal és a nővérekkel. Szomorú látni olyan nunciust, aki gyötri a munkatársait azokkal a csapásokkal, amiket neki is el kellett szenvednie más nunciusoktól. Éppúgy szomorú látvány, ha a pápai követ a luxus embere, mert ez egy ellentanúságtétel. Legfőbb gondja legyen a lelkek üdvössége és java.
Az örömhírt hirdeti, aki a hit magvait hinti szét bármelyik találkozás során. Példaként állította a pápa a nunciusok elé Szent Maximilian Kolbe tanúságtételét, aki „szent közömbösséggel” járta az útját, mindig a lelkek javára tekintettel. Pál apostollal együtt nem mondhat le a nuncius arról, hogy az evangéliumot hirdesse.
A nuncius feladata a közvetítés, a közösség építése, a párbeszéd és a kiengesztelődés szolgálata. Ennek érdekében maradjon pártatlan és objektív, hogy mindenki jogos részére találhasson nála az igazságosságban és a békében. A kommunikáció embereként értékes szolgálatot végez elsősorban a püspökök, papok és szerzetesek felé, mindenki javára. Küldetése nem rendeli őt a helyi püspök fölé, de diszkrét és testvéri tanácsokkal támogatja őt.
Péter utóda küldetésében jár a nuncius az Egyház és a kormányzatok közelében, és ebben a tevékenységében konkretizálja, képviseli a pápa jelenlétét a hívek és lakosság felé. Szép dolog, ha a nunciatúrákat a „pápa házának” hívják. Egy jó nuncius soha nem lehet képmutató, hiszen hídként szolgál Krisztus földi helytartója és a konkrét helyi valóság között. Ez a munka készséget, rugalmasságot, alázatot, feddhetetlen szakmaiságot, jó kommunikációs és tárgyalási képességet igényel. Sokszor kell utazni, a bőröndnek mindig készen kell állnia az újabb küldetésre. Fontos a természetes készség a személyes kapcsolatok kialakítására, a nuncius legyen közel az emberekhez, álljon velük kapcsolatban. Látogassa a helyi közösségeket, biztosítsa őket Krisztus és Egyháza közelségéről. Ezen túl a nuncius törődjön saját szakmai továbbképzésével, ismerje jól mindazt, amit képvisel. Összeegyeztethetetlen, ha a szentszéki követ kritizálja a pápát a háta mögött vagy blogon, vagy éppen a pápával, a kúriával és a római egyházzal ellenséges csoportokhoz társul.
A szentszéki diplomata fejlessze a képességét, és képezze magát, hogy válaszolni tudjon a kihívásokra, anélkül, hogy gondolkodásmódja, lelkisége és emberi mivolta megmerevedne. Ne legyen megalkuvó, de tudjon az eszmeiségből a gyakorlatba átlépni. A kezdeményező ember ösztönösen kíváncsi, dinamikus, vállalkozó és bátor személyiség, aki nem pánikol. Mesteri módon tud közelíteni a valósághoz, és pozitív hozzáállással tudja szemlélni azokat, akik megjárták az élet viharait.
Az engedelmesség a szabadsághoz társul: csak akkor leszünk szabadok, ha engedelmeskedünk az evangéliumnak. A nuncius engedelmessége elsősorban azt jelenti, hogy követi a Názáreti Jézus életstílusát, aki nyitott és engedelmes az Atyja iránt, szem előtt tartva az apostoli meggyőződést: inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embernek.
A pápa által a nunciusoknak adott tízparancsolat Szent VI. Pál szavát idézi, aki szerint az Úr szavát kell a legfőbb jónak tartani, ezért minden mástól el kell szakadni, és egyesülni kell vele. Ez családias kapcsolatot jelent Jézus Krisztussal, amit naponta táplálni kell az állhatatos imádságban.
Ha a nuncius valóban találkozni akar Krisztussal, akkor valóságosan érinteni kell az ő testét a szegényekben. Ugyanaz a Jézus van jelen a szentmise megtört kenyerében, mint akit a szegények arcán megláthatunk.
A pápai tízparancsolat utolsó, de nagyon is nyomatékos felhívása az alázat szerepére és fontosságára utal, melyet Ferenc pápa a nunciusok egyik elődje, Isten szolgája Rafael Merry del Val bíboros imájából vett: „Szelíd és alázatos Jézus, ments meg engem attól a vágytól, hogy megbecsüljenek, hogy szeressenek, hogy hízelegjenek nekem, hogy megtiszteljenek, hogy dicsérjenek, ellenben add meg nekem, Uram, hogy utánad vágyakozzam!”
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
