Ferenc pápa nagycsütörtök este: Annak van legnagyobb hatalma, aki leginkább szolgál!
Április 18-án a Szentatya a Rómához közeli Velletri település börtönében mutatta be a nagycsütörtök esti misét, amelynek keretében megmosta tizenkét különböző nemzetiségű fogvatartott lábát. Az elítéltek közül lelkileg is sokan készültek az alkalomra, például meg is gyóntak.
Ferenc pápa rögtönzött beszédének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.
Köszöntelek mindnyájatokat, és köszönöm a kedves fogadtatást!
Néhány nappal ezelőtt kaptam egy gyönyörű levelet, amelyet néhányatok közösen írtatok, olyanok, akik ma nem lehetnek itt, de nagyon szép dolgokat írtak, és szeretném megköszönni ezt nekik.
Ebben az imában szoros egységben vagyok mindenkivel: azokkal, akik itt vannak, és azokkal is, akik nincsenek itt. 
Hallottuk, mit tett Jézus. Érdekes, azt mondja az evangélium: „Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott”, vagyis Jézusé volt minden hatalom, minden. És azután elkezdi a lábmosást. Olyan cselekedet ez, amelyet a rabszolgák végeztek abban a korban, mert akkoriban nem voltak leaszfaltozva az utak, és a házba érkező embereknek poros volt a lába. Amikor valaki látogatóba vagy ebédre érkezett, a rabszolgáknak volt a dolga, hogy megmossák a lábát. És Jézus ezt a tettet hajtja végre: megmossa lábukat. A rabszolgák feladatát veszi át. Ő, akinek kezében volt minden hatalom, ő, aki az Úr volt, rabszolgamunkát végez. És aztán ezt tanácsolja mindenkinek: „Ezt tegyétek ti is egymás közt!” Vagyis szolgáljátok egymást, legyetek testvérek a szolgálatban, ne a nagyra törekvésben, vagyis ne akarjatok mások fölé kerekedni, másokat elnyomni, nem, hanem legyetek testvérek a szolgálatban! Szükséged van valamire? Rászorulsz valamilyen szolgálatra? Majd én megcsinálom neked! Ez a testvériség. A testvériség alázatos, mindig: szolgál. És én azért végzem el ez a cselekedetet – az Egyház azt akarja, hogy a püspök minden évben elvégezze, egyszer egy évben, legalább nagycsütörtökön –, hogy utánozzam Jézus tettét. És a püspök azért is teszi ezt, hogy jót tegyen a példával magának is, mert a püspöknek nem a legfontosabbnak kell lennie, hanem a legszolgálóbbnak! És mindannyiunknak a többiek szolgájának kell lennünk!
Ez Jézus szabálya és az evangélium szabálya: a szolgálat szabálya, nem az uralkodásé, nem mások bántásáé, nem mások megalázásáé. Szolgálat!
Egyszer, amikor az apostolok egymással veszekedtek, és arról vitatkoztak, hogy „ki a legfontosabb közöttünk”, Jézus fogott egy gyermeket, és azt mondta: „A gyermek. Ha szívetek nem lesz olyan, mint egy gyermeké, nem lesztek tanítványaim.” Gyermeki szív, egyszerű, alázatos, szolgáló. És hozzáfűzött egy érdekes dolgot, amelyet összeköthetünk mai cselekedetével. Azt mondja: „Vigyázzatok, a népek vezetői hatalmaskodnak, de köztetek ne így legyen. A legnagyobbnak szolgálnia kell a legkisebbet. Aki legnagyobbnak érzi magát, annak szolgának kell lennie.” Nekünk, mindnyájunknak is szolgának kell lennünk!
Igaz, hogy az életben akadnak problémák: veszekedünk egymással…, de ennek múló dolognak kell lennie, időlegesnek kell lennie, mert szívünkben mindig ott kell lennie ennek a mások iránti szeretetnek, a másik szolgálatának.
És ez a cselekedet, amelyet ma elvégzek, legyen mindannyiunk számára olyan gesztus, amely segít, hogy még inkább egymás szolgái legyünk, még inkább egymás barátai, még inkább egymás testvérei legyünk a szolgálatban!
Ezekkel az érzésekkel folytatjuk a szertartást a lábmosással.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
