Megtalálták és azonosították Boldog Sándor István ereklyéit
A Don Bosco Szaléziak Szent Istvánról Elnevezett Magyar Tartománya március 27-én, Budapesten tájékoztatta a sajtó képviselőit arról, hogy hosszas előkészület és kutatómunka eredményeként sikeresen exhumálták és azonosították Boldog Sándor István vértanú szalézi testvér ereklyéit.
A megjelenteket köszöntve Ábrahám Béla SDB tartományfőnök elmondta: bár nagyon sajnálták, hogy a boldoggáavatási ünnepen még nem mutathattak be ereklyét, most nagy örömmel jelenthetik be, hogy megtalálták Boldog Sándor István (1914–1953) vértanú szalézi testvér sírhelyét, és azonosították földi maradványait. Az ereklyék elismerésének hivatalos folyamata is megkezdődött. A tartományfőnök külön kiemelte Csány Márton fontos szerepét a kutatásban. Ábrahám Béla azt is megemlítette, hogy érdekes módon pont a napokban kértek tőle Brazíliából Sándor István-ereklyét.
Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója tájékoztatása szerint a Rákoskeresztúri új köztemető Nemzeti Gyászparkjához a 298-as, a 300-as és a 301-es parcella tartozik. Ezek a sírhelyek 2009 óta élveznek védettséget. Boldog Sándor István vértanút is itt temették el, ezért is szeretnének itt idén október 26-ára méltó kegyeleti zarándokhelyet létrehozni.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelhető vizsgálati és peranyagot Bertáné Varga Judit történész, muzeológus tárta fel. A kutatásról többek között az Új Ember Kiadónál megjelent, Kényszer ellenére – Szaléziak és a kommunizmus című kötetben számolt be. A levéltári adatok alapján először arra következtettek, hogy Sándor Istvánt és társait a 301-es parcellában temethették el. A szakértő azt is hangsúlyozta, hogy Boldog Sándor István sorsa megdönti azt a tévhitet, mely szerint minden ÁVO-s gonosz volt, ugyanis a vele együtt kivégzett Zana Albert és Farkas Ferenc államvédelmis tisztek is a kommunizmus áldozatai voltak.
Mint azt Susa Éva antropológus, igazságügyi főtanácsos elmondta, most már biztosan állíthatjuk, hogy az Új köztemető 301-es parcellája 2-es sorának 37-es sírjában megtalálták Boldog Sándor István földi maradványait. A sírhelyet először Sándor István testvére, Sándor János kezdte kerestetni 1992-ben. Mivel 1945 és 1962 között a börtönben elhunytakat és a kivégzetteket különböző helyekre temették, a szakértők a fellelhető dokumentumok alapján elkezdtek kialakítani egy olyan adatbázist, melyből kiderülhet, hogy hol lehet az elhunytak sírja. Ez az adatbázis ma már több mint háromezer nevet tartalmaz. Azt tudták, hogy 1953. június 8-án hat személyt végeztek ki – a börtönadatok csak a kivégzés időpontját rögzítették, helyét nem –, ezenkívül az is kiderült, hogy egy, a börtönben betegségben meghalt embert is regisztráltak ebben az időben. Ezt a személyt a 301-es parcellában temették el, ezért merült fel, hogy a 2-es sorban keressék Sándor Istvánt és társait. Támpontot nyújtott, hogy a Fő utcai börtönben történt a kivégzés, valamint a temetési rend is – az 5-ös sortól kifelé kezdtek temetni –, ez alapján pedig következtetni lehetett a sír helyére. Kiderült, hogy 1964-ben a második sorban exhumálások voltak – eredetileg szociáldemokrata politikusok maradványait keresték –, az ekkor készült dokumentumok is információt nyújtottak. A feltárást az adatok alapján 2018 novemberében kezdték meg. Ennek során a sírban hat személy csontmaradványait találták meg.
Dudás Eszter igazságügyi antropológus, genetikus szakértő, a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ (NSZKK) munkatársa a DNS-személyazonosítást ismertette. A csontok azonosítását az NSZKK laboratóriumában végezték. Mivel a maradványok rendezetlenül kerültek elő, nem lehetett tudni, hogy melyik csont kihez tartozhat. Először a hat koponya közül ki kellett zárni azt, amelyik nem Sándor Istváné. Megállapították, hogy mindegyik férfié volt, köztük a két 39 éves volt a legidősebb, egyikük Sándor István volt. Mivel Sándor István alacsony volt, ezért a két legrövidebb combcsontot vizsgálták. A DNS-elemzéshez referenciaként egy Sándor Istvánhoz köthető, 1950-ből fennmaradt borítékot használtak. Az Y-kromoszóma és a sejtmagi DNS-profil összehasonlító vizsgálata kimutatta, hogy ezek minden tekintetben azonosak. Mint azt Dudás Eszter kijelentette, tudományos és szakértői módszerekkel sikerült bizonyítani, hogy a boríték és a két csontmaradvány egy személyhez, Sándor Istvánhoz köthető.
„Pontosan hat évvel ezelőtt, március 27-én hirdette ki Ferenc pápa Sándor István vértanúságát” – kezdte hozzászólását Pierluigi Cameroni SDB, a Szentek Ügyeinek Kongregációja tagja, szalézi posztulátor. Bár egyházi szinten egy ilyen esemény nem feltétlenül különleges, hiszen évszázadokkal később is szoktak ereklyéket találni, mégis nagy jelentősége van annak, amikor egy ilyen kutatás eredményre vezet. Pierluigi Cameroni SDB köszönetet mondott mindazoknak, akik ebben a munkában részt vettek.
A következő lépés Boldog Sándor István ereklyéivel kapcsolatban az lesz, hogy az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyével együttműködve, Erdő Péter bíboros, prímás segítségével benyújtanak egy kérvényt a Szentszékhez azért, hogy hitelesítsék az ereklyéket, és engedélyezzék a használatukat. Ezt követően a konzervált relikviákat kis részekre darabolva eljuttatják a világ minden tájára, majd a megmaradtakat oltárra emelik. Mivel az Egyház egyik boldoggá avatott vértanújáról van szó, Sándor István esetében már most sem földi maradványokról, hanem ereklyékről kell beszélnünk, melyeket tisztelet és áhítat illet. A világ 134 országában jelen lévő szalézi család idén nagy figyelmet fordít arra, hogy miként lehetünk szentek, ez az alkalom jelentősen hozzájárul e gondolatkörhöz – zárta tájékoztatását Pierluigi Cameroni SDB.
Ábrahám Béla SDB tartományfőnök végül elmondta, hogy a tervek szerint Boldog Sándor István koponyáját a Clarisseumban fogják elhelyezni. Szülőhelyére, Szolnokra is jut majd relikvia. Ezenkívül a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós keresztjébe is helyeznek majd Boldog Sándor István-ereklyét.
Fotó: Lambert Attila
Baranyai Béla/Magyar Kurír
