Egy meghurcolt tanár igazsága
Egy zalai falu általános iskolájában egy 13 éves diák 2017-ben megütött egy másodikos gyereket. A tanár közbeavatkozott, a diák meg akarta ütni, majd megrúgta, mire a tanár lekevert neki egy pofont. A szülők feljelentést tettek, a tanárt néhány nap múlva kirúgták, felettesei nem álltak ki mellette. Egy év múlva a megalázó rendőrségi és bíróság ügy végén jogerősen kimondták, hogy a tanár nem követett el bűncselekményt. Hiába keresi igazát, a tankerület alig akar szóba állni vele. Tanulságos történet arról, hogyan gazdálkodik az emberi erőforrásokkal a mai oktatási rendszer.
A jogi egyetemen azt tanítják, soha nem lehet a dolgokat csak önmagukban nézni. Ha valaki annyit lát, hogy egy ember baltával betöri a szomszéd ajtaját és bemegy a házba, hívhatja a rendőröket betörés miatt. De mi van, ha az az ember azért törte be baltával az ajtót, mert ég a ház, és ki akarja menekíteni a bent rekedteket?
Elsőre nehéz ezt a párhuzamot alkalmazni arra az esetre, ha egy tanár megüti egy diákját, mert kétség nem fér hozzá: a testi fenyítés teljesen elfogadhatatlan az iskolában és bárhol máshol is. Most egy olyan történet következik, ahol egy tanár által lekevert pofonról a bíróság jogerős ítéletben mondta ki, hogy az arányos volt, és a tanár nem követett el bűncselekményt.
Engem maga ne üssön meg!
A most 53 éves Imre 2013-ban lett a Keszthelytől 20 kilométerre lévő Zalavár iskolájában testnevelő tanár és osztályfőnök.
A sármelléki iskolához tartozó tagiskolába sok hátrányos helyzetű gyerek járt. 2017. szeptember 25-én Imre egy kolléganőjével 50 gyereket kísért az iskola közelében található közétkezdébe ebédelni. Az ebéd után nehezen ment a gyerekek sorakoztatása. Egy 13 éves, 6. osztályos fiú a sorban úgy megütött egy 7 éves, másodikos gyereket, hogy annak több méterre repült el a sapkája.
Imre a közelben volt és közbeavatkozott. A vádirat szerint a tanár odalépett a 13 éves diákhoz, ujjheggyel megérintett a nyakát, és figyelmeztette, hogy hagyja abba a verekedést. A 13 éves diák ekkor a tanár felé fordult, és ököllel akarta megütni, miközben azt kiabálta, hogy "engem maga ne üssön meg". Imre továbbra is csillapítani próbálta a tanulót, de a diák változatlanul meg akarta ütni.
A pedagógus ekkor részben a diák vállánál, részben pedig a nyaka tájékán fogta meg a gyereket, hogy kiemelje a sorból és önmagától is távolabb tartsa, hogy a diák ne tudja megütni.
A 13 éves fiú ekkor combon rúgta Imrét, a tanár erre megragadta a diákot a "nyaka tájékán", majd a földre nyomta és lekevert neki egy pofont. Ezután felsegítette a gyereket, aki azt mondta: most már megnyugodott.
Imre elmondása szerint az incidens után az iskolába vezető úton egymás mellett mentek, és a gyerek menet közben többször is elnézést kért tőle a történtekért. Az iskolába érve a hatodikos és a másodikos gyerekkel együtt bementek a tagintézmény-vezető irodájába, ahol elmondták a történteket. Erről nem készült jegyzőkönyv, vizsgálatot sem akartak indítani és a 13 éves gyerek sem kapott megrovást.
Ebből feljelentés lesz
Imre ezután elhagyta az iskolát. Tanár kollégái elmondása szerint a 13 éves gyereknek aznap délután semmilyen látható baja nem volt, a gyerek a tanulószobán megcsinálta a házi feladatát, majd ő is hazament a szomszédos faluba.
A diák szülei azonban otthon meglátták, hogy a gyerek arca piros és duzzadt. Miután Imre nem Zalaváron lakik, a család egy zalavári tanárkollégája házához ment, hogy megtudja, mi történt. Az apa már akkor közölte, hogy mindenképpen mennek a rendőrségre. Így is történt. A gyerekről látleletet vetettek. Az orvos azt állapította meg, hogy a gyerek arcán, bal könyökén és a mellkasán 8 napon belül gyógyuló, "bevérzésben megnyilvánuló sérülések" láthatók.
Mivel híre ment a feljelentésnek, a családot másnap délutánra behívták a zalavári iskolába. Itt a tagintézmény-vezető Imre, a gyerek és az apja részvételével tartott "szembesítést". A tanár kérte a gyereket, hogy mondja el apjának, pontosan mi és hogyan történt, de a gyerek azt nem említette, hogy ő megrúgta volna a tanárt. Az apa részéről ekkor az is elhangzott, hogy a tanár örüljön, hogy egy feljelentéssel megússza, mert más családok nem így intézik el az ilyen ügyeket.
Az apát később a sármelléki iskola igazgatóhelyettese próbálta jobb belátásra bírni, aki korábban Zalaváron tanított. Miután a beszélgetésben az apa részéről elhangzott, hogy egy bocsánatkérés talán kijárna nekik, Imre még a családhoz is elment, ahol az apának azt mondta: ha ezen múlik a dolog, bocsánatot kér azért, hogy megütötte a gyereket. A feljelentést ettől függetlenül nem vonták vissza.
Nem engedték be az iskolába
Másnap telefonáltak Imrének, hogy már nem is kell bemennie dolgoznia az iskolába. Következő nap behívták a tankerület keszthelyi irodájába. Ott volt a nagykanizsai tankerület vezetője, és a gyerek is, akit egy pszichológus hallgatott meg a történtekről.
Két nappal később a tankerület vezetője azt mondta Imrének, hogy felfüggeszti az állásából, és ha a család nem vonja vissza a feljelentést, akkor neki "meg kell tennie azt, amit nem akar". Nem sokkal később Imrét Nagykanizsára hívták a tankerületbe, ahol az igazgató azt ajánlotta neki, hogy közös megegyezéssel távozzon az iskolából.
Miután a pedagógus egyáltalán nem érezte bűnösnek magát az ügyben, és egyre erősödött benne az az érzés, hogy tanárkollégáin kívül felettesei egyáltalán nem állnak mellette, nemet mondott. Néhány nappal később ezért a tankerület vezetője rendkívüli felmondással küldte el az iskolából.
Imrét aztán behívták a rendőrségre, ahol "rabosították", azaz fényképet készítettek róla minden irányból és DNS-nyomokat vettek tőle. Ez rendkívül megalázó procedúra volt, még ha meghallgatása után távozhatott is a rendőrségről.
Imre teljesen eszköztelennek érezte magát.
Azóta is azon gondolkodik, vajon egy ilyen helyzetben mégis mit tehet egy tanár. Hagyja magát megalázni és megütni 50 gyerek előtt? Lehet, hogy ez lett volna a helyes megoldás?
A különböző hivatali meghallgatásokon egyébként elhangzott: teljesen máshogy alakult volna ez az ügy, ha nem a gyerek szülei, hanem a tanár megy el látleletet vetetni, és ő tesz feljelentést a diák ellen.
A menthető felindulás mértékét nem lépte túl
Imre elvesztette állását, öt hónapig munkanélküli volt, majd kényszervállalkozóként személyszállítással kezdett el foglalkozni. Sajnálta, hogy ott kellett hagynia végzős osztályát. A falusi iskolába a helyére fél évig nem találtak másik tanárt, a pályaválasztásra és a ballagásra készülő osztályhoz felváltva jártak be helyettesítő tanárok, sokszor az alsó tagozatról.
Közben zajlott a rendőrségi nyomozás, majd az ügy a bíróságra került. Három tárgyalást tartottak, ahol tanúkat, szakértőket hallgattak meg. A Keszthelyi Járásbíróság 2018. november 15-én hozta meg ítéletét, amelyben a tanárt felmentette a könnyű testi sértés vétsége alól.
Az azóta jogerőssé vált ítélet szerint a tanár a hétéves tanuló elleni erőszakot és az ellene irányuló erőszakot hárította el, azaz jogos védelem történt. Ennek során "enyhébb védekezési mód nem állt rendelkezésére, a tanuló arcon ütésével pedig a pedagógus a menthető felindulás mértékét nem lépte túl".
Tankerület: minden jogszerű volt
Az ítélet jogerőssé válása után Imre kártérítést és sérelemdíjat szeretett volna a tankerülettől az 5 hónapnyi munkanélküliség idejére kiesett elmaradt bére és az erkölcsi kára miatt. Megkeresték ez ügyben a tankerületet, de annak vezetője egy levélben azt írta: a jogerős bírósági felmentés visszamenőleg nem teszi jogellenessé a rendkívüli felmondást.
Elküldtük kérdéseinket a tankerületnek arról, mi indokolta a pedagógus rendkívüli felmondással való elbocsátását, a fenti eseten kívül korábban volt-e panasz a munkájára vagy kapott-e fegyelmit, és most kaphat-e valamilyen kártérítést.
A tankerület végül ennyit válaszolt: A Nagykanizsai Tankerületi Központ azonnal vizsgálatot indított az ügyben, amint az eset a tudomására jutott. A tankerületi központ a vonatkozó jogszabályokban foglalt rendelkezéseket maradéktalanul betartotta. A Nemzeti Köznevelésről szóló törvény szerint a gyermek és a tanuló nem vethető alá testi és lelki fenyítésnek.
A vizsgálat során az érintett pedagógus a testi fenyítést elismerte, így jogviszonyát a tankerületi központ rendkívüli felmentéssel megszüntette, amely döntés ellen a pedagógus törvényes határidőn belül jogorvoslattal nem élt. A Nagykanizsai Tankerületi Központ eddig is zéró toleranciát alkalmazott a kiskorúak sérelmére elkövetett erőszakkal szemben és a jövőben is ennek megfelelően jár el.
A tankerület egyedül azt ajánlotta, hogy esetleg tárgyalhatnak a tanár visszahelyezéséről. Imre erre azt mondja: bármennyire is szeretett tanítani, a történtek után már semmiképpen nem menne vissza, és ezt az újabb megaláztatást sem nyeli be.
"Majdnem úgy néz ki, hogy még nekem kellene köszönetet mondanom a tankerület vezetőjének, hogy hajlandó szóba állni velem. Ebből a gesztusból én nem kérek. Azt elfogadtam volna, ha felfüggeszt az állásomból a bíróság ítéletéig, mert úgy gondolom, mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, de nem akarok egy olyan munkahelyen dolgozni, ahol a munkáltató nem áll ki a munkavállaló mellett" - mondta.
Oktatási biztos: előreszaladtak az ítélkezésben
Itt részben egy oktatási konfliktusról, részben pedig egy munkajogi típusú vitáról van szó, mondta kérdésünkre Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa. Hozzá is fordultak már olyan esettel, hogy egy testnevelő tanár úgy ütött vagy lökött meg egy gyereket a tornateremben, hogy az több métert csúszott a padlón.
Az az eset is első látásra nagyon durvának tűnt, de aztán kiderültek a körülmények. A tanár komoly munkával megtanított kötélre mászni egy túlsúlyos gyereket, aki az eset idején éppen a kötél tetején volt, két diák pedig lent elkezdte rángatni a kötelet. A tanár azért avatkozott közbe, hogy a kötél tetején lévő gyerek ne essen le. Itt is azt állapították meg, hogy a tanár egy gyermek testi épségének a védelmében cselekedett.
Az oktatási jogok biztosa az iskoláknak, tankerületeknek azt szokta javasolni, hogy az ilyen esetek kivizsgálását célszerű a hatóságokra bízni. El lehet indítani egy fegyelmi eljárást egy gyermeket megütő tanár ellen, de ezt fel lehet függeszteni a rendőrségi vagy bírósági eljárás lezárultáig.
Ebben az esetben okiratok, jogerős ítélet birtokában lehet valakit elbocsátani vagy megtartani a tankerületben. Az nem helyes, ha egy tankerület előzetesen minősít egy esetet és előreszalad, mint a zalavári ügyben, mondta Aáry-Tamás Lajos.
Imre most nincs könnyű helyzetben. A 2017-es rendkívüli felmondása ellen akkor kellett volna lépéseket tennie, de volt elég baja, így 15 napon belül nem fordult a munkaügyi bírósághoz. Most legfeljebb pert indíthat a tankerület ellen, de ez is sok pénzébe fog kerülni.
(Joób Sándor, index.hu)
