Ortodox szakadás - interjú egy orosz metropolitával
Hilarion metropolita a SIR olasz katolikus hírügynökségnek úgy nyilatkozott: az ukrán ortodox egyház különválásának elismerésével egyértelműen egyházszakadás jött létre a moszkvai és a konstantinápolyi patriarchátus között, és ebben Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárkának főszerepe volt.
Egyházszakadás jött létre a moszkvai és a konstantinápolyi patriarchátus között. Az orosz Hilarion metropolita, a Moszkvai Patriarchátus Külügyi Osztálya vezetője a SIR hírügynökségnek és az inBlu Radiónak adott interjújában kemény szavakkal beszélt annak a felelősségéről, aki miatt az ortodox világ ebbe a helyzetbe került: „A döntés Bartholomaiosz pátriárka kezében volt. Dönthetett, hogy ő lesz az ortodox egyházak koordinációjának irányítója, vagy egyházszakadást okoz. Az egyházszakadást választotta.” A következmények – az ökumenikus párbeszédet illetően is – meglehetősen súlyosak. „Nem veszünk részt semmiféle bizottságban, amelynek vezetője vagy helyettes vezetője a konstantinápolyi pátriárka. Ez azt is jelenti, hogy nem veszünk részt olyan teológiai párbeszédekben sem, ahol a Konstantinápolyi Patriarchátus képviselői elnökként vagy alelnökként vannak jelen.”
„Egyházszakadás”, „egyházszakadásról” beszélhetünk – fogalmazott Hilarion, Volokolamszk metropolitája, a Moszkvai Patriarchátus külföldi kapcsolatokért felelős osztályának vezetője teljesen egyértelműen és világosan a jelenlegi törés leírását illetően. Azzal a töréssel kapcsolatban, amely Moszkva és Konstantinápoly között jött létre az ortodox világban, mivel azután, hogy Bartholomaiosz pátriárka úgy döntött, önállóságot adományoz az ukrán egyháznak, a Moszkvai Patriarchátus felbontotta az eucharisztikus közösséget az ökumenikus pátriárkával. Hilarion metropolita két napra Rómába utazott, hogy részt vegyen a fiatalokról szóló püspöki szinóduson – október 19-én Ferenc pápa személyesen is fogadta. A kétnapos látogatás során adott interjút a két orgánumnak, hogy kifejtse, mik az okai és a háttere annak, hogy Moszkva végül is szakított Bartholomaiosz pátriárkával, és beszéljen a jövőbeni távlatokról is. „A kánoni törvényekkel összhangban – szögezte le azonnal –, a püspökök, akik elismerik az egyházszakadásban részt vevő csoportokat, maguk is elszakadnak az Egyháztól. A mi nézőpontunkból tehát a konstantinápolyi pátriárka jelenleg egyházszakadásban van.”
– Mit is jelent egészen pontosan ez az egyházszakadás az ortodoxok közötti kapcsolatok jövőjét tekintve?
– A gyakorlatban azt jelenti, hogy mi nem veszünk részt semmilyen eucharisztikus ünneplésben a konstantinápolyi pátriárkával együtt, és hogy a híveink nem járulhatnak szentáldozáshoz a Konstantinápolyhoz kötődő templomokban. Továbbá nem veszünk részt semmilyen szervezetben, amelyet a konstantinápolyi pátriárka szervez vagy ahol ő, illetve az ő küldöttei elnökölnek. Számunkra ez a patriarchátus egyházszakadásban van, ennek megfelelően töröltük Bartholomaiosz pátriárka nevét a pátriárkák hivatalos listájáról, amelyet mi diptichonnak hívunk. Vagyis nem emlékezünk meg róla az orosz ortodox egyházban és a diptichon olvasását az alexandriai pátriárkával kezdjük. A döntés valójában Bartholomaiosz pátriárka kezében volt. Dönthetett, hogy ő lesz az ortodox egyházak koordinációjának irányítója, vagy egyházszakadást okoz. Ő az egyházszakadást választotta.
– Azt is jelenti ez, hogy ha a Konstantinápolyi Patriarchátus küldöttei jelen vannak egy, a katolikus egyházzal folytatott párbeszédért felelős szervezetben – gondolunk itt például a katolikus Egyház és az ortodox egyház közötti teológiai párbeszédért felelős vegyes összetételű bizottságra –, akkor Önök azon nem vesznek részt?
– Nem veszünk részt semmiféle bizottságban, amelynek vezetője vagy helyettes vezetője a konstantinápolyi pátriárka. Ez azt is jelenti, hogy nem veszünk részt olyan teológiai párbeszédekben sem, ahol a Konstantinápolyi Patriarchátus képviselői elnökként vagy alelnökként vannak jelen.
– Amit mond, az nagyon kemény. Biztos benne, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlan? Vannak feltételek, amelyeket teljesítve van esély a visszatérésre? Mik lehetnek ezek a feltételek?
– Azt gondolom, hogy a folyamat visszafordíthatatlan, de a normális állapotba való visszatérés feltétele az lehetne, hogy a konstantinápolyi pátriárka vonja vissza a döntését, amelyet meghozott és egyesüljön újra az ortodox egyházak családjával.
Kirill moszkvai és Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka még egy asztalnál
– X. János pátriárka javasolta, hogy hívjanak össze egy pánortodox szinódust, ahol szót ejthetnének az „önállóság” kérdéséről. Mit gondol, ez valós megoldást jelenthetne a problémára?
– Ezzel a javaslattal mi magunk is előálltunk, de a konstantinápolyi pátriárka nem akart semmiféle pánortodox tanácskozást tartani erről a kérdésről, mert azt hiszi, hogy az ő hatáskörébe tartozik az önállóság megadása. Mi azonban nem így gondoljuk. Például amikor az orosz ortodox egyházat patriarchátusként ismertek el, ezt a döntést a négy létező pátriárka hozta meg: Konstantinápoly, Alexandria, Antióchia és Jeruzsálem. Egy pánortodox döntés, nem pedig Konstantinápoly egyoldalú döntése volt. A kilencvenes években létrejött egy egyezmény az ortodox egyházak között, miszerint a jövőben az önállóság adományozása csak egy pánortodox tanácskozás és jóváhagyás után lehetséges. Most azonban a Konstantinápolyi Patriarchátus egyszerűen azt mondja, hogy ez az egyezmény nem létezik, illetve nem érvényes.
– Valóban, 2016-ban volt Krétán egy pánortodox zsinat, amelyen Önök, az orosz egyház nem vettek részt. Nem lehetett volna az egy olyan alkalom, ahol a kérdést tisztázhatták volna?
– Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy az nem volt pánortodox. Úgy mutatták be, mintha pánortodox lenne, de pár héttel a zsinat előtt néhány egyház visszautasította a meghívást. Az első köztük a bolgár egyház volt. Aztán az antióchiai egyház, rögtön utánuk pedig a grúz egyház. A szerb egyház a zsinat elhalasztását javasolta. Három egyház tehát kijelentette, hogy nem vesznek részt, egy egyház pedig azt kérte, hogy halasszák el a kezdeményezést, mint ahogy mi is, az orosz egyház, azt kértük, hogy halasszák el a zsinatot, de a konstantinápolyi pátriárka azt mondta, hogy nem akar azokra a hangokra hallgatni, amelyek az ortodox egyházaktól jönnek, és hogy meg akarja tartani, bármi is történjek, azt a zsinatot. Nem volt pánortodox zsinat, csupán tíz egyház zsinata. Az önállóság kérdése is, amelyről a zsinat előtt kérdés volt és része volt a programnak, végül is kimaradt a munkafolyamatból. Ezek alapján tehát az sem volt egy olyan alkalom, ahol meg lehetett volna oldani azokat a problémákat, amelyeknek a jelenlegi szituáció a következménye, vagyis az ortodox egyházban létrejött szakadást.
– Ukrajnát most konfliktusok tarkítják. Mennyire súlyos az egyházak megosztottsága egy olyan időszakban, amikor a béke nagyon törékeny?
– Nem vagyok politikai elemző. Az egyház képviselője vagyok. Csak azt tudom mondani, hogy az egyházak nézőpontjából a megosztottság, amely alapvetően a kilencvenes évek egyházainak szintjén generálódott, egyszerűen társadalmi szintű megosztottsággá alakult át. Maga a társadalom megosztott. És ez a megosztottság súlyos. És pontosan ez a megosztottság az, amely a jelenlegi fegyveres konfliktushoz vezetett. Vegyük például a nyelvi kérdést. Vannak olyanok, akik csak ukránul akarnak beszélni, és milliók, akik oroszul, de a hatóságok nem teszik lehetővé a számukra és a gyermekeik számára, hogy ezt meg is tehessék. Ez pedig szakadást eredményez egyházi szinten és társadalmi szinten egyaránt.
– Kirill pátriárka Isten embere és a párbeszéd embere. Hogyan tekint most erre a szituációra? Biztosan nem könnyű neki sem.
– Valóban, nagyon gondterhelt. Személyesen is sokat tett azért, hogy elkerülje ezt a szituációt. Évekig dolgozott a külföldi kapcsolatokért felelős részleg vezetőjeként, több teológiai bizottságnak is tagja volt, több találkozón is részt vett Bartholomaiosz pátriárkával és ökumenikus képviselőkkel, és mindenki másnál jobban tudja, milyen fontos is az ortodox egység. Mindvégig, augusztus végéig személyesen részt vett a munkában, hogy megpróbálja megoldani a problémát, hogy bevonja a konstantinápolyi pátriárkát a párbeszédbe, de az augusztusi találkozó során már világossá vált – amely, amint azt mondtuk is, testvéri találkozó volt –, hogy Bartholomaiosz pátriárkának nem állt szándékában folytatni a dialógust. Megvolt a saját érvrendszere, elgondolásai és nem hallgatott másokra. Azt hitte, hogy övé a döntés, a többieknek pedig ezt el kell fogadnia. Ez az azonban nem egészen így sikerült, amint látjuk.
Fordította: Koszoru Péter
Forrás és fotó: Agensir.it
Magyar Kurír
