Új apostoli konstitúció szabályozza a püspöki szinódusokat
Két héttel a fiatalokkal foglalkozó püspöki szinódus kezdete előtt, szeptember 18-án tették közzé a Vatikánban Ferenc pápa Episcopalis communio (Püspöki közösség) kezdetű apostoli konstitúcióját, amely a VI. Pál pápa által 1965-ben alapított püspöki szinódus intézményének struktúráját szabályozza.
Isten népének tanácskozása szinodális egyház, amelyben a péteri primátus gyakorlása is nagyobb jelentőségre tesz szert – üzeni az új konstitúció, melyet Ferenc pápa szeptember 15-én írt alá. Az október 3-án kezdődő püspöki szinódust már ez az új konstitúció szabályozza.
Az Episcopalis communio bevezetője emlékeztet VI. Pál pápa napra pontosan 63 évvel korábban, 1965. szeptember 15-én hozott döntésére, mellyel megalapította a II. vatikáni zsinat egyik legértékesebb örökségét, a püspöki szinódus intézményét. Ferenc pápa hangsúlyozza a „püspökök szinódusának hatékony együttműködését a római pápával” az Egyház életét érintő legjelentősebb kérdésekben, amelyek „különleges tudást és gyakorlati bölcsességet igényelnek az egész Egyház javára”. A „mostani történelmi pillanatban, amikor az Egyház egy új evangelizáló szakaszba érkezik”, a „püspökök szinódusának hivatása, hogy mind alkalmasabb eszközzé váljon a mai világ evangelizálására”.
Már VI. Pál pápa előre látta, hogy egy „ilyen intézmény utólagos tökéletesítésre szorul”. Éppen ezt tette meg XVI. Benedek pápa az „Ordo Synodi”, a szinódus rendjének legutóbbi pontosításával, mely megteremtette és egyre inkább megerősítette saját funkcióiban a püspöki szinódus főtitkárságát, amely a főtitkárból és püspökök különleges tanácsából áll.
Szem előtt tartva a szinódusi eljárás hatékonyságát azon ügyekkel kapcsolatban, melyek az Egyház pásztorainak azonnali és egybehangzó közbeavatkozását igénylik, az utóbbi években megnőtt a vágy arra, hogy a szinódus legyen „a püspöki szolgálat különleges megnyilatkozása és gondoskodásának hatékony alkalmazása az összes egyház javára”. Ennek alapja az a szilárd meggyőződés, hogy „az összes pásztor feladata, hogy Isten szent népének a szolgálatában álljon”, amihez pedig „a keresztség szentsége jegyében tartoznak”.
Ferenc pápa az új konstitúcióban leszögezi, hogy a püspök egyidejűleg „mester és tanítvány”, ami egyszerre „küldetés és Krisztus hangjának a hallgatása”, aki Isten népén keresztül beszél, oly módon, hogy „azt tévedhetetlenné teszi a hit világában”. Éppen ezért a szinódus váljon mindinkább „olyan sajátos eszközzé, mely Isten népét hallgatja a helyi egyház híveivel folytatott tanácskozásokon keresztül”. Jóllehet lényegét tekintve püspöki szervezetről van szó, „mégsem élhet a hívektől elkülönítve”. A „püspöki szinódus így tehát olyan szerv, mely hangot ad Isten egész népének a püspökökön keresztül”, miközben a „hit őrzője, magyarázója és tanúja”. „A püspöki szinódus összejövetelről összejövetelre ékesszóló kifejezése az Egyház szinodalitásának”, melyben visszatükröződik a „különféle kultúrák közössége”. A püspöki szinódus működése másfelől a hívek és a pásztorok, valamint a püspökök és a római pápa közötti „mély közösséget” juttatják kifejezésre.
Ferenc pápa azt reméli, hogy a szinódus tevékenysége „a maga módján hozzájárulhat az összes keresztény közötti egység megteremtéséhez”, az Úr szándéka szerint, ahogy II. János Pál pápa is óhajtotta az Ut unum sint kezdetű enciklikájában: „Találják meg a péteri szolgálat gyakorlatának olyan formáját, mely miközben egyáltalán nem mond le lényegi küldetéséről, megnyílik az új helyzet előtt”.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
