Megnyílt a KATTÁRS
Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök és Cser-Palkovics András polgármester nyitotta meg az idei Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) eseménysorozatát szeptember 7-én a székesfehérvári Városház téren. Este a ciszterci templomban Udvardy György püspök mutatta be a nyitó szentmisét.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hatodik alkalommal rendezi meg a Katolikus Társadalmi Napokat, amelynek fő célja bemutatni minden érdeklődő számára az Egyház társadalmi tanítását. Először 2013-ban Budapest, majd 2014-ben Miskolc, 2015-ben Debrecen, 2016-ban újra Budapest, majd 2017-ben Győr városa adott otthont a rendezvénynek. A háromnapos eseményt idén Székesfehérvár látja vendégül szeptember 7. és 9. között a Városház téren. A korábbi évekhez hasonlóan az idei KATTÁRS elsősorban azt szeretné bemutatni, hogy a Katolikus Egyháznak az evangélium alapján van megoldása a mai kor társadalmi kérdéseire és problémáira.
A megnyitón részt vett Márfi Gyula veszprémi érsek és Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita is.
Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, a KATTÁRS civil fővédnöke köszöntőjében elmondta, az európai, de a székesfehérvári közösség sem létezhetne a kereszténység nélkül, s nem létezhetne az ezt megvalló emberek nélkül. Sokan keresik ezt az utat, és lehet, hogy éppen ezeknek a rendezvényeknek a keretében találnak majd rá.
Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, a rendezvény egyházi fővédnöke beszédében elmondta, az Egyház feladata, hogy az embereket az életszentség felé vezesse. Ezért imádkozik és végzi a liturgiát. De az Egyháznak az is küldetése, hogy a világot szebbé és jobbá tegye. Meg kell tehát találnia azokat a fórumokat és lehetőségeket, melyek segítségével bemutatkozhat, hogy ne csak percnyi boldogságokat találjunk, hanem az életünk legyen maga a boldogság, és életünk végül eljusson az örök boldogsághoz, Istenhez. Ezért szeretnénk bemutatni mindazon területeket, ahol szolgálunk, ahol a társadalomért dolgozunk. Ezért áll az Egyház az idősek, a fogyatékkal élők mellé; ezért oktatja a gyerekeket és segíti a családokat, alakítja a keresztény kultúrát. A KATTÁRS ezt szeretné bemutatni mindenkinek.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes levélben köszöntötte a megjelenteket: „Arra buzdítom tehát a KATTÁRS résztvevőit, illetve mindazokat, akik elkötelezettek a keresztény Magyarország megtartásában, ne féljenek mindig a nagyobb igazságot és a nagyobb jót – a köz javát – keresni… Szent II. János Pál pápa mondta, hogy semmi sem győz meg, csak az igazság, semmi sem ment meg, csak a szeretet.”
Udvardy György pécsi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) alelnöke is Szent II. János Pál pápa egy gondolatát idézte fel: A krisztusi hit kultúrát teremt, az a hit, mely nem teremt kultúrát, nem hit. Ma nem csak a múltat szeretnénk értékelni, mert nem csak az a kultúra fontos, mely már elmúlt, hanem az is, mely napjainkban épül. Van célunk! Van jövőnk! – ez a KATTÁRS jelmondata. De fordítva is igaz, ha nincs célunk, nincs jövőnk sem.
Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK Caritas in Veritate Bizottságának elnöke, a KATTÁRS egyházi védnöke egy régi történettel kezdte. A Krisztus utáni 3. évszázadban erőszakkal vitték el a fiatalokat katonának. Útjuk során voltak olyanok, akik segítették őket. Az egyik fiatal megkérdezte tőlük, „kik vagytok ti”, mire azt válaszolták: „keresztények vagyunk”. Ez a fiatalember Szent Pakhomiosz volt, akit a szerzetesség egyik atyjaként tisztelünk. Európa ebből a mentalitásból született, abból, mely odaáll a szenvedő ember mellé. Európai jogrendszerünk is arra épül, hogy minden ember Isten képmása. Ha e felismerés gyengül, „ha eltűnik az Isten, eltűnik az ember is”. A mi világunk az evangéliumból született, kultúránk éltető forrása az Isten. A KATTÁRS ezt szeretné megmutatni minden embernek.
Hirtling István színművész, a KATTÁRS világi védnöke azt emelte ki köszöntőjében, hogy az Egyház kilépve az utcára igyekszik megtalálni a személyes kapcsolatot az emberekkel. De arra is lehetőséget nyújt, hogy hívők és nem hívők is megtalálhassák egymást. „Nyitottság, befogadás, megértés és cselekvő szeretet, ez az üzenete a Katolikus Társadalmi Napoknak.”
A székesfehérvári ciszterci (Nagyboldogasszony- és Nepomuki Szent János-) templomban bemutatott szentmise főcelebránsa Udvardy György pécsi megyéspüspök volt. Homíliájában arról beszélt, hogy a Feltámadott szavai teremtő és küldő szavak. Ezek hozták létre és éltetik az Egyházat is. Isteni szavak ezek, melyeket nekünk is meg kell értenünk, meg kell valósítanunk az életünkben.
A kiindulópont Jézus Krisztus megtestesülése. Isten általa belép az ember világába, felvállalva azt is, hogy esetleg nem értjük meg teljesen. Felvállalja az emberi élet minden oldalát, megszenteli azt a maga valóságában. A megtestesülés Isten szeretetének a gesztusa. Jézus az Atya örömhírével jött: Isten meg akar menteni és el akar juttatni az élet teljességére. Jézus reménységet önt belénk, mely arra hív, hogy valósítsuk meg a szeretet cselekedeteit. Reménységünk az üdvösségre szól, e remény pedig a jövő felé irányítja a figyelmünket. Mi sokszor félünk a jövőtől, de az Isten benne van az ember jövőjében, a maga újjáteremtő és szabadságot adó ajándékával. XVI. Benedek pápa fogalmazta meg, hogy a kereszténység kezdetén nem egy ideológiai vagy erkölcsi döntés áll, hanem egy személyes találkozás a Feltámadottal. Mondanivalónk is abból fakad, hogy találkoztunk a Feltámadottal. Az Egyház is ebből forrásozva teremtette meg a kultúra lehetőségét és formálta azt istenivé.
Az Egyház bátran élt történelme során a tanítás felelősségével, bátran vállalta a szolgálat küldetését. Mindig azt kereste, hogy miként tudja az ember javát szolgálni. Az Egyház nem félt ünnepelni akkor, amikor a körülmények esetleg nem voltak erre alkalmasak. De az Egyház közösséget is teremtett, olyan közösséget, mely a szentségből forrásozik. Tette ezt akkor is, amikor ez kifejezetten veszélyes volt. Az Egyház alapvetően Isten közössége.
Az Egyház mindig az Úr szavaira figyel, mert meg kell maradnunk tanítványnak. Az Egyház zarándokként éli életét. Van célja, tudja, hogy az atyai ház felé tart. De az Egyház attól sem félt soha, hogy szolgaként éljen, hogy hírnökként hirdesse: Jézus Krisztus az Úr, Ő az emberi élet középpontja. Ugyanakkor az Egyház intézmény is. Azok a próbálkozások, melyek felszámolják az intézményi jelleget, előbb-utóbb kudarcot vallanak.
Isten Szentlelke tartja ébren bennünk az üdvösség jó hírét, Isten tölti be a szívünkben lévő vágyakat. Hiszünk a nevelésben és a nevelhetőségben, abban, hogy az Egyház a kapcsolatokban él. Abban is hiszünk, hogy a természet rendje a kegyelemre irányít bennünket. Mindez azt is jelenti, hogy az élet célszerűségében is hiszünk, ami nem jelent haszonelvűséget. Az elköteleződés erejében is hiszünk, mert a szabadságot csak elköteleződéssel lehet megélni, de menekülünk attól az elköteleződéstől, mely felszámolja a szabadságot. Ez az elköteleződés vezet bennünket a szolgálathoz, mégpedig egy olyan szolgálathoz, mely elvezet bennünket az áldozathoz, ahhoz, melyet az eucharisztiában ünneplünk. Krisztus nem csak emberré lett, de kész volt életéről is lemondani azért, mert az Atya iránti szeretet erre indította.
Abban is hiszünk, hogy képesek vagyunk új társadalmi viszonyokat kialakítani és ezért áldozatot hozni. A keresztségben az Úr kiválasztott bennünket. A Feltámadott küld bennünket, Ő állít elénk örömet, reményt és célt. Feladatunk, hogy erről tanúságot tegyünk.
A megnyitón közreműködött a Vox Mirabilis kamarakórus.
Fotó: Merényi Zita
Baranyai Béla/Magyar Kurír
