Hogyan tanult meg Pio atya imádkozni?
Pio atya mindenek előtt az ima embere volt. Napjának, de gyakran éjszakájának legnagyobb részét is az imádságnak szánta. ,,A könyvekben keressük Istent, de az imában találjuk meg" - mondogatta gyakran. Ő maga is meglepő körülmények között tanulta meg az imában való kitartást.
"Amikor gyerek voltam, elmentem apámmal egy templomba - emlékszik vissza. - Amíg ott ültünk, váratlanul belépett egy szegény asszony, karján tartva béna gyermekét. Előrement a templom oltárképéhez és teljes hangerővel ordítani kezdett:
És most? Jó ez így? Özvegy vagyok, nincs mit ennem, ráadásul itt van ez a beteg gyerek is. Te jól érzed magad - szitkozódott -, gondtalanul ülsz odafent az égben, míg én idelent elveszek. Elegem van belőle! Vagy meggyógyítod ezt a gyereket, vagy vedd magadhoz!" Az emberek elhűltek ijedtükben, sokan a fejüket csóválták felháborodásukban. "Megőrült" - suttogták maguk között. Ekkor a béna gyermek, akit az anyja az oltárra helyezett, elkezdett mozgolódni. Ott tanultam meg imádkozni."
