Szentségimádás és a karizmák
Nagyon érdekes és számomra fontos tapasztalat, hogy amikor szentmisén veszek részt, az átváltoztatáskor automatikusan elindul bennem a nyelvi ima. (Ez akkor is megtörténik, ha épp elszórakozom és nem figyelek oda.) Azaz amikor a Szentlélek leszáll az oltárra helyezett kenyérre és borra, hogy azt Krisztus Testévé és Vérévé változtassa, akkor ránk, a szentmisén részt vevőkre is leszáll, hogy ezt az átformáló munkát bennünk is elvégezze! „Megelevenedik” a Szentlélek hét ajándéka és a karizmatikus adományok is, mindannyiunk épülésére.
Ami pedig a szentmisében valóságossá válik, az valóság az Oltáriszentség jelenlétében is, hiszen ilyenkor Jézus Krisztus van közöttünk, és ahogy Ő mondta: „Én majd elküldöm nektek, kiárasztom rátok Atyám ígéretét, a Szentlelket. Ti csak maradjatok a városban (az én jelenlétemben), amíg erő nem tölt el benneteket a magasból.” (Lásd Lk 24, 49)
Szabad tehát nekünk, és kell is várakozó hittel jelen lennünk az Oltáriszentség előtt, kérve és várva, hogy a Szentlélek kiáradjon ránk és megerősítsen, megvilágosítson és ajándékai és adományai által szolgálatba állítson minket. (Hiszen a karizmatikus ajándékokat mind-annyian azért kaptuk, hogy szolgáljunk vele.) Ezért a szentségimádások alatt, illetve amikor gyógyító összejövetelt tartunk, különösen is kérem az Urat, hogy jelentse ki akaratát, mutassa meg munkáját közöttünk. Tanácsoljon, buzdítson, vezessen minket. A tőle kapott kijelentések, próféciák erősítik hitünket, bizalmunkat, bátorítanak, intenek, buzdítanak. Néhány tanúságtétel, először a szentségimádás, majd a gyógyító misék alatti kegyelmekből:
„A törökbálinti Szeretetláng-kápolnában történt velem az a csodálatos dolog, hogy a fájós, nagyon dagadt lábam meggyógyult. Kb. két hete fájt a térdem, éjszaka sem tudtam pihenni tőle. Törökbálintra szerettem volna eljutni a szombati imaórára. Igen nehezen indultam el, mivel behajlítani sem tudtam a térdem, csak fájdalmak árán. Így az utazás és ott az ülés is nehezemre esett. Szentségimádás közben Gyula testvérünk mondta, hogy egy asszonynak a lába most meg fog gyógyulni az Úr Jézus jelzése szerint. Énnekem még csak eszembe sem jutott, hogy én leszek az, akit az Úr így számon tart. Ránéztem a görbe botokra - hármat láttam ott és alig vártam, hogy valamelyik beteg eldobhassa a botot. Ekkor nagy forróságot éreztem a lábamban, a talpamtól a térdemig. Nagyon forró volt, de mégsem volt kellemetlen. Kb. 5-6 percig éreztem, még a csizmámat is lehúztam, úgy félig, mert azt gondoltam, hogy a térdem dagadtsága miatt nem kering jó1 a vérem. A dagadtság ott helyben elmúlt, s mire a buszhoz értem már a fájdalom is elmúlt. A másik amit a Gyula mondott, hogy az Úr üzen valakinek. Amit mondott, azon nagyon megdöbbentem, mert szóról-szóra azt az üzenetet mondta, amit kb. 3 éve kaptam a Szentlélek-keresztség ima alatt, amikor egy testvér, kezét a fejemre léve, imádkozott értem és ezt nekem le is írta. Dicsőség az Úrnak!” (R. Mártonné, Budapest)
„Szentségimádás közben elhangzott, hogy van egy testvér közöttünk, akit idegi eredetű nyugtalanság gyötör, és az Úr meg akarja őt nyugtatni. Úgy éreztem, hogy ez nekem szól. Nyugtalanságom abból fakad, hogy hiába-valónak tűnik igyekezetem, imáim, engesztelő áldozataim. Erőtlenségem, gyengeségem miatt értéktelenek, mulasztásaim eltemetnek. Nyug-talanságom tetőfokán Jézus vigasztalását kapom, eláraszt szeretetével, békéjével. Ő áll elém utamon, amely mindennap Hozzá vezet. Megéreztem, hogy nekem szól az imádságban kapott üzenet: legyek nyugodt, jó helyen vagyok ott, ahol vagyok…. (Klárika, Diósd)”
A gyógyító miséken az áldozás utáni csendben, ha az Úr lélekben mutat gyógyulást vagy szabadulást (ismeret szava ill. kijelentés lelke által), azt bemondjuk a mikrofonba. Ilyenkor mondjuk például azt, hogy „van valaki közöttünk, aki...” Erre utal a következő tanúságtételben Éva a „Valaki” szóval:
„Több mint 20 éve küzdöttem gyomor- és bélrendszeri problémákkal, amelyet vaskos orvosi-, labor és szövettani eredmények is alátámasztottak, folyamatosan kellett gyógy-szereket szednem. 2017. év elején nagyon erős fájdalmaim voltak, rossz volt a közérzetem is. Az előzetes orvosi vizsgálat is rossz eredményt jelzett.
Közben március végén részt vettem egy 3 napos lelki gyakorlaton Kunszentmártonban, ahol gyógyító - szabadító szentmise során úgy éreztem, hogy az a „Valaki” - aki az általam is leírt problémákkal küzd -, én vagyok, én fogok meggyógyulni.
Ezt követően, áprilisban került sor a szakorvosi vizsgálatokra. Az eredmény nem-csak nekem okozott nagy örömöt, de az orvosom is elcsodálkozott, gyógyultnak minősített. Azóta gyógyszereket sem kell szednem és az étrendemen sem kell változtatnom.
Hálát adok az Istennek ezért a csodás gyógyulásért, habár már korábban is megtapasztaltam az Ő Isteni segítségét az életem más területén. Üdvözlettel: Vargáné K. Éva”
„A szentmisében az áldozás utáni csendben Gyula testvérünk az Úr több üzenetét közvetítette számunkra. Az alkalom végén 23-an jelezték, hogy úgy érezték, valamilyen testi vagy lelki gyógyulásban részesültek, illetve valamelyik üzenet nekik szólhat. Hálásak vagyunk Istennek, hogy az ő kegyelmi adományai, karizmái által közelebb akar vezetni magához az Ő mélyebb megismeréséhez.” (D. Ágnes, Gyál)
„Régóta több egészségügyi problémával küszködöm. Voltam már több gyógyító alkalmon is, de soha nem történt semmi. Ezek közül az egészségügyi problémák közül az állandósult gerincfájdalmaim voltak a legnehezebben elviselhetőek. Az állandósult szúró fájdalomtól éjszakánként sem tudtam nyugodtan pihenni. Sokszor volt, hogy semmilyen testhelyzet sem volt megfelelő.
A karizmatikus megújulás 50. évfordulójára jöttem Törökbálintra, a római katolikus templomba. Amikor a karizmákért imád-koztak, én arra kértem az Urat, azért imádkoztam, hogy én elfogadom az egészségi problémákat, de arra kérlek Uram, hogy legalább add meg a gyógyítás karizmáját, hogy ne hiábavalóak legyenek a szenvedéseim. Ekkor elhangzott egy ismeret szava, hogy valakinek a gerincfájdalmát gyógyítja az Úr. Ekkor még fel sem merült bennem, hogy ez én lehetek. Csak annyit éreztem, hogy az a csigolyám, amitől már ülni is alig tudtam a templomban, elzsibbadt. Majd amikor leültem, akkor ébredtem rá, hogy nem érzem azt az állandósult szúró fájdalmat, ami már több éve megkeserítette a mindennapjaimat... M. Éva”
Minden karizmatikus ajándékon túl – amelyekből hosszú listát lehetne állítani -, a legfontosabb mégis az, hogy a szentség-imádások alatt a Szentlélek gyümölcsei érlelődnek és erősödnek bennünk: „szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény” (Gal 5,22- 23). És ez a legfontosabb…
Részlet Sípos (S) Gyula: A Szentségimádás misztikája és gyakorlata című, hamarosan megjelenő füzetéből.
