A torinói lepel kutatója: Megbízhatatlan a vizsgálat, amely szerint néhány vérfolt nem eredeti
Emanuela Marinelli, a római La Sapienza egyetem professzora, világhírű lepelkutató szerint minden tudományos alapot nélkülöz az a vizsgálatsor, amely hamisnak találta a Jézus halotti leplén található vérfoltok felét.
A professzor úgy véli, ideológiai csoportok fizetik az előre eldöntött eredményekre vezető kutatásokat, melyek célja, hogy bebizonyítsák a torinói lepel hamisságát.
Nemrég robbant a nemzetközi sajtóban a hír: a Jézus halotti leplén található vérfoltok közül néhány – elhelyezkedése okán - nem származhat egy keresztre feszített ember testéből. Látszólag bombahírről van szó, a Liverpooli Egyetem publikálta a Journal of Forensic Sciences törvényszéki tudományos lapban.
Egy új vizsgálat szerint hamisítvány a torinói lepel
A legnagyobb valószínűség szerint középkori hamisítvány a Krisztus halotti lepleként számon tartott torinói lepel, amelyet ezúttal törvényszéki vizsgálatnak vetettek alá a kutatók, kizárólag a vérnyomoknak vélt vörös foltokra koncentrálva a relikvián – adta hírül az MTI.
Az egyebek között vérnyomelemzést alkalmazó, valamint egy önkéntes és egy próbababa bevonásával végzett nyomozás eredményeit a Journal of Forensic Sciences című folyóiratban publikálták.
A torinói lepel néven híressé vált ereklye a legenda szerint Názáreti Jézus halotti leple: az evangéliumok tudósítása szerint Krisztus testét gyolcsba csavarták az után, hogy levették a keresztről, majd ebben is temették el. A 4,37 méter hosszú és 1,1 méter széles, halszálkamintásan szőtt lenvásznon egy körülbelül 1,75 méter magas, szakállas férfi testének lenyomata rajzolódik ki, akit láthatóan megkínoztak: erre utalnak a fején, a kezén és a lábfején található sérülések, valamint egy szúrt seb a szív tájékán.
Az ereklye eredetiségét mindazonáltal eddig nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, a tudósok a mai napig vitáznak róla. Az mára biztossá vált, hogy nem festmény a lenyomat, az azonban továbbra is kérdéses, hogy pontosan mely korból származik. A Római Katolikus Egyház nem foglalt hivatalosan állást a relikvia eredetiségét illetően.
1898. május 25-én Secondo Pia torinói ügyvéd és hobbifotós lefényképezte a leplet. A fénykép előhívásakor a negatív lemezen kivehetővé vált egy emberi arc.
A szkeptikusok szerint a vászon egy mesterien kivitelezett középkori hamisítvány. Az 1988-ban elvégzett szénizotópos kormeghatározás szerint 1260 és 1390 közöttről származik, ám sokan megkérdőjelezik ezen eredmények pontosságát.
A mostani vizsgálat kizárólag azokra a vérnyomoknak vélt vörös foltokra koncentrált, amelyek az áldozat bal kezén és alkarjain lévő sebekből, valamint a Biblia szerint egy lándzsa okozta oldalsó sérülésből származhatnak.
A vizsgálat során az önkéntes csuklójára illesztett apró cső segítségével szimulálták a keresztre feszítésnél használt szög okozta sebből csepegő vért. A lándzsa okozta oldalsó sérülésből származó vér folyási irányát pedig a próbababán vizsgálták.
A különböző eszközökkel végzett elemzések azt mutatták, hogy a sebekből eredő vér folyási iránya nem egyezik meg a lepelről készített nagyfelbontású képeken látható foltokkal, hiába vett fel különböző fekvő pozíciókat az önkéntes.
Az amerikai, nagy-britanniai és svájci egyetemek kutatói által elvégzett 1988-as tesztek eredményét a hívők egy része megkérdőjelezi, arra hivatkozva, hogy a leplen végzett helyreállítási munkálatok az elmúlt évszázadokban befolyásolhatták az eredményeket.
Az olaszok által „La Sacra Sindone”-ként (szent lepel) emlegetett leplet a torinói Keresztelő Szent János-székesegyházban őrzik és csak különleges alkalmakkor tárják a nyilvánosság elé.
Két olasz kutató – Matteo Borrini a Liverpooli Egyetemről, illetve Luigi Garlaschelli az Áltudományokat Ellenőrző Olasz Bizottságtól – a törvényszéki orvoslás módszerét egy tesztbábun szimulálta. Egy lepelre helyezték a bábut, hogy modellezzék a vérfolyást, az eredmény azonban nem egyezett meg a torinói leplen található vérfoltokkal. Ezután kürtölték szét a hírt: nem igaziak a vérfoltok.
Amikor Marinelli professzor, a világszerte elismert lepelszakértő fülébe jutott a hír, egyáltalán nem ugrott föl ültéből. Sőt, a Vatikáni Rádiónak adott interjúban sem izgatott, hanem inkább méltatlankodó hangon beszélt. „A kutatás összegzéséből kiderül, hogy abban nincs semmi tudományos. Vagy tudományosnak tartható az, ha valaki kivesz a kirakatból egy próbababát, majd egy fadarabra erősített szivacsot művérbe áztat, és azt a bábu jobb oldalára nyomja, hogy megnézze, hova hullanak a vércseppek? Ez köszönőviszonyban sincs azokkal a szigorú vizsgálatokkal, amelyeket negyven éve végeztek olyan férfiak holttestén, akik haemopericardium (vérömleny a szívburokban) miatt haltak meg – ami valószínűleg Jézus halálát is okozta. A holttesteket függőlegesen tartva szikét szúrtak az ötödik és hatodik borda közé, ahogy azt a római katona tette. Ezek a vizsgálatok más eredményre jutottak, mint most Borrini és Garlaschelli” – sorolta egy szuszra a tudós.
Fölmerül tehát a kérdés, miképpen lehet, hogy egy ilyen neves egyetem úgy dönt, hogy előbb hitelesnek tart, majd aztán publikál is egy olyan kutatást, amely alapvető módszertani kételyeket vet föl – aláásva az egész vizsgálat hitelességét. A lepelkutató szerint ideológiai csoportok pénzelik ezeket az előre eldöntött eredményeket produkáló kutatásokat, melyek célja, hogy hamisnak nyilvánítsák a torinói leplet. „Elég, ha az ember a zsebébe nyúl és máris akad, aki elvégzi a vizsgálatokat, és olyan is, aki közzéteszi azok eredményét. Tagadhatatlan, hogy ezek mögött érdekcsoportok húzódnak meg.”
Emanuela Marinelli példaként említette A lepel éjszakája című dokumentumfilmet. „Ezt soha nem vetítette le a RAI olasz állami televízió, mert egy olyan állítást tartalmaz, ami talán valakinek szúrja a szemét. Arról a mondatról van szó, amelyet Anastasio Ballestrero torinói bíboros – még a lepel őrzőjeként – írt egy levélben a szénizotópos kormeghatározás idején a tudományos tanácsadónak, Luigi Gonellának. Határozottan állította: a szabadkőművesek keze volt a dologban, akik mindenáron ki akarták mutatni, hogy a lepel középkori eredetű. Akárhogy is, a torinói lepel zavarja azokat, akik nemcsak Krisztust, hanem a feltámadást is tagadni akarják. Ahogy Giacomo Biffi bíboros fogalmazott: egy katolikus számára, ha kiderül a lepelről, hogy hamis, nem változik semmi. Minden megváltozik azonban az ateista számára. És talán ettől fél az, aki mindenáron be akarja bizonyítani a lepel hamisságát.”
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News, Wikipedia, Il Giornale di Vicenza
Magyar Kurír
