Hogyan gondolj a mennyországra?
Az Aleteia honlap szerzője a következő öt megközelítést találta vigasztalónak:
1. A mennyország a végtelen szeretet óceánja.
XVI. Benedek pápa Spe salvi kezdetű, a reményről szóló 2007-es enciklikájában elismeri, sokaknak ijesztőnek tűnik a mennyország, mert úgy érzik, az „örök élet” bebörtönöz minket a naptári napok soha véget nem érő egymásutánjába. Benedek pápa ezzel szemben úgy látja:
„Csak azt tudjuk megkísérelni, hogy a bennünket foglyul ejtő időbeliségből gondolatban kilépjünk, és így megsejtsük, hogy az örökkévalóság nem a naptári napok állandó egymásutánja, hanem olyan, mint a beteljesedés nyugodt pillanata, amelyben az egész átölel minket és mi átöleljük az egészet. A végtelen szeretet óceánjába való elmerülés pillanata az, amelyben az idő – az előbb és az utóbb – nincs többé.” (Spe salvi 12.)
2. A mennyország a végre megtalált „álomotthon”.
Van, akinek talán furán hangzik, másnak talán segít, mert „megfoghatóvá” teszi a mennyország képzetét: úgy gondolni rá, hogy végre beköltözhetünk álmaink otthonába.
Egyes angol bibliafordítások „dwelling place”-ről írnak a mennyországban, vagyis „lakóhely”-ről, más fordítások a „mansion” (kúria, palota, villa) szót használják. Ki ne szeretne beköltözni egy nemesi kúriába? Vagy egy palotába?
Pál szintén lakóhelyként, hajlékként írta le: „Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben” (2Kor 5,1).
Az egyházatyákhoz is közel állt ez a megközelítés: a mennyországban bőséges a lakóhely, és mindegyik készen áll a ti fogadásotokra – mondta Aranyszájú Szent János. „Nyilván arra gondol, hogy már most is készen állnak ezek a lakóházak” – fűzi hozzá Szent Ágoston.
A mennyországot tehát felfoghatjuk úgy, mint Istentől kapott csodálatos házat. Persze vigyázzunk, ne materialista terminusokban gondolkodjunk: ne medencét várjunk, és kültéri kanapékat.
3. A mennyország valódi öröme az lesz, hogy végre „hazaérkezünk”.
A jezsuita Robert Spitzer azt írja, egy evilági álomotthon nem elégítene ki minket, mert a vágyaink valami nem evilágira irányulnak.
Feltétel nélküli szeretetre, feltétel nélküli jóságra, feltétel nélküli igazságra és feltétel nélküli szépségre vágyunk – és ezek egyike sem lelhető fel a földön.
„Feltétel nélküli létezésre” is vágyunk, amit Robert Spitzer az „otthon”-nak nevez. Ezen túlmenően pedig az emberek mindig vágynak a valamennyi létezővel való tökéletes harmóniára. Nem csak egy bizonyos környezetben akarnak otthon lenni, hanem a teljességben, a világmindenségben.
„Éreztél valaha, akár gyerekkorodban, akár felnőttként valami elidegenedést, disszonanciát, sehova nem tartozást?” – kérdezi Robert Spitzer SJ. – De biztos olyan is volt, hogy valahol otthon érezted magad. „Ha csak részben is, de beteljesül a tökéletes otthon iránti vágy, azt filozófusok, teológusok és misztikusok gyakran az öröm, szeretet, áhítat, egység, szentség, nyugalom szavakkal írják le.”
Csak egyetlen hely van, ahol ez az otthonérzés nem csupán időleges.
„A »ki vagy a mennyekben« nem helyet jelöl, hanem Isten fölségét és jelenlétét az igazak szívében. Az ég, az Atya lakása az igazi haza, mely felé törekszünk, s melyhez már hozzátartozunk.” (KEK 2802)
Szent Pál tömören így fogalmaz: „A mi hazánk azonban a mennyekben van” (Fil 3,20).
4. Az örök élet az új eget és az új földet hozza el.
Az öröklét nem különbözik majd teljesen azoktól a dolgoktól, amelyeket most szeretünk – sőt, azok legteljesebb kifejeződése lesz. Nemrég Ferenc pápa beszélt erről Szent Péter, illetve a Jelenések könyve kapcsán, amely az új egekről és új földről szól:
„Az egész világmindenség megújul és megszabadul, egyszer és mindenkorra, a gonosz minden nyomától és a haláltól – mondta a Szentatya. – A mennyország nem a kozmosz és a minket körülvevő világ megsemmisülése, hanem mindezek teljességre jutása: elérik lényük teljességét, igazságban és szépségben.”
5. És mindenekfölött: a mennyország találkozás Jézus Krisztussal.
Azonban a mennyország elsősorban nem az öröm, az álomotthon, a szülőföld, az új ég. Ezek egyikére sem lesz szükségünk, hogy ne unatkozzunk a mennyországban – mondta Ferenc pápa –, hisz a mennyországban találkozunk Jézussal.
Ez a találkozás pedig főleg azoknak lesz izgalmas, akik ismerik és szeretik őt. Boldog John Henry Newman egyszer úgy fogalmazott: a mennyország olyan lesz, mint egy templom – egy hely, ahol Jézust szemlélhetjük angyalai és szentjei társaságában. „A mennyország a pokol lenne egy nem vallásos ember számára” – mondta Newman. Ha olyasvalaki kerülne oda, aki nem kedveli Jézust, angyalait és szentjeit, „milyen elhagyatottan kóborolna a mennyország udvaraiban!”
Ismerd meg Őt most, és nem lesz mitől félned.
(Aleteia.org)
