Néhány szösszenet a Tanoda téli napjairól
December elejétől a gyerekek nagy izgalomban vannak, mert a Mikulás várakozása tölti el őket. Ugyan szeretnék, ha a tél megmutatná magát fehérbe öltözve, de ez már évek óta későbbre tolódik. A tanodás gyerekeknek azért egy kicsit volt lehetőségük a tél fehérségébe is részt venni.
A Tanoda vezetőjének nagy gyakorlata van abban, hogy legyen élmény telibb a Mikulással való találkozás. Megbeszéltük, hogy néhányan autósok elvisszük a gyerekeket Makkosmáriára onnan gyalog felmegyünk a Normafához - ez másfélórás gyalogtúra.
A túránk elején kissé sáros úton mentünk, aztán ahogy följebb értünk már havas úton tudtunk menni, nagyon élvezte a csapat nem volt érdekes, hogy vizes a ruhájuk, hemperegtek a hóban –tizenkilenc gyerek volt. A Normafánál már hideg volt, ott kaptak lángost, meleg teát és még egy kis szánkózás is belefért.
Amikor lefelé elindultunk már sötét volt, a templomhoz érve tábortűz és Mikulás várt ránk.
Itt aztán mindenki megkapta a maga kis ajándékcsomagját és indultunk haza sárosan fáradtan, de élményekkel telve.
A karácsonyi ünnepségünk is nagyon gazdag volt.
Már előzőleg sok adományt kaptunk hála azoknak akik keresztény körökben tudnak rólunk.
Önkéntesek és tanodások segítettek összerakni, csoportosítani a kapott ajándékokat.
Ez nem volt könnyű feladat mert sok mindent kaptunk ömlesztve és sok dobozt is amire rá volt írva lánynak, fiúnak és milyen korú gyereknek szánták.
Igen ám, de a cigány gyerekek nem feltétlen könyvet szeretnének kapni karácsonykor, hanem valami olyat ami könnyen örömet okoz. Így fel lettek bontva a dobozok és a családok összetételének ismeretében lettek összeállítva. A szülők nagy élelmiszer csomagokat kaptak – egy kicsit az volt az érzés, az évközi nélkülözés után mintha sok is lett volna – de majd elfogy. Mivel nagyon sok olyan ajándék volt, ami a háztartásban is jól jött, na meg nagy ajándékok a gyerekeknek, ezért jött az ötlet, hogy legyen tombola. Na és hát így nagy pakkokkal menetek ebéd után haza a szülők és a gyerekek.
A Tanodába járnak Erdélyből itt élő cigány családokból gyerekek –akik magántanulók – ők többnyire írástudatlanok, mivel odaát a tankötelezettség nem volt kötelező.
Ezek a családok Magyarországon sufnikban, kis melléképületekben laknak. A legtöbbjüknek Erdélyben van háza – van, akinek szép berendezett, de legtöbbjüknek szegényes-, de ott nincs munka ezért vállaljak a kétlaki életet. Karácsony előtt a vállalkozók leállnak az erdélyiek meg haza mennek, majd februárban jönnek vissza.
Látható volt a gyerekeken a vágyakozás az otthonlét után. Az egyik kamasz fiú szokatlanul csendes volt, kérdem mi van Zsolt, azt mondja holnap megyünk haza- már nagyon várom.
Ez a betevő falatért vállalt kétlakiság nagyobb szegénységet és bizonytalanságot hordoz mint az itt élő cigányságé. Na persze nem sok az a pénz amit itt keresnek, egy asszony elmondta, hogy éjszakai műszakban szalagról szelektálják a szemetet 5000.- Ft-ért éjszakánként. A modern rabszolgaságnak egyik arca ez is.
Jézus azért jött közénk, hogy sorsközösséget vállaljon a legszegényebbekkel a kitaszítottakkal, ezt ne feledjük évközben sem ne csak karácsonykor.
Tarnóczi Mária
