Karácsonyi meglepetés
Sokszor gondolom, hogy a cigánymisszióban végzett munkámnak talán nem is volt értelme, hisz most nem találkozhatunk, a vírus minden kapcsolatot ellehetetlenít.
Ma így karácsony előtt két nappal felhívott az egyik cigány család és ezt mondta a telefonba „Marika nénivel álmodtam az éjszaka" - és arra gondoltam talán valami baja van.
A telefon másik végén egy kedves fiatal anyuka volt, akit kicsi kora óta ismerek. Megkérdeztem: mit álmodtál rólam Katika? "Azt, hogy az egyik kisbabát a Marika néni keresztelt meg." Az a különös, hogy a Covid előtt voltam náluk – talán több mint egy éve –, de azóta ritkán beszéltünk. A család emlékeiben élek és ez fantasztikus örömmel töltött el.
Az embert a barátai néha felhívják, ami gyakran formálisnak tűnik, de ez a telefon aggódó szeretettel volt tele. De tudni akarták az álom jelentőségét is. Számomra egy jelentősége volt álomnak, és ennek a beszélgetésnek: aggódtak miattam, amit el is mondtak, és szeretné,k ha újból együtt imádkozhatnánk. Nagy örömmel tettük ezt a járvány előtt, hisz az ő Isten iránti vágyuk engem is magával ragadott, egységben voltunk, a Szentlélek jelen volt közös imáinkban.
Valójában a misszió gyökerét mindig ebben láttam leginkább, a tárgyiasult segítésem nem okozott ekkora örömet.
Megígértem, hogy elmegyek hozzájuk és imádkozunk újból fa család ügyes bajos dolgaiért. A szeretet mélyebb dolog mint jótékonykodni karácsonykor, amit nem szeretnék lebecsülni, mert a jótékonykodásban is lehetünk személyesek.
Tarnóczi Mária
