Missziós küldetésünk a cigányság körében
Amikor cigány misszióról beszélünk meg kell említeni a most elhunyt Reinhard Bonke (1940-2019) evangelista misszionáriust, aki 1967 óta Afrikában végzett óriás méretű missziót. A pünkösdi egyházban – ahol lelkész volt apja is -, nem nézték jó szemmel, hogy Afrikába hívja az Úr. Egy visszatérő álmában Isten megszólította és azt mondta „Afrikát meg kell menteni”. Hatalmas megtérések, gyógyulások történtek az evangelizációi során, 50-70 millió ember adta át életét Jézusnak. Ma is a keresztény közösségek erősek és növekednek Afrikában.
Az Egyháznak mindenütt evangelizálni kell, Krisztus ezt hagyta ránk. Azt mondta menjünk és hirdessük az evangéliumot nem csak azoknak akik a templomban vannak, hanem akik kívül vannak - mert az örömhír nekik is szól, különösen is nekik. A másság nem riaszthat el bennünket az Isten szeretete gyógyító szeretet, nem tesz különbséget ember és ember között.
Éveken keresztül cigány családokhoz jártunk imádkozni, alfa kurzusokat tartottunk – aztán nőtt a család –, a kicsi babák születésével megváltozott a család szerkezete és kiszorultunk a házkból. Azt gondoltuk, hogy egy közösségi házban tovább vihető az imacsoport... Sajnos nem így történt.
Közben a családok eltávolodtak egymástól, már a korábbi összetartozás nem működött, így a próbálkozásokból nem született újrakezdés, egészen eddig.
Most az egyik családdal beszélgetve felmerült az igény, hogy kezdjük az ő házukba újból az imadélutánokat rendszerességgel – hetente -, egyelőre főleg a családhoz szorosan tartozókkal, esetenként a szomszéddal, a többit bízzuk a Szentlélekre.
A Szentlélek valóban köztünk van mindannyian nagyon nyitottak, Isten iránti bizalmuk erőt ad nekik a betegségükben a nehéz helyzetükben.
Az evangelizációnak sok féle formája van, lehet jótékonykodni, a Szentírást jobban megismertetni a kegyelem közvetítője lehetünk minden lehetséges adottságunkkal, az Isten szeretete gyógyíthat, vigasztalhat, kiemelhet a fásult állapotunkból stb.
Az ima ereje lehetőség az Isten szeretetének megtapasztalására a Vele való találkozásra. A fent említett Bonke evangelizációi során átélték Isten szeretetét lelkükben és testi gyógyulásaikban az emberek. Legyünk közösségben Istennel és egymással, arra vágyunk, hogy szeretve legyünk. Ebben a szeretetben lehetünk eszközök, de tudnunk kell, hogy minden Isten műve.
Hagyjuk, hogy jó eszközei lehessünk Istennek aki közénk jött, felvette a mi nyomorúságos emberi életünket, eggyé akar válni a szenvedéseinkben, életünkben.
Mustó Péter jezsuita atya Bogota utcáin az utcagyerekek között élt több mint egy évtizedig, közöttük tapasztalta meg milyen az Isten szeretete. Ezek a gyerekek a kitaszítottságot, a család szeretetlenségét élték meg. Az utcán éltek, Péter atya közöttük élte át azt, hogy Isten mindenkivel együtt szenved a nyomorúságban.
Tegyük mi is, vállaljunk közösséget a szükséget szenvedővel, fogjuk meg a kezét és könyörögjünk együtt a mi Urunkhoz aki emberré lett, hogy átélje a mi emberi szenvedéseinket.
Tarnóczi Mária
