PÜNKÖSD - Valaki mellém állt vagy én álltam mellé?
A gyáli egyházközség 2010 óta szervez pünkösd vasárnapján vagy hétfőjén missziós napot, ami mára inkább egyházözségi nappá alakult. Kezdetektől fogva erre az alkalomra a Szeretet Földje Szolgálatot kértük, hogy segítsenek nekünk a gyógyító szentmisén és azt követően a közbenjáró imaszolgálatban. Ez az idén is így történt, amit bevallom nem gondoltam volna. A tavalyi évben Hefler Gábor atyát elhelyezték tőlünk és a barátnőm, akivel a szervezés egy részét mi bonyolítottuk, elköltözött Gyálról. Nekem családi elfoglaltságom volt április végén amire készülnöm kellett. Azt gondoltam magamra maradtam és nem tehetek semmit.
Azt sem tudtam Béla atya mit szól majd hozzá és engedi-e, hogy legyen. A lélek azonban nem hagyott nyugodni és egy beszélgetés alkalmával megkérdeztem Béla atyától, hogy az idén meg lesz-e tartva a Pünkösd hétfő a szokott módon. Ő nyitott volt és mondta, mehet minden ha úgy látjuk van rá igényük az embereknek. Beszéljünk róla azokkal akik az előző években segítők illetve szervezők voltak. Mindez nem egészen egy hónappal Pünkösd előtt volt. Többen azt mondták, kár lenne abba hagyni így neki vágtunk.
Először megkérdeztem Gyulát, szabad-e még ez a napja számunkra. Amikor azt mondta igen, ráér, elkezdődött a szervezés. Én persze tele voltam kétségekkel, hogy vajon nem az én nagy vágyam és akaratom az alkalom folytatása? Most is meghívtuk a vecsési testvéreket is a közbenjáró imaszolgálatra, elsőre úgy tűnt most nem tudnak itt lenni. Gyula is azt mondta sokan elmennek a közösségből különböző pünkösdi programokra. Így lehet, hogy nem lesz csak 1-2 pár a közbenjárásra. Ekkor nálunk május elején hirdették a templomban, hogy a pestszentimrei közösség május 8-án a közbenjáró imaszolgálatra felkészítő alkalmat tart. Gondoltam, ez nekem sem árt és legalább az ottani testvéreket megkérhetem jöjjenek el hozzánk, ha van idejük erre a napra imaszolgálatra. Elmentünk ketten egy héttel Pünkösd vasárnapja előtt erre az alkalomra. Az egyik testvért kérdeztem, el tudnak-e jönni, megígérte felhív majd ha megbeszéli az atyával. Na, gondoltam ebből nem lesz semmi. Aztán szerda délután hívtak, hogy tudnak 3-4-en jönni és még az atya is eljön velük. Dicsőség az Úrnak!
Ekkor kezdtem “érezni”, látni, ez már nem az én akaratom, a Jó Isten is szeretné, hogy megtartsuk ezt az alkalmat.
Elérkezett a várva várt Pünkösd hétfő. Jöttek a dicsőítő lányok, megérkeztek Gyuláék, a vecsési és a pestszentimrei imaszolgálatos testvérek és velük jött Lak Gábor atya. Ez nagy öröm volt számunkra mert évek óta szerettük, volna, ha van aki ezalatt az idő alatt gyóntat és most megkaptuk. Gábor atya a szentmise alatt és utána is gyóntatott. A dicsőítés csodálatos volt, majd Gyula beszélt nekünk a Szentlélekről, hogyan tágul látásmódunk általa. Jézusnak is szüksége volt a Szentlélek általi felkenésre, hogy segítsége által cselekedeteiben az Atya akarata megnyílvánuljon.
A szentmisén az áldozás utáni csendben több ismeret szavát is kaptunk például vesék, térd, torok, gyógyulásáról, félelmek szorongások gyógyulásáról… A szentmise végén Gyula megkérdezte, volt-e olyan kijelentés amit úgy éreznek, nekik szólt és többen is jelezték, hogy igen. Többen kértek közbenjáró imát is szentmise után. Dicsőség Istennek érte!
A délután finom gulyásleves és sok finom sütemény várt minket a játszókertben. Meghívtuk ebédre a vendégeinket is, jó volt beszélgetnünk együtt lennünk a testvérekkel. Szép időnk volt, lehetett kézműveskedni, focizni, ugrálni a trambulinon,. Úgy érzem mindenki aki eljött jól érezte magát.
Még aznap este telefonon hívtak, hogy a Jó Isten meghallgatta a közbenjárók imáját. Reményteljes jelei mutatkoznak a családjával való kapcsolatának rendeződésére.
Volt egy ismeret szava amit úgy érzek nekem szólt, bátorított a dédelgetett terveim megvalósítására. Nagyon szeretnék egy közösséget ahol beszélhetünk Istenről arról amit ma cselekszik bennünk, köztünk, általunk, akikkel dicsőíthetjük őt és szolgálhatunk általa embertársaink felé. Most úgy érzem valami elindult, kérlek imádkozzatok érte, hogy amit Isten elindított bennünk és köztünk az meg is valósulhasson az Ő legnagyobb dicsőségére.
Egy évvel ezelőtt közbenjáráskor egy nagymama kérte, hogy lehessen még unokája és mára egy egyhónapos kislány boldog nagymamája. Köszönöm a mi Urunknak, hogy nagyon sok kegyelmet adott számunkra és remélem mindannyian az Ő dicsőségére fordítjuk majd azokat az ajándékokat amelyekkel elhalmozott minket. Jó az Úr és szeret minket! Dicsőség legyen neki mindörökké! Ámen.
D.Ági
