„ Egy nap a sok közül, amiért érdemes volt lenni és meggyógyulni!“
Tanúságtétel a szlovákiai dióspatonyi összejövetelen történt gyógyulásról: "Mikor Attila atya meghirdette a gyógyító napról a programot, nagy kiváncsisággal és lelkesedéssel töltött el. Még sosem vettem részt egy ilyen gyógyító napon. Akkor eldöntöttem, hogy részt akarok venni, elvinni a családomat. Hiszen minden ember vágyódik a gyógyulás után, ki lelkileg – ki testileg.
Eljött a várva várt nap, de mégsem úgy kezdődött, ahogy elképzeltem. Már reggeltől elkezdett fájni a lábam (máskor is szokott) és a fájdalom sehogy sem múlt, bárhogy is helyezkedtem. Végül kiderült, a férjem se tud eljönni egyéb okokból. Több se kellett még. „Hogyan fogom tudni megélni ezt a napot, odafigyelni Jézusra?!“ – aggódva gondoltam magamban. A nagy lelkesedésemet egyre jobban kezdte sötétség beárnyékolni. Már szinte a gondolataim is össze-vissza keveredtek a fejemben, és ott volt a kísértés. Az egyik oldalam azt mondta: „ Nem megyek el, annyira fáj a lábam, semmi sem érdekel!“ A másik odalam: „ El akarok menni, Jézus vár rám és szeret, meg akarok gyógyulni.“ Amíg ez a vihar tornyosult bennem, elképzeltem magam mellett Jézust, és sikerült legyőznöm a kísértést. Annyi erőt kaptam, hogy összeszedtem magam és bármennyire is fájt a lábam, elindultam.
Megérkezéskor gyorsan kipattantuk az autóból és siettünk be a temploba. És akkor történt valami. Ahogy megkezdődött a szentségimádás az első énekkel, úgy éreztem, bennem már akkor megindult a gyógyulás, s felemelő érzés töltött el. Azt kezdtem észrevenni, hogy a fájdalom egyszercsak megszűnik a lábamból. Bekapcsolódtam az éneklésbe, s egyszercsak a fájdalom teljesen megszűnt, valami körbe ölelt és felemelt. Egyre lelkesebben énekeltem, és úgy éreztem mintha szállnék. Vajon Jézus szeretette volt, ami felemelt és meggyógyított?! Igen, elmondhatom, hogy Jézus él és közöttünk van, szeret bennünket, segít rajtunk, ha hiszünk benne és viszont szeretjük. A csoda tovább tartott: megszűnt bennem minden aggódás, félelem. Nem kellett aggódnom, hogyan lesz el a három gyerekem e hosszú időre. Úgy éreztem, Jézus még ebben is segített. Szerencsére a két nagyobbik gyerekem okosan feltalálta magát, és az idő nagy részét a kisebbik lányom is szépen átaludta a kocsiban. Teljesen átadhattam magam e napnak.
Öröm volt megtapasztalni és látni az embereken a gyógyulás utáni vágyat, a lelkes éneklést, amit a Kaptár Band zenekar kíséretének köszönhettünk, az imádkozást, Sipos Gyulának az útmutató előadását, a szentmise erejét, és persze külön köszönet Attila atyának. Ha ő nem szervezte volna meg ezt a napot, akkor nekünk sem lett volna részünk e csodálatos, szerető gyógyító napban.
Nekem már csak ezért is érdemes volt elmenni, ott lenni és meggyógyulni.
Mónika"
