Székesfehérvári beszámoló, gyógyulásokkal
„Isten szeretete gyógyít” jelmondattal tartja gyógyító összejöveteleit a Szeretet Földje Szolgálat országszerte. Székesfehérvárra első alkalommal 2009. novemberében hívtuk meg a testvéreket, s azóta minden év novemberében, tehát idén már hetedik alkalommal, s ők mindig örömmel tesznek eleget meghívásunknak.
Ha lennének véletlenek, azt mondanám, ''véletlenül'' alakult úgy, hogy mindig novemberre esik ez az összejövetel nálunk. Nagyon sok éve minden hónap utolsó vasárnapján mutatja be közösségünknek és az Almássy-telepi egyházközség híveinek Ullrich Ágoston atya gitáros szentmisénket. November utolsó vasárnapja felváltva hol Advent első vasárnapjára esik, mint most is, hol Krisztus Király ünnepére, mely egyúttal az Almássy-telepi templom búcsúja is. Ez a két nevezetes nap teszi még szebbé, ünnepélyesebbé, felemelőbbé a gyógyító összejövetelt, melynek porogrampontjai a szentmise köré épülnek fel. Már csak ezért sem lehet véletlen!
Az időjárás is mindig kegyes volt hozzánk ezen a napon, még egyszer sem akadályozta vagy nehezítette Törökbálint-Székesfehérvár közötti közlekedést.
A múlt vasárnap délután dicsőítéssel kezdődött a gyógyító összejövetel, a zenét most is a „Sáron rózsája dicsőitő csoport” szolgáltatta. Vezetőjük, Erzsike arról tett tanúságot, hogyan gyógyí-totta meg az Úr szinte elviselhetetlen gerincfájtdalmait egy Országos Találkozón kapott ismeret szava után. Tanúságtételét hálaadással fejezte be azért is, hogy életben van, hiszen közismert súlyos öröklött vesebetegsége, mely miatt napi 4 otthon végzett dialízisre van szüksége az életben maradáshoz. Szolgálatát lelkesen és odaadóan végzi, soha nem halljuk őt panaszkodni, legfeljebb annyit mond: „van mit felajánlanom!”.
Sipos Gyula testvérünk nagy hitéből fakadó, magával ragadó tanítása sokunkra volt nagy hatással most is. Ferenc testvérünk utólag elmondta, hogy őt annyira megérintette a tanításból áradó közvetlenség, kedvesség,erő és nyugalom, hogy kétszer is könnyekre fakadt, s ugyanez történt vele egyszer a szentmise alatt is.
Az Oltáriszentség előtt is Gyula testvérünk imádkozott testi-lelki bajaink gyógyulásáért. A gyógyító szentmise közös gyónása előtt szintén az ő szavai segítettek minket az életünk minden területére kiterjedő őszinte bűnbánatban, a szentáldozás után pedig sok jelenlévőt érintett meg a Szentlélektől kapott ismeret szava az ő tolmácsolásában. Kisközösségünk egyik tagja, Klári elmondta, hogy gyakori, akkor is éppen kínzó szívszorulása azonnal megszűnt, napok múlva sem tért vissza, és napi vérnyomás problémái sincsenek azóta. Ágnes testvérünk nagy lelki békességet kapott, és arról is beszámolt, hogy másnapra eltűnt arcáról az ekcéma. Gyula kérdésére tucatnál is többen emeltük fel a kezünket, akik úgy éreztük, kaptunk valamit, de biztos vagyok benne, hogy senki nem ment haza üres kézzel, pláne üres lélekkel erről az összejövetelről. A szentmise után közben-jártunk azokért a testvérekért, akik saját és szeretteik gyógyulásáért, életproblémáik megoldásáért, lelki békéjükért, megtérésekért imát kértek.
Biztosan lesznek olyanok, akiknél csak később válik nyilvánvalóvá a gyógyulás, akár az ismeret szava, akár a közbenjáró ima, vagy egyszerűen csak odaadó részvételük, jelenlétük által, hiszen Isten szeretete gyógyít! Hálatelt szívvel fordulunk Őfeléje, és azok felé is a testvérek felé, akik áldozatos szolgálatukkal közvetítették felénk most is ezt a gyógyító szeretetet!
A közösség nevében: Kati néni
Hozzászólások
Ehhez hasonló lehet a én köszöntésem, a Zsolt utcai plébánián kapott szentmiséért.
Ullrich Ágoston atya otthont adott ennek a találkozónak, és szeretetében oltalmazta a szent liturgiát, hogy mi is szentek lehessünk.
A plébánia hívei olyan alkalmas közösség volt, amelyben én vándorként is megtaláltam a helyemet.
Isten szeretete pedig engem is gyógyított, amennyire hagytam magam.
A hátamon levő ekcéma szerű nyavaja egész megenyhült, mert az imatestvérünk arcán levő bőr elváltozás, mint olvashattuk, megszűnt, vagy gyógyulásnak indult.
Hasonlóan a keresztcsontom környéki sajgás egész elmúlt, két napig egyáltalán nem fájt, de azután is csak annyira, amennyire feltétlen szükséges.
Örömmel jöttem haza megkönnyebbülve testem nehézkedéseitől , és a keresztény testvérekkel való találkozás feletti örvendezésben.
Nekem természetes, hogy az odautam is zavartalan és embertársaim számára gyümölcsöző volt, és a hazautam is hasonlóan.
Köszönöm mindazoknak, akik ezt elősegítették, és a résztvevő keresztényeknek , akik ezt az ott megjelenő örömet örömet befogadták.
Legyen áldott az Úr neve!
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.