Medjugorjeban jártam
Hét év után, október közepén jutottam el újra erre a helyre, ahol a kegyelem gazdagságát a csodálatos halfogáshoz tudom hasonlítani. Nagyon éhesen mentem, sok kéréssel. Egy közbenjárás alkalmával azt mondták nekem: mindig kérj sokat annak, akiért imádkozol. Nos, gondoltam, most magamnak kérek sokat.
Nincs mód ezt mind leírni, mert még annál is többet kaptam. Rátettek, mint a mobilt a töltőre J. Első éjszaka azt álmodtam, hogy egy fehér galamb engedi, hogy megfogjam, magamhoz öleltem, s miután elengedtem nem ment el. Soha nem volt még ilyen álmom (azért jobb, mint egy fekete holló J).
Leginkább egy történetet emelek ki, mert azt gondolom, hogy másnak is szól. Azon a napon, amikor a kishegyre mentünk esett, s a harmadánál visszafordultunk. Másnap hajnalban öten újra nekivágtunk. Ketten egyedül kívántak menni, így hárman maradtunk. Megegyeztünk abban, hogy minden állomásnál mondunk egy fohászt, vagy rövid gondolatot. Amikor ahhoz a stációhoz érkeztünk, mely Mária mennybemenetelét ábrázolja, a következő történt: Eszembe jutott egy dokumentumfilm a világ legveszélye
sebb szakmáiról. A filmben akkor a helikopteres tengeri mentőket mutatták be. Amikor viharba kerül egy hajó, vagy csónak a tengeren, a parti őrség őket küldi. A helikopterből egy erős kötelet leengednek, melynek a végén van egy kampó, vagy olyan eszköz, amibe a vízben lévő belekapaszkodhat és felhúzzák. Ha a vízben lévő magatehetetlen, akkor a kötélen lemegy egy mentő és a bajba jutottat rögzíti egy másik kötéllel egy hordágyhoz és utána húzzák fel. Egyszer csak rájöttem, hogy ez egy modern példabeszéd a közbenjáró imáról: A vízben lévő ember az, akiért imádkozunk. A helikopter a kegyelem, ami az ima hatására jelenik meg, az imádság pedig az a kötél amivel rögzítünk. A rózsafüzér ilyen erős kötél! A kísértés úgy jelentkezik, hogy rövid idő után abbahagyjuk az imát, mondván: Isten nem akarja. Pedig, ha hittel és kitartóan imádkozunk, mindig megjelenik a kegyelem. A rózsafüzér azért speciális, mert Mária rendelkezésére több ezer helikopter-flotta áll. A mi dolgunk tehát: a csendes kötélfonás hittel. Ezt bárki megteheti, egyedül is. Családban, vagy közösségben a közbenjárás hatására nem is kötél, hanem háló szövődik, így nagyobb esély van a szabadulásra, mint ahogy hálóval több halat lehet fogni, mint egy horoggal. Ez a szó szoros értelmében emberhalászat.
Megható volt látni, és a beszélgetésekből megtudni, ki-ki hogyan fonja kötelét. Láttam hetven fölöttieket bottal, súlyos beteget sírva felmenni a Krizsevácra. Megpihentek, majd újra nekivágtak. Tudták, érezték nem könnyű, de megéri. Néhányan mezítláb mentek az erősebb kötél reményében. Kisgyermekek is voltak, kiket többen felváltva vittek, segítve a szülőket.
Sajnos nem kapok jutalékot az autóbusz tulajdonosától, ha legközelebb többen jelentkeznek egy ilyen zarándoklatra. Ezeket leírtam, mert azt gondolom, hátha van egy valaki, aki jobban megérti a közbenjárás lényegét.
Őszintén bevallhatjuk, hogy ezt tudtuk eddig is az eszünkkel. Ha viszont ebből a tudásból tapasztalat lesz, akkor már az a szívbe kerül és az már hit. Ennek hiányában csak kishitűség van, amiért a tanítványok nem kaptak dicséretet. Az adventi időszak kitűnően alkalmas egy ilyen tapasztalat szerzésére. Remélem olvashatok róla a következő számban.
Ozsváth Gyuri
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.