Őszinte és mély tanúságtétel szabadulásról
2014. októberében elhívott egy barátnőm a biatorbágyi Szentlélek szemináriumra. Gondoltam, benézek, hátha jó téma van, aztán majd meglátom. Az első alkalom után, valahogy sokat járt a fejemben az ott hallott téma, így a másodikra is elmentem; végül azon kaptam magam, hogy készülök rá, szabályosan várom, hogy mehessek!
Ott ragadtam...szerencsémre. A 4. alkalommal, megtörtént a csoda velem!
Kicsi korom óta nagyon pörgős életet élek, még aludni sem szerettem, nehogy lemaradjak valamiről! Sokat hallottam, hogy 2 végéről égetem a gyertyát, de én tudtam, hogy az én gyertyámnak 100 vége van és tényleg mindet égettem! Sportoltam, dolgoztam több munkahelyen is egyszerre és számtalan társaságban voltam meghatározó, központi személy. Rengeteget buliztam és keveset pihentem. Az éremnek két oldala van így ennek is meglett a káros következménye.
Ahogy teltek az évek, azt vettem észre, hogy ha szeretnék sem tudok már pihenni, kikapcsolni. Hiába volt a sok sport, a fáradtság, nem tudtam leállni; de köszönhető talán a társaságoknak, a divatnak, vagy csak a pörgésnek: lett egy rossz szokásom, amiben átmenetileg mindig nyugalmat találtam.
Az elején csak játéknak tűnt és vallottam, hogy bármikor elhagyom, ha akarom. Egy koca cigis is ezt mondja! Aztán ahogy teltek az évek, azt vettem észre, hogy mindig visszaköszön és társam lesz a nehéz helyzetekben, vagy a bulikon, vagy egy fárasztó, kimerítő nap után, vagy csak úgy!
TUDTAM, hogy rossz úton haladok. Volt, hogy próbára is tettem magam, de a "tisztulási idő" mellékhatásokat is magával hozott. Pont mint egy drogosnál, vagy egy alkoholistánál!
Rosszul aludtam, ez miatt fáradt voltam nappal. Ingerült voltam folyton és sokat veszekedtem a környezetemben lévőkkel. Hangulatváltozásaim voltak és nem tudtam kiigazodni még magamon sem.
Persze, nem kellett sok idő és újra Önmagam lettem volna, ha nem jön egy helyzet (buli, haver) és nem gyengülök el.
Persze voltak "tiszta" időszakok... hisz szerelmes lettem, férjhez mentem, gyermekeim születtek. Ezek szerencsémre olyan szent fogalmak, helyzetek voltak, hogy megtartottam állapotbeli tisztaságomat! ...amíg nem jöttek a gondok, a stressz, a veszekedés, a problémák. Lett volna kiút biztosan más is, de a könnyebbet választottam, ami utólag látom a nehezebb volt!
Ekkor vált pokollá az életem!
A család, a munka és sport mellett elképzelhetetlen volt összeegyeztetni a káros szenvedélyem! De nem voltam elég erős... egyedül nem...
Lassan eljutottam oda, hogy már azért folytattam, mert nem akartam a családom, a környezetem kitenni annak, aki, AMI a "tisztulási időben" vagyok. Folyton elégedetlen, mindenkiben hibát találó, ordítozó, fejét vesztett, kapkodó nő!
De aztán eljött, ami még ennél is rosszabb volt. CSAK AKKOR voltam nyugodt, amikor használtam a szenvedélyem és a többi napszakban elviselhetetlen voltam! Szinte folyamatosan figyelni kellett magamra, hogy valahogy normális anya és feleség, barát és nő maradjak. Rettenetesen megterhelő volt és nagyon lemerített. Azt hittem, majd a szenvedélyem feltölt végre, lenyugtat végre és boldoggá tesz! Néha jött egy fordulat, mondjuk, beteg lettem, vagy a gyerek lett beteg, vagy fontos esemény miatt tartani kellett magam és lejjebb adtam, de tényként kezeltem, hogy függő lettem! Hiába TUDTAM, hogy több a kára mint a haszna, nem volt erőm szabadulni tőle!!!
A Szentlélek szeminárium kezdete után erősebben kezdett érni bennem a gondolat, hogy abba kéne hagyni. Voltak jelek és sokasodni is látszottak. Aztán eljött a pillanat, hogy már nem volt kedvem hozzá. És mikor használtam is azt éreztem, hogy nem kéne, hogy ez nagyon nem jó így! Attól kezdtem félni, mi lesz ha leteszem végleg? Mennyi idő kell, hogy újra normális legyek és mennyi kárt okozok az elviselhetetlenségemmel a gyermekeimben és a környezetemben addig?
Változó élethelyzetben voltam. Lett egy nagy álmom és egy tervem is hozzá, de nem voltam egyedül képes rá! TUDTAM, hogy csakis ISTEN segíthet nekem! Annyira mélyről vágytam a változásra... annyira elegem volt már a gyengeségemből!
A Szentlélek szemináriumon egy kiscsoportos alkalommal, beszéltem a gondomról. Sipos Gyula (a kiscsoport tagjaival együtt) imádkozott értem és éreztem, hogy Jézus mögöttem áll! Csukva volt a szemem de láttam a fehér ruháját, ahogy lebegett a föld felett és sugárzott! Arany őv volt a derekán és jóságával beterítette a hátamat. Melegség töltött el. Miközben imádkoztak értem, Ő a fejemre tette a kezét és azt mondta: " Semmi baj nem lesz, én vigyázok rád!"
Mérhetetlen nyugalom és szeretet öntött el! TUDTAM, hogy úgy van, ahogy mondja!
Egész este és egész másnap éreztem a fejemen, ahol megsimogatott, így nem tudtam nem tudomást venni róla!
Rengeteg helyen jártam a világban zarándoklaton és csodatévő helyeken és vártam a csodát, de sosem történ sehol semmi! Itt viszont ahol nem vártam, Biatorbágyon a nyomoromban meglátogatott az Úr és tanulságot tett arról, hogy SZERET!
Napokig emésztettem a dolgot, nem szólva senkinek róla. Éreztem, MOST jött el az én időm!
Lehet, nem szép dolog, de alkut kötöttem az Úrral és Ő elfogadta! =)
Pár nap múlva felhagytam a rossz szokásommal. Letettem Isten elé és Ő könyörült rajtam. Minden rossz érzés, mellékhatás nélkül hagytam fel a függőségemmel 20 év után! Nem maradt bennem vágyakozás, nincs alvatlanság vagy ingerültség. Mintha egyik napról a másikra végre, ÖNMAGAM LENNÉK!
Vágyakozás fogott el, hogy jobban megismerjem Istent, a megváltómat, így minden nap olvasom az evangéliumot. Egy olyan kapcsolatom alakult ki Jézussal, ami nagyon közvetlen és személyes, a végletekig nyitott és természetes, őszinte. Soha nem éreztem ilyet, de egészen felemelő és izgalmas!
Visszanézve, borzalmas ahogy éltem! Nagyon szégyellem magam miatta, de elfogadom. Hibáztam, de Isten segítségével megbocsátást nyertem és felálltam!
Rájöttem; mindig is ezt kerestem, erre vágytam és végre látom, milyen is amikor igazán egy láng ég a 100 helyett, de az nagyon!
Dicsőség az Úrnak!
Biatorbágy; 2014.11.11.
Sz. Zsuzsa
Hozzászólások
Az tartja értelmes tanúságnak, aki képes megbocsájtani embertársának, mert tudja, a gyűlölet megöl.
Mind ezek ellenére is biztatom kedves olvasótársaimat , igyekezzenek elhinni, mert ebből meríthetünk reményt saját megtérésünkre.
Megtérésünk pedig az lehet, hogy minden gondolatunkat , szavainkat , cselekedeteinke t Isten akarata szerint gondolunk , szólunk és cselekszünk.
Bizony, még így is el kell mennünk a gyóntatószékbe , amikor oda kell mennünk a megbocsátásért.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.