Beszámoló a "Szent István országáért" alkalomról

Kategória: Tanúságtételek, beszámolók Megjelent: 2014. október 21. kedd

A Szeretet földje augusztusi körlevelében olvastam Gyula buzdítását ebben a témában: Imádságsorozat Szent István országáért. Mivel a kereszténység és a magyarság sorsa számomra is létkérdés, és városunkban éppen Szent István Királyról nevezték el egyetlen katolikus templomunkat, úgy éreztem, hogy lépni, tenni kell valamit.

Gyálról azt is tudni kell, hogy lakossága többnyire az ország minden vidékéről idetelepült emberekből áll, tehát nem egy összeszokott városi vagy faluközösség. Gyökereiket vidéken hagyták, mindennapjaikat a fővárosi
munkahelyek kiszolgálása és sajátkezüleg épített otthonaik közötti ingázás tölti ki, szomszédaiknak nevét is alig ismerik, templomba csak kevesen járnak. 

Egyházközségünk papjai 5. éve rendszeresen szentmisét mutatnak be nagy engesztelőnk, Árpád-házi Szent Margit napján, a Nemzeti Imanap alkalmából, így alakult ki egy 50-70 fős közösség, akik szívesen imádkoznak hazánkért. 

Első útunk plébános atyánkhoz vezetett, aki elfogadta kezdeményezésünket, így kerülhetett sor nagy örömünkre, éppen Magyarok Nagyasszonya ünnepén, október 8-án az első Szent István országáért felajánlott szentmise- előadás- és imaalkalomra - nálunk,Gyálon. 

Hála legyen érte Istennek, aki szívünkbe helyezte ezt a vágyat, és mindenről gondoskodott, és köszönjük a Szűzanyának, aki erre szeretetével ilyen nagyszerű alkalmat adott!

A szentmise után Sipos Gyula előadása következett, aki emberi közelségbe helyezte államalapító és apostoli királyunk személyiségét, sokak által mindmáig félreértett jellemvonásait és törekvéseit. A fiatalok - akik a zenei szolgálatot végezték -,  azt mondták, nagyon érdekes volt így hallani nekik Szent István királyról. Az elődásban hallottunk még országunk népek között betöltendő hívatásáról, és az imádság erejéről, imameghallgatásokról.

Ezután következett az imádság hazánkért, a Szeretet Földje Közhasznú Alapítvány támogatásával kiadott ingyenes imafüzeből. Egy szív, egy lélekként imádkoztunk kitartóan este 8-ig.

Mivel az idő előrehaladta miatt az egyéni közbenjáró imára nem kerülhetett sor, Gyula körbeállított minket, és egymást kézenfogva az Úr jelenlétében - szidalmak helyett végre mi magyarok - az Ároni áldás szavaival áldottuk meg egymást, és ezek a többnyire idős, megfáradt emberek még soha ilyen felemelő bátorítást nem kaptak az imádságban való identitásuk értékességére és megőrzésére, mint most, ebben a néhány őszinte, egyszerű, keresetlen emberi(?) szóban, mint aminek fültanúja voltam. 

Bárcsak meghallanák minél többen e honban, "Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek!" /Lk 10, 2-4./

 Külön köszönet Gábor és Roland atyának, hogy mindezt egy kemény fizikai munkával terhes nap estéjén is bevállalták. Gyulának, aki akadályok hátán is feltartóztathatatlan elszántsággal hírdeti Istennek Erővel és Hatalommal eljövő Országát, a Szeretet Földjét, az ima- és zenei szolgálatot, valamint a vendéglátást segítő testvéreknek, akik mind -mind napi köteles elfoglaltságaikon felül hozták túlcsorduló szeretet áldozataikat.

Légy áldott értük is, és Te áldd és segítsd bennünk áldott Országodat Istenem!

 Görömbey Ágnes Gyál

 

You have no rights to post comments