Cigánytalálkozóról és a cigány gyerekek kereszteléséről
Míg mi szombaton Máriabesnyőre zarándokoltunk a rák megállításáért szervezett zarándoklat-kilenced keretében, Tarnóczi Marika Gödöllőre (a szomszédba) vitt két busznyi cigány embert egy találkozóra - vasárnap pedig újra többszörös keresztanya lett, ezúttal két roma kisbabáé. Hogyan történt mindez, erről számol be itt röviden:
Szombaton (május 7-én) Gödöllőn cigány–nemcigány egyházi találkozó volt, amit a Váci Egyházmegye szervezett. Érdről kettő busszal mentünk a találkozóra, az ötven fős buszokon teltház volt. Mindenki hozta a gyerekeit – így elég sok gyerek volt ami bizony a szülőknek nem volt könnyű. (Főleg az egyik anyukának a fogyatékos gyereke sok ember segítségét igényelte.) Teréz anya nővérei mindenkinek készítettek egy-egy élelmiszer csomagot. Na ettől ugyan az éhség csillapítva lett, de a sok eldobott hulladék, kiömlött üdítő őrizte a jelenlétünk nyomait.
Nagy feladatra vállalkozik évente Dúl Géza atya – a váci Ceferínó ház vezetője -, amikor ezt a találkozót megszervezi, de a gödöllői Premontrei Gimnázium is amikor helyt ad ennek a találkozónak. A találkozóra nagyjából háromszáz cigány jött el az ország különböző részeiről.
A szervezők színes programokat szerveztek a gyerekeknek és a felnőtteknek, de ezt úgy kell elképzelni, hogy a színpadon megy a hivatalos program, közben valamelyik sarokban a fiatalok el kezdenek enni, vagy a kannával zenélni és énekelni. Enyhén szólva kaotikus volt az állapot. Miközben Géza atya igyekezett arról beszélni, hogy boldog Ceferínó (a cigányok első boldoggá avatott embere) mennyre nagy tisztelettel volt mindenki iránt, pedig írástudatlan cigányember volt.
A magyar lakosság megszokta, hogy ahova megy ott valamilyen viselkedési szabályok vannak, de a cigányságnál ez nem így van. Ők együtt vannak és ez alkalom az örömre - úgy ahogy ők elképzelik.
Magam is azt gondoltam, hogy mi keresztények és nem keresztények egy rendezvényen fegyelmezettek vagyunk és nem kezdünk külön életet élni egy összejövetelen, pláne nem egy vallásos tartalommal megtöltött rendezvényen - de ők nem gondolkodtak ezen. Igaz, hogy a rendezőség cigány tagjai nagyon fegyelmezetten dolgoztak azon, hogy minden rendben történjék.
Azon gondolkodtam, hogy mi európaiak mennyire távol állunk a törzsi életformától – de látnunk kellene, hogy a Magyarországon ötszáz éve itt élő cigányság nem akarja és részben nem is tudja a feladni a törzsi életformát. Lehet, hogy nekünk kellene másként közelíteni hozzájuk? Mi mindig magunkhoz akarjuk igazítani az életmódit, a szokásokat – együtt kell élnünk! – nem lehetséges, hogy az elvárásainkat kellene áttranszformálni cigányság felé!?
A gyermek keresztelés a cigányságnál nagyon fontos –ők úgy vannak a kereszteléssel, hogy minél előbb, mert nem lehet tudni mi történik a gyerekkel - biztos ami biztos kerüljön a mennyországba.
Érden most négy cigány gyermek keresztelése volt vasárnap. Igen ám, de bármennyire jó indulattal van a plébános atya irántuk, a keresztszülővel szemben elvárások vannak.
Ezt a családok maguk közül nem tudják biztosítani – egyházi házasság, elsőáldozó, bérmálkozó legyen a keresztszülő - ezért keresztanyja lettem két szép kis cigánylánynak (várhatóan a hamarosan érkező harmadiknak is). A közösség tagjaiból is vállalt még valaki egy keresztszülőséget. A keresztelésre népes rokonság gyűlt össze és nagyon szép volt.
Isten újabb feladattal látott el, a szülőknek és a gyermekeknek az Istenhez vezető utat együtt kell megtennünk. Az Isten országát építeni kell bennük, a hitre nevelés felelőssége a keresztszülő felelőssége – nem elég a keresztvíz alá tartani a gyereket.
Lehet, hogy az Egyháznak szorgalmazni kellene, hogy megtért emberek vállaljanak keresztszülőséget a cigányság körében - talán hatékonyabb lenne az egymáshoz való közelítés, mellesleg a cigányság hite is megalapozottabb lenne.
Tarnóczi Mária
