Levél Sopronból
"Szia Gyula!
Köszönjük, hogy eljöttetek Sopronba: nekem mindig nagy élmény! Ezúttal azt tanultam meg, hogy először engednem kell, hogy letekerjék rólam azt a madzagot, ami a gyűrött és szabdalt életemet körülveszi. Csak ezután lehet majd a gyűrődéseket kisimítgatni. Konkrétan:
A délután alatt nem azzal a gondolattal talált el az Úr, hogy miben akar gyógyítani, hanem azzal, hogy milyen dolgok miatt nem tud engem egyelőre gyógyítani. Rámutatott olyan bűnre, amit meg kell gyónnom, illetve olyan függőségre, amitől meg kell szabadulnom.
Közbenjárás helyett inkább a szentgyónást választottam, mert úgy láttam, hogy nem lenne hatása a gyógyító imának addig, míg nem hagyok fel a káros szokásaimmal, a függőségeimmel.
A szabadító imát pedig spontán kaptam:
Mikor a közbenjárók gyógyító ima végett körbejártak, akkor egy idős, alacsony néni a függőségeimtől való szabadulásért imádkozott. Meglepődtem, de együttműködtem.
Szóval, az én esetemben ott tartunk, hogy a mai délután szabaddá váltam arra, hogy Isten az ő gyógyító kegyelmeivel belépjen az életembe. A gyógyítás/gyógyulás majd csak ezután következik! Kíváncsian várom, miképpen fogja Jézus az én gyűrött, szabdalt életemet kivasalni. ...
Gondoltam, megosztom a meglepetésemet, mert egyáltalán nem erre számítottam. Végül úgy jöttem el a programról, hogy gyógyító közbenjáráson nem vettem részt. Hiába, Isten mindig jobban látja, hogy a sok probléma közül melyik az, amelyiket először kell kezelésbe vennie.
Jó dolog, ha tudunk akkor is bízni benne, amikor nem értjük Őt.
Köszönöm neki, hogy nekem ma megadta a ráhagyatkozásnak ezt a bizalmát.
Szép adventet kíván: B. Kornél"
