Beszámoló az idei Szeretet Földje Találkozóról
Az idei Szeretet Földje Találkozó szeptember 14-én volt, ezen belül a lelki napra a törökbálinti katolikus templomban került sor. A lelki nap témája: A Szentlélek erejében - „karizma-bemutató”. Lehet, hogy kissé szokatlan a szóhasználat –„karizma-bemutató”? Már hallottunk sokféle bemutatóról, de felmerülhet a kérdés: Szabad a karizmákról ilyen módon beszélni?
Igen, sőt szükséges!
Tekinthetjük különlegesnek a karizmákat, de akkor egész létünket, életünket is különlegesnek kell tekinteni. Nem a „hétköznapi” ellen szólok. Van egyáltalán „hétköznapi”? Vegyük észre, hogy Isten csodálatos életében akar részesíteni minket! Adjunk hálát érte!
Ezért a karizmákról kell szólni, kell róla tanítani és megosztani a tapasztalatainkat.
Az egész napos program dicsőítéssel kezdődött, melyet a Te Deum együttes zenei szolgálata tett örömtelivé. Sipos Gyula a karizmák sokféleségéből a nyelveken szólást, a nyelvek magyarázatát, az ezen keresztüli tanítást, az ismeret szavát és a prófétálást emelte ki. Előadásából kiderült, hogy a karizmák a szeretet szolgálatában és a használat során növekednek és a „jelek” nem megelőzik a szeretetben szolgálókat, hanem követik őket. Az előadás közben agy testvérünk tanúságot tett arról, hogy amikor imádkoztak érte, a közbenjáró ima során olyan dolgokat mondtak el neki róla, amiről ő senkinek se beszélt - Isten szavai, tanácsai békét teremtettek szívében. Vigasztalást, erőt kapott és vágy ébredt benne, hogy megújítsa Istennel való kapcsolatát.
A tanítás után bemutatásra került a nyelveken szólás és a nyelvek magyarázatának ajándéka. Közösen imádkoztunk is a nyelvi ima ajándékáért, amit többen meg is kaptak a templomban (kézfeltartással jelezték). Utána egy vállalkozó szellemű testvérünk nyelvi imájának magyarázatán keresztül tanítást kaptunk Istentől. (Gyula közreműködött a nyelvek magyarázatában és Szent. Pál szentírási szavaival buzdított minket ezen ajándékok elkérésére és gyakorlására, hogy lelki épülésünkre szolgálhassanak. )
Utána szó volt a próféciákról és arról, ezek milyen módon jelenhetnek meg életünkben, majd kértük az Úrtól ezt a kegyelmi ajándékot. Több testvérünk kapott egymást megerősítő próféciákat az Úrtól, amelyeket elmondtak a mikrofonba. Különbözőképpen hangzottak, de a lényegüket tekintve így szóltak: Szeretlek benneteket, térjetek vissza hozzám, kiválasztottalak benneteket, szolgálatra hívtalak benneteket…
Nagyon jó volt Istennel tölteni az egész napot, őt dicsérni, tőle tanítást kapni és az ő üzeneteit hallani.
A lelki nap délelőtti második részében, Nyuli Gábor a Cor et Lumen Christi közösség tagja tartott előadást és buzdítást Isten igéjének szabadító,, gyógyító erejéről. Az előadása szó szerint Isten igéjére épült. Jézus Krisztus szavait, tanítását, ígéreteit idézte fel.
Az előadás egy fiatalasszony tanúságtételével zárult, aki hálát adott Istennek lelki gyógyulásáért és újjászületéséért.
Nyuli Gábor és felesége Tobish Bori vezetésével együtt imádkoztunk sokféle betegségből való gyógyulásért. Több gyógyulás történt a helyszínen. Térd-, gerinc-, ízületi gyulladások-, nagyothallás gyógyulását, látás javulását tapasztalták meg többen közülünk, melyekről azonnal beszámoltak a közösség előtt. Együtt örültünk velük és ez nem csekélység, mert a templom tele volt.
A napot a délutáni gyógyító mise koronázta meg. Bohn István atya, törökbálinti plébános misézett. A szentmisén további gyógyulásokról hallottunk az ismeret szava által, melyet Sipos Gyula testvérünk tolmácsolt. Isten gyógyító ereje átjárt minket, sokunkat megerősített és megszabadított. A szentmise után közbenjáró imaszolgálat volt. A helyi és környező karizmatikus imacsoportokból jöttek azok a testvérek, akik vállalták, hogy kettesével párt alkotva imádkoznak azokért, akik kérik. Én is az egyik keresztény testvéremmel imaszolgálatot vállaltam. Többek között egy testvérpár jött hozzánk, hogy együtt imádkozzunk velük. A tabernákulum előtt álltunk. Mivel nem volt helyismeretük, felhívtuk a figyelmüket, hogy itt van Jézus, forduljunk felé. Boldog mosollyal fordultak Jézushoz. Megfogtuk egymás kezét és elmondtuk a Miatyánkot. Egyikük súlyosan fogyatékos volt, ezért nagyon lassan imádkoztunk. Nem is mondtunk más imát, Isten köztünk volt, fogta kezünket, éreztük a szeretetét – nagyon szép élményben volt részünk.
A lelki nap után még a Falumúzeumban volt egy kiállítás-megnyitó, amire szintén mindenkit szeretettel vártak – és ezzel lett vége a Találkozónak.
M.D. Eszter
