Isten a kórházban
A Szeretet Földje Missziós Iskolába járó társunk kórházba került, ahol megtapasztalhatta Isten csodálatos jelenlétét és erejét. Másokért mondott imái meghallgatásra találtak, tanúságot tett róla a többieknek és szavaival evangelizálta környezetét. Íme:
"November közepe táján tetőzött a több hónapja elhúzódó hörghurutom, és a már-már elviselhetetlen nehézlégzésem miatt az ügyeletes orvos a Szent János kórház kardiológiai osztályára szállítatott. Hála Istennek, már akkor este javult az állapotom, de megfigyelésre és egy alapos kivizsgálásra még ott tartottak.
Egy középkorú doktornő és egy 82 éves profi számítógép-kezelő, aktívan dolgozó hölgy volt a szobatársam. A doktornőnél korábban trombózist diagnosztizáltak. Az idős hölgy pedig egy véletlen balesetben eltörte a lábát; és a műtét utáni vérátömlesztés közepette egy enyhe infarktust kapott. Hála az „őrzős” nővérkék lelkes, elhivatott munkájának az intenzív osztályon lévő betegek hamar kikerültek az osztályra.
A doktornőről kiderült, hogy teljesen egyedül él, egyetlen élő rokona sincsen. Egyik este a gyógyszerek ellenére is óriási fájdalmai voltak. Átéreztem a nehéz helyzetét, ezért tiszta szívemből kértem a mi Urunkat, Jézus Krisztust, hogy enyhítse ennek az asszonynak a fájdalmát, de ha lehet, gyógyítsa őt meg. A néniért is imádkoztam, mert ő sem volt túl jól, de a körülményekhez képest rohamosan javult az állapota. Velem egy napon elhagyhatta a kórházat.
Másnap hajnalban, amikor a nővérkék mosakodáshoz ébresztettek minket, hallottam, hogy a doktornő vidáman, felszabadultan készült az ultrahang vizsgálatra, fájdalomról szó sem esett. Amikor visszajött a vizsgálatról, kitörő örömmel újságolta el, hogy a vizsgálatot végző doktornő megkérdezte tőle, hogy ki és mikor diagnosztizálta neki a trombózist, mert annak nyoma sincsen.
Nem akartam hinni, a fülemnek. Lehetséges, hogy Istennél meghallgatást talált a kérésem?
Vasárnap bejött egy hölgy a kórterembe, és megkérdezte, hogy akar-e valaki áldozni. Én még sohasem áldoztam szentmisehallgatás nélkül, de a hölgy megnyugtatott, hogy erre a Városmajori Plébánia plébánosa hatalmazta őt fel, ezért egy ima elmondása után magamhoz vehettem Krisztus Testét. Nagyon boldog voltam. Miután elment a hölgy, ki akartam zárni a külvilágot, a fülemre tettem a fejhallgatót, és abban a pillanatban a Mária Rádióban felcsendült egy varázslatos Ave Maria ének. Mondanom sem kell, potyogtak a könnyeim.
Csodálatos volt az időzítés. Tudtam, hogy ez Isten műve, és úgy éreztem nincs arra szó, ami kifejezné a hálámat.
Néhány nap múlva a kezelőorvosom megjegyezte, hogy én egy rejtély vagyok a számára, ezt követően a kórteremben az orvos betegtársammal fejtegetni kezdtük a betegségem okát, ennek kapcsán szóba jött a vallás, beszélhettem a doktornőnek az ima gyógyító erejéről, Jézus hatalmáról, és mivel falta a szavaimat, megemlítettem neki, hogy akkor este imádkoztam érte. Ezt őszintén megköszönte, hálálkodott, hogy „gondoltam” rá, és éreztem, hogy ő jobban hitt a váratlan gyógyulásában, mint én magam.
A mai telefonbeszélgetésünk alkalmával Istennek hála a trombózisáról múlt időben beszélt. Ezt nagy-nagy örömmel hallottam, és megígértem neki, hogy a férjemmel ma is elmondunk érte egy imát. Nagyon megköszönte, és arra kért, hogy ne csak „egyet” hanem „kettőt” imádkozzunk érte, mert ráfér.
Hálát adok Neked Uram, hogy ez megtörténhetett, és imádkozom azért, hogy ez a Jézus Krisztus gyógyító erejét befogadni képes asszony javulása tartós maradjon.
Kérlek Istenem, hogy az általad elvetett mag mindkettőnknél termő talajra találjon. Erősítsd meg a hitemet, és add, hogy a doktornő is Rád találjon.
Az örömöm ott a kórteremben akkor lett volna teljes, ha az idős hölgy is részt vesz azon a beszélgetésen, de ő sajnos, kijelentette, hogy nem hisz az „ilyenekben”, és a fejére tette a fülhallgatót. Ebben a néniben egyébként egy nagyon jólelkű, egy a családját imádó, édesanyát, nagymamát és dédnagymamát ismertem meg, akiért egy népes és szerető család aggódott. Elmondása szerint az egyik fia, aki Skóciában tanszékvezető egy zeneakadémián, egy komoly szívműtétre vár. A néni többször is elsírta magát emiatt, ezért a fiáért is fohászkodtam Istenhez. Remélem, minden rendben lesz.
Áldott legyen a Te Szent Neved Istenem, mert megmutattad Magad nekem, méltatlan szolgádnak. Köszönöm, hogy eszköznek használtál, hogy általam kinyilatkoztad a Te nagyságodat, szerető gondoskodásodat.
Szeretettel a Szeretetért: Szanda Klára"
