A megelevenedett élet
Az érdi cigány misszióról több esetben beszámoltunk. Most azokról szeretnék írni amik talán apró eseményeknek látszanak, de valójában Isten nagyságáról, szeretetéről, köztünk való munkálkodásáról szólnak.
Korábban már szó volt róla, hogy az egyik asszony várandós volt a hetedik gyermekével – már negyven év körül van -, és azt állapították meg az orvosok, hogy down-kóros a magzat.
Amikor ez egy összejövetel alkalmával kiderült - nagyon elkezdtünk imádkozni.
A következő alkalommal az orvosok a vizsgálatkor egészséges magzatot diagnosztizáltak. A baba kicsit korábban született (nem down-kóros), császármetszéssel, mert térddel akart a világra jönni. Az anyuka azt mondta, hogy annyit imádkoztak ezért a gyerekért, hogy térdelve (imádkozva) akart megszületni. Ahogy haza hozták, másnap megkereszteltették - ez annyira természetes a cigányság körében: ne legyen egy nap sem, hogy keresztség nélkül éljen az újszülött, legyen lepecsételve Istennek azonnal.
A hetedik gyerek és az előtte lévő gyerekek között 12 év korkülönbség van és egy unokája is van már ennek az asszonynak, mégis azt mondta: „nagyon szerettem volna még egy gyereket. Már arra gondoltunk a férjemmel, hogy felkeresünk egy orvost ha sokáig nem esnék teherbe.”
Vajon mikor fogunk mi többségi magyarok így gondolkodni a gyermekvállalásról? Mi állandóan azon töprengünk, hogy honnan lesz pénzünk ennyi gyereket felnevelni és közben egyre fogy az ország lakossága – lassan megöregszünk és nem lesz aki eltartson bennünket.
Amikor Isten szeretete beköltözik a cigány családok házába, szívébe, egyből kezd a rend a fejekben is kitisztulni – ilyenkor nagy öröm tölt el bennünket is –, a lelki gyümölcsök kezdenek beérni. Az a család akinek már korábban gyűjtést szerveztünk - már írtunk róluk, 6o ezer forintért az apát és az anyát is fél évre börtönbe akarták zárni – akkor, hála a testvérek nagylelkűségének ki tudtuk fizetni a bírósági büntetést. Nos ez a házaspár szentségi házasságra készül december 11-én. Hat gyermekük van, élettársi kapcsolatban élnek már 18 éve, de most Isten áldását akarják kérni életük hátra lévő részére. Isten előtt akarják kimondani az „igent” vállalva egymást a szegénységben, nyomorúságban. Isten alakítja, formálja az embert, ha rá meri bízni magát, ha dönt mellette. Biztos vagyok benne, hogy a hűségük további kegyelem megtapasztalása lesz.
Nagy izgalomban vagyunk cigány testvéreinkkel, mert készülünk a cigány karácsonyra.
Mivel nincs helyünk, ezért béreljük a volt általános iskola tornatermét. Ők maguk egymás között pénzt gyűjtenek a bérleti díjra , ami óránként 25OO .- Ft. Tanuljuk a gyerekekkel a betlehemi játékot, zenélni tudó cigány férfiak készülnek a dicsőítésre. Teréz anya nővérei segítik a gyerekeket – vannak vagy harmincan -, a szövegek megtanulásában. Mi Sipos Gyulával a zenei munkában segédkezünk. Székely János püspök atya jön hozzánk – már nagyon várjuk és készülünk. Ez az alkalom a cigányok akaratából és szerény anyagi lehetőségeikből szerveződik.
Várjuk az Úr Jézust már kezdenek felgyulladni a fények, születőben van a „Kisjézus” a szívekben. Az elmúlt hónapok voltak a „kihordás ideje”: összejöttünk a szerény kis otthonokban, és Isten szeretete megfogant a szívekben.
„Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk.” ( 1.Jn. 4,9)
Váltsuk tettekre a Mennyei Atya szeretetét – járja át gondolatainkat, a szegényekkel való kapcsolatainkat, munkánkat, pihenésünket, családi együttléteinket az, hogy Isten egyszülött Fiát is oda adta értünk, hogy nekünk életünk legyen benne való teljes életünk, hogy megelevenedjen Isten igéje.
Tarnóczi Mária
