Lelki élmény a május 1-i katolikus karizmatikus találkozón
Az egyik testvérünk a május 1.-i Katolikus Karizmatikus Találkozón Alcsútdobozon egy belső képet kapott, ami igen elgondolkodtató. Megosztom, mert ezeket a képeket ugyan egy ember kapta , de sokunknak szól.
Amikor bevonult a mise kezdetére a papság, ő azt látta, hogy egy nagy templomban vagyunk. A templom felirata Új Jeruzsálem volt. A templomban tömeg volt és elöl Jézus, a tömeg követte és dicsőítette Őt.
Utána a jelen helyzet tárult fel előtte – a sportcsarnok ahol a rendezvény volt – Jézus az ambónál tanított bennünket.
Miközben tanított, megragadták erőszakos, durva emberek, húzták a karját, ráncigálták és az oltárhoz taszigálták, a fejét az oltárasztalhoz nyomták és verték oda, és időnként felemelte szenvedő arcát felénk, könyörgőn.
Testvérünket ez a látás nagy fájdalommal töltötte el és sírásra fakadt. Az élménytől nem tudott szabadulni ezért elmesélte nekem.
Mindenki úgy értelmezi ahogy a Szentlélek vezeti, de ez számomra azt jelenti, hogy imádkozni és engesztelni kell erősen.
Tarnóczi Mária
(Most kaptam meg a Krisztusi Szolidaritás újságját, amiben döbbenetes tények vannak arról, világszerte hogyan üldözik a keresztényeket. Egész falvakat gyújtanak fel, perbe fogják őket, börtönbe vetik, ártatlanul kivégzik... elmondhatjuk, hogy Krisztus a világ nagyobb részén üldözést szenved. Ehhez járul még a mi belső megosztottságunk, a sok értelmetlen vita, széthúzás, kiátkozás... Van miért mimádkozni! - sipos)
