Beszámoló és tanúságtétel a nógrádmegeri gyógyító összejövetelről
Szeptember volt még, amikor megpillantottam a plakátot templomunk ajtaján: gyógyító ima-összejövetel! Örömöm határtalan volt, hiszen az Úr még egyetlen ilyen alkalommal sem okozott csalódást.
A gitáros csajok – vagy ahogyan mi hívjuk őket: az Ipolymentiek – nagyon jó hangulatot teremtettek. Ilyen ráhangolódással kezdődött a szombat délutáni program, amit aztán Sipos Gyula előadása, Tarnóczi Marika tanúságtétele tovább tetézett, és végül az Úr áldása koronázott.
Isten szeretete valóban gyógyít, a testet és lelket egyaránt. Annak idején Jézus maga gyógyította meg a betegeket, de ezt a képességét továbbadta az apostoloknak. Az ő működésük után azonban nem kell lehúznunk a rolót: ma imáink és hitünk segítségével szintén csodákra vagyunk képesek. És a csodát nem mi tesszük, hanem a jó Isten, mi „csak” kérjük tőle a gyógyulást és elhisszük azt. Ezt tapasztalhatjuk meg az ima-összejövetelek alkalmával is.
A Szentségimádás alatt több kijelentés, vigasztalás, üzenet érkezett az Úrtól. Ezalatt már olyan béke tölti el az embert, hogy teljesen el tud szakadni a mindennapok rohanásától. Közben testünk és lelkünk minden porcikájának gyógyulását kértük az Oltáriszentségben jelen lévő Úr Jézustól.
A gyógyító Szentségek közül ezen a napon a Szentáldozásban részesülhettünk. Jézus magunkhoz vétele szintén gyógyít, ha azt nem csak megszokásból, felületesen tesszük. Az asszony is meggyógyult, aki csak a ruhája szegélyét érintette meg hittel, akkor mi, akik Krisztus Testét magunkhoz vesszük, mennyivel inkább gyógyulhatunk. Csak ehhez legalább annyi hitünk kell, hogy legyen, mint neki volt.
Az áldozás után szintén többen kaptak üzenetet az Úrtól, a szívünkhöz szólt, testünket, lelkünket gyógyította.
A szentmise végén öt csoportban történt a közbenjáró ima. Ezalatt végig szóltak a gitáros énekek. Az erő, a nyugalom, a békesség szinte kézzel fogható volt.
Sokan úgy gondolják, hogy én még nem érdemlem meg, hogy meggyógyítson, vagy én már annyit szenvedtem, hogy kit, ha engem nem. Nem ettől függ! Isten segítségéért nem kell keményen megküzdenünk: Jézus már minden ajándék árát megfizette, és azt ingyen akarja nekünk adni. Isten maga változtat át minket, csak oda kell adni magunkat Neki, és engedni, hogy formáljon.
A közbenjáró ima alkalmával több visszajelzés is érkezett a délután folyamán Istentől jött üzenetekkel kapcsolatban. Odajött az imacsoporthoz egy abortuszon átesett asszony - mi ezt nem tudtuk -, aki az alkalom alatt az Úrtól jövő egyik kijelentésben azt hallhatta, hogy Isten vígasztaló szavakat mond neki... Az imacsoportnak aztán elmondta, hogy ő ezt a bűnét már próbálta meggyónni, de nem kapott feloldozást. (Biztattuk, hogy keresse tovább erre is a lehetőséget.) Valaki, aki mindenét elvesztette, szintén vigasztalást kapott a jó Istentől egy Úrtól jövő kijelentésben – ő is jelentkezett. Egy fiatal asszonynak, aki nagyon szeretne gyermeket, de fél, hogy nem sikerül neki, pár bátorító, biztató szót küldött az Úr. Volt, aki családi béke helyreállításáért kért imát, és kapott választ Istentől. A megoldás minden helyzetben az Ő kezében van.
Ezek csak a konkrét esetek, amiről visszajelzés alapján tudunk. De biztos vagyok benne, hogy mindenki találkozott Vele valamilyen formában. Akár az igés kártyákon keresztül is, amit a távozó vendégeknek osztottunk. A Szentlélek irányította, hogy kinek melyiket adjuk. Ezzel kapcsolatban is volt, aki meglepődött, hogy mennyire neki szól.
Nem biztos, hogy minden ilyen alkalommal felkel egy béna a tolószékből vagy felszívódik egy daganat - bár bízunk ebben is -, de ezt is, azt is el kell fogadni Istentől, sőt, hálát kell adni érte, mert Ő mindent az érdekünkben cselekszik, még akkor is, ha mi akkor nem így látjuk, vagy nem értjük. A bajok, nehézségek idején jobban tud növekedni a hitünk.
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy az ember ilyen programok segítségével ki tud kapcsolni a gondjaiból, nem azon jár az esze, hogy ez alatt a fél nap alatt mi mindent megcsinálhatott volna, otthon vár a vasalnivaló… stb,. Van olyan kolléganőm, aki nem így gondolkodik, és mindig megkérdezi, hogy nem sajnálod ilyenekre a hétvégédet? Erre csak vissza tudok kérdezni: te nem félted az üdvösséged? Aki nem volt ott, nem tudja, mit mulasztott! Az időt a jó Isten sokszorosan visszaadja, az erő pedig, amit kaptam, úgy „felturbózott”, hogy szombat este újult erővel, jó hangulatban mindent kivasaltam.
Hálás köszönet az ima-összejövetelben döntő szerepet vállaló Sípos Gyulának és Csapatának, Attila Atyának és dicsőség legyen érte az Istennek!
(Géczi Lászlóné, Andi)
