Tanúságtételek a Szeretetláng-kápolna életéből

Tíz éves a Szeretetláng-kápolna. Ennek alkalmából összegyűjtöttünk néhány tanúságtételt a kápolnában történt imameghallgatásokból...

“Amikor az Úr Jézus a kegyelem érintése által megnyitotta bensőmet annak befogadására, rögtön átadott a Szűzanyának, aki a kegyelmi élet csodálatos útján elvezetett Törökbálintra, a Szeretetláng Kápolnába. (Ő mindig, mindenkor és arra a helyre visz bennünket, amikor és ahol megkapjuk mindazt ami lelkünk javára válik, ami által “növekedünk” Ennek feltétele, hogy kérjünk egyre mélyebb alázatot, vállaljuk az önmegtagadást, az áldozatokat.) Ebben a Kápolnában, és közösségben igen sok kegyelmet kaptam, és kapok. Itt kaptam a vá-gyat az egyszerű, gyermeki szívvel mondott ima után, itt láttam meg az utat is, mely ennek a szívbéli állapotnak az eléréséhez vezet.
Ebben az időszakban legfőképpen fiamért szenvedtem, akit 1994 óta állandóan gonosz lelkek zaklattak, iszonya-tos testi-lelki, értelmet gyötrő szenvedéseket okozva neki. Ezeket Ő teljes lelki értelmi sötétségben élte meg, vagyis nem volt tudatában megkötözöttségének, így semmiféle segítséget nem fogadott el! Nem ment el orvoshoz, pszichiáterhez, minden felajánlott lelki beszélgetést, imát, legfőképpen templomba való elmenetelt visszautasított. Fiam kiemelkedő értelmi képességű, - matematikusnak készült -, de képtelen volt ebben az időszakban elmenni vizsgázni. Addigra már a kényszeres nem evések, nem alvások, és egyéb iszonyatos “parancsok” miatt (csak ha bizonyos mozdulatokat elvégzett, akkor kelhetett fel az ágyból, nem válthatott ruhát, stb,) legyengülve képtelen volt értelmesen cselekedni. Volt olyan, hogy 58 kg-ra lefogyott, mert az volt a “feladat” (amit parancsba adtak neki), hogy Ő tud a világon a legjobban éhezni. (190 cm magas!) Éveken át minden testi-lelki szenvedést vállaltam vele, így tudta csak az anyai szeretetet tapasztalni, annyira, hogy a végleges összeomlástól visszatartotta. Kitartó, állhatatos imával böjtökkel, zarándokutakkal, - ahogy állapotbeli kötelességeim engedték – töltött idő után fokozatosan javult az állapota. Emellett két lányom - Isten kegyelméből - megtért, azóta is keresztényi életet élnek, beleértve természetesen a próbatételek nehezebb időszakait is! (16 és 19 évesek) Egy alkalommal részletesen elmondtam a közösségben az elmúlt évek küzdelmeit, hogy fiam sokat gyógyult, de nem tud teljesen megsza-badulni. Ettől kezdve folyamatosan imádkoztak érte. 1-2 hét múlva a fiam végignézett magán, és azt mondta: “ez nem én vagyok, én nem szeretek mosdatlan, elhanyagolt, rongyos lenni! Nem értem, ami velem az elmúlt években történt, az nem az én akaratom volt!” Azóta ÉL, élni akar! Ez persze nem megy zökkenőmentesen, egyik napról, a másikra, mert nem könnyű bepótolni 8-10 évet, de meggyógyult! Dicsőség az Úrnak!
Ahogyan kezdtem tanúságtételemet, úgy fejezem be. Nem egyedülvalónak, de egymásnak teremtett bennünket az Isten, semmit nem szabad megtartanunk, kisajátítanunk, amit azért kapunk, hogy gyümölcseit szétosszuk testvéreink között! Ilyen a gyógyító ima is... (Sz-né Erzsébet Budapest)

“Idén több alkalommal voltam Törökbálinton Szentségimádáson és amikor csendes ima van, akkor saját szavainkkal fordulunk a drága Jézushoz. Engem a Lélek arra indított, hogy magamban imádkozzak az Úrhoz és kérjem életem minden bűnére Isten bocsánatát. “Uram, te Tudod, milyen gyarló vagyok, tisztíts meg kérlek minden bűnömtől, még a szívem mélyén található rossztól is, hogy tiszta szívemben fogadhassalak és áldhassalak egy örökkévalóságban. Meglepődtem, amikor az egyik testvér imádság közben azt mondta, hogy az Úr megtisztítja valaki szívét - egy tiszta szívet látott és benne az Úr Jézus keresztjét. Én pedig eközben csodálatos békét éreztem a szívemben és végtelen szeretetet. Dicsőség az Úrnak és az Ő drága Édesanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának. Ámen.” (B. Józsefné,  Dabas)

- Szeretetláng Lelkinapló könyveket akartam postán küldeni. Nem találtam a spárga gombolyagot. Imában kértem Erzsébetet, segítsen, hogy megtaláljam, mert küldeni kell a könyveket. Megszólalt egy hang hangosan, Erzsébet hangja volt: Emeld fel a tányérokat és mögötte megtalálod. Nagy meglepetésemre ott találtam meg a spárga gombolyagot. Köszönöm Erzsébet, hogy segítettél! Erzsébet a halála után is dolgozik a Szeretetlángban. Egyszer meg a kertben tüzeltem a száraz gazt amikor Jézus szavait hallottam: “Egyszer az Én Szeretetlángom is ilyen hirtelen fog fellobbanni, mint a te tüzed.” (H-né Ilonka, Érd)

“Gyula testvérünk a Bibliából olvasott fel, majd Erzsébet asszony naplójából, s ezekről beszélt. Miközben Márta és Mária példabeszédéről gondolkodtunk, úgy éreztem, hogy öröm, szeretet, erő, békesség, kedvesség, jóság, türelem áradt ránk Istenből. Ott ültem magamba roskadva, elmélkedve a hallott szavakon, gondolatokon, s kértem az Urat, járjon át bennünket is Szentlelke. Ő ad béna lelkünkbe új erőt, hogy szolgálhassunk. Érezni, ahogy belesimul a szívbe, megérlel s arra sarkall, hogy önmagunkká legyünk.
Uram, én nélküled mindig Márta maradok, pedig szomjas és éhes vándorod vagyok! Adj nekem új szívet és új lelket, s tengernyi bűnömtől szabadíts meg! Te vezess engem minden utamon, s add, hogy enyém legyen a Te akaratod! Imádkozni Uram, taníts meg engem, hogy mindig tudjam dicsérni Szent Neved!
Közbenjáró imaszolgálatot öt testvér kért, s míg értük imádkoztak, bennem dalszövegeink jöttek fel imádságként. Csak az ima befejeztével derült ki, hogy ez a testvérek kéréseivel összefügg. Így anélkül tudtam pontosan imádkozni a testvérekért, hogy tudtam volna, mit kérnek. Áldom az Urat ezért a nagy kegyelméért, most és mindörökké. Ámen. (Zs-né Marika, Törökbálint)”

“Sokszor kerültem már olyan helyzetbe, hogy amikor valakinek tanúságot tettem a keresztény hitről, akkor beszélgetőtársam így vágott vissza: “Könnyű neked most, amikor semmi komoly problémád nincs az életedben, beszélni Isten szeretetéről és a hitedről, amely mindenen átsegít! Meglátjuk, hogy hol lesz a hited és hol lesz Isten, amikor komolyan bajba kerülsz...”
Nos, az ilyen beszédre előbb vagy utóbb általában alkalmunk van megfelelni. A baj ugyanis - ilyen vagy olyan formában - a keresztény embert sem kerüli el.
Május végén született első gyermekem, a gyönyörű kis Anna. Az első hetekben egészséges és boldog babának látszott - a feleségemmel együtt úsztunk a boldogságban. Később a baba egyre sírósabb lett, szinte egyetlen éjszaka sem aludt, a hasát fájlalta és folytonos székrekedéssel küszködött - ami elég nagy probléma egy csecsemőnél. Az orvosok hamarosan megállapították: Anna fejlődési rend-ellenességgel született a bélrendszerében, és egy éves korában meg kell műteni. Addig naponta beöntést kell neki adnunk...
A hír lesújtott bennünket. Kisbabánk szenvedése és a várható műtét gyötrelmei egészen elkeserítettek... Imádkozni kezdtünk kislányunkért, de talán nem elég nagy hittel, nem is elég rendszeresen. Segítségre volt szükségünk és az Úr adott is nekünk testvéreket, hogy támogassuk egymást.
Egy este telefonhívást kaptunk. Egyik közösségbeli testvérünk - szintén családapa, aki tudott a ránk szakadt bajról - volt az, és azt javasolta, hogy végezzünk el közösen egy Máriás kilencedet a kis Anna gyógyulásáért. Bár előtte sohasem végeztem ilyen imádságot, s kissé idegenkedtem is az ilyesféle “ájtatosságoktól”, örömmel fogadtam a kezdeményezést. Naponta egy tized rózsafűzért mondtunk, minden nap más-más titkokkal - a fájdalmas rózsafüzértől a dicsőséges felé tartva - s a kilencedik napon a szentmisét szívünkben felajánlottuk a kislányunk gyógyulásáért.
Igen. Mária segített! Krisztus megáldotta Édesanyja imádságát. Anna már a kilenced vége előtt jobban lett, s végül teljesen megszűntek panaszai. Feleségem örömmel tett tanúságot az imádság erejéről a sebészfőorvosnak, aki “hivatalosan” is megállapította: a fejlődési rendellenesség megszűnt!
Dicsőség az Úrnak Egyházáért, amely olyan kincseket őriz, mint a kilenced-imádság. Éljünk az általa felkínált kincsekkel. És sopánkodás helyett a bajban is, sőt leginkább a bajban - imádkozzunk. Isten mindig velünk van. (K. Zoltán, Budapest)

“Nem mostanában történt az első dolog, de azt gondolom, hogy az ember életében az ilyesmi nem avul el. Azon nyáron, építkezés közben az egyik reggel arra ébredtem, hogy alig bírok kikelni az ágyból, olyan görcseim vannak. Később kiderült, hogy ezek vesekövek voltak és mivel én voltam otthon a három fiúval, a legnagyobb is talán 7 éves volt, nem igazán tudtam mit kezdeni. A legnagyobbnak szóltam gyorsan, hogy menjen el Gyulához, mert telefonunk sem volt abban a lakásban. Közben imádkoztam is és arra kértem a fiút, hogy mondja meg Gyulának, hogy minél előbb hívjon orvost, mert rajtunk kívül senki nem volt elérhető az épületben, a szomszédok sem. (Az iskolában laktunk, ott volt egy szolgálati lakás és oda elég nehéz volt bejutni idegennek.) Ő szólt az orvosnak, aztán feljött és segített elrendezni a fiúkat és megtette azt is, hogy imádkozott értem. Na most, az orvos kijött és injekciót adott, meg a szükséges dolgokat ellátta és utána valamivel könnyebb lett a dolgom. Ez már mondjuk segítség volt, de hát azt a luxust nem engedhettem meg magam-nak, hogy sokáig lábadozok, mert az építkezés nélkülem nem ment tovább. Isten igen gyorsan választ adott a kérdésre. Még aznap délelőtt olyan fél 12 körül meg-szabadított a vesekövektől és másnap már tudtam dolgoz-ni! Úgyhogy ez azt hiszem, hogy igen gyors imameghallgatás volt és nagy örömömre is szolgált, mert igen po-csékul éreztem magam. (Sz. Sándor Törökbálint)

“1998. január 31-én a törökbálinti Szeretetláng-kápolnában történt velem az a csodálatos dolog, hogy a fájós, nagyon dagadt lábam meggyógyult. Kb. két hete fájt a térdem, éjszaka sem tudtam pihenni tőle. Törökbálintra szerettem volna eljutni a szombati imaórára. Igen nehezen indultam el, mivel behajlítani sem tudtam a térdem, csak fájdalmak árán. Így az utazás és ott az ülés is nehezemre esett. Szentségimádás közben Gyula testvérünk mondta, hogy egy asszonynak a lába most meg fog gyógyulni az Úr Jézus jelzése szerint. Énnekem még csak eszembe sem jutott, hogy én leszek az, akit az Úr így számon tart. Ránéztem a görbe botokra - hármat láttam ott és alig vártam, hogy valamelyik beteg eldobhassa a botot. Ekkor nagy forróságot éreztem a lábamban, a talpamtól a térdemig. Nagyon forró volt, de mégsem volt kellemetlen. Kb. 5-6 percig éreztem, még a csizmámat is lehúztam, úgy félig, mert azt gondoltam, hogy a térdem dagadtsága miatt nem kering jó1 a vérem. A dagadtság ott helyben elmúlt, s mire a buszhoz értem már a fájdalom is elmúlt.
A másik amit a Gyula mondott, hogy az Úr üzen valakinek. Amit mondott, azon nagyon megdöbbentem, mert szóról-szóra azt az üzenetet mondta, amit kb. 3 éve kaptam a Szentlélek-keresztség ima alatt, amikor egy testvér, kezét a fejemre léve, imádkozott értem és ezt nekem le is írta. Dicsőség az Úrnak!” (R. Mártonné, Budapest)

“Január 31-én voltam először a Szeretetláng-kápolnában engesztelésen. Akkor az Úr Jézus meggyógyította mindkét lábamat. Nagyon fájt mindkettő, sokáig állni sem tudtam. Amikor elhangzott, hogy az Úr valakinek a lábát meggyógyította, nem is mertem elhinni, hogy az én lábam fog meggyógyulni. Szeretnék köszönetet mondani a Drága Szűzanyának és az ő Drága Szent Fiának, az Úr Jézus Krisztusnak ezért!
Március 24-én, kedden is voltam Törökbálinton a Szeretetláng-kápolnában, a keddi Szentségimádáson. Az imádság közben Gyula testvérünk megkérdezte, hogy van-e valaki, akinek huzamosabb ideje fáj a feje, mert az Úr Jézus meg szeretné gyógyítani ezt a testvérünket. Én jelentkeztem, mert régóta gyötört a fejfájás és bármilyen gyógyszert vettem be, nem állt ki a fájdalom. Köszönöm a Boldogságos Szűzanyának és és a Drága Jézusnak, hogy meggyógyítottak. Dicsőség az Úrnak!” (B. Józsefné. Dabas)

“Szentségimádás közben elhangzott, hogy van egy testvér közöttünk, akit idegi eredetű nyugtalanság gyötör, és az Úr meg akarja őt nyugtatni. Úgy éreztem, hogy ez nekem szól. Nyugtalanságom abból fakad, hogy hiábavalónak tűnik igyekezetem, imáim, engesztelő áldozataim. Erőtlenségem, gyengeségem miatt értéktelenek, mulasztásaim eltemetnek. Nyugtalanságom tetőfokán Jézus vigasztalását kapom, eláraszt szeretetével, békéjével. Ő áll elém utamon, amely mindennap Hozzá vezet. Megéreztem, hogy nekem szól az imádságban kapott üzenet: legyek nyugodt, jó helyen vagyok ott, ahol vagyok. Ő, Jézus elfogadja felajánlásaimat és a felajánlott lelkeket, akikért imádkozom. Nagyon Őrülik, hogy a Szűzanya az 6 Szeretetlángjával idehívott. Az ő anyai Szíve ki van tárva előttünk, bizalmába fogad és bizalmat ébreszt Szent Fia irgalmas Szíve iránt.” (Klárika testvér, Diósd)

“Kassáról érkezett az az egy első éves egyetemista fiú - Laci -, aki öt év óta súlyos ízületi fájdalmakban szenved és az orvosok már nem tudtak rajta segíteni. Eljött Budapestre kezelésre, s egy hétig nálunk lakott. A csendes, zárkózott, kedélytelen fiút nagy szeretettel fogadtuk. Csöndre, pihenésre vágyott, s ezt igyekeztünk számára biztosítani. Elmondta, hogy már fél éve aludni sem tudott - teljesen kimerült volt. Az imaszolgálat után még órákat ültem vele a Szűzanya szobra elvitt beszélgetve. Teljesen megnyílt - sok hitbeli kérdés is szorongatta a vallását különben gyakorló fiatalt. Kérésemre szívesen imádkozott velem egy tized rózsafüzért, kérve a Szentlélek megvilágosító kegyelmét. Ajándékoztam neki egy rózsafüzért, amit örömmel elvitt és ígérte, hogy ő is fogja imádkozni. Mi is imádkozunk testi gyógyulásáért továbbra is.
Édesanyja október utolsó szombatján jött el hálát adni Laciért - aki azóta csodálatos nyugodtan tud aludni-tanulni. Kérdeztem tőle, hogy imádkozza-e Laci a rózsafüzért. Édesanyja meglepett-boldogan mondta, hogy állandóan a zsebében hordja - biztosan nem kabalának tartja... Így árasztja Szűzanyánk Szeretetlángjának kegyelmeit. Nem történt látványos testi gyógyulás, de ami a lelkek mélyén lejátszódott” az a legnagyobb csoda!”
A fiú utána levelet írt, amely feltárja a személyes tanúságtétel fontosságát is: “Maga volt az első katolikus hívő, akiből éreztem, hogy igazán hívó. A maga megjelenése, viselkedése, szeretete, szerénysége nagyon nagy benyomást keltett bennem, és biztos vagyok benne, hogy a maga személyes hitvallása nagyon sokat jelentett számomra. A kezdete azoknak a nagy változásoknak Törökbálinton kezdődött.” (Angyi néni mesélte, a szeretetláng-kápolnában)

(A következő idézetek a Szeretetláng-kápolnába küldött levelekből valók)

“Testvérek, amikor ott voltunk (Máriapolányból) a szent helyen, éreztük a jó lsten különös nagy kegyelmét - annyira, hogy itthon is át tudtuk adni családjainknak. Nagykanizsáról két ízben jöttek testvérek buszokkal. Komoly férfiak nyilatkoztak: “Szent ez a hely! Csodálatos békét és örömet kaptunk szívünkben mialatt a Szeretetláng-rózsafüzért imádkoztuk.”

“Az Úr 1998. éve augusztus 10. napjának délelőtti óráiban történt. Bent a házban Angyika és én ajándékot készítettünk a Szűzanya közelgő ünnepeire. Addig H.-né Rózsika a kápolnában imádkozik, engesztel, mondja a szent rózsafüzért. Öröm ez a nap – úgy érezzük -, de most ügyködni kell, imádkozni… beszélgettünk egymással, vajon Szűz Mária látja-e, érzi-e ezt a szeretet-kisugárzást, amivel hívei köszönteni akarják? És ekkor betoppan Rózsika – régi engesztelő hívő - és fellelkesülve kérdi: ti énekeltek? És hol szólt e gyönyörű orgona muzsika, amely aláfestett egy kicsengő női énekhangot? Majd elmondja, ima közben a kápolnában ő elhallgatott, mert egy csoportos imakórus hangzott fel, az ő számára ismeretlen szöveggel. Ilyen hatás alatt jött be a házba, keresve annak a forrását, és nem hiszi, hogy nem mi énekeltünk és senki földi ember nem zenélt!
Honnan e csodás muzsika, ki zenélt? Hiszi, de kimondani nem meri… Angyalok? Erzsébet asszony?… Isten mindent megengedhet!” (G. Mária, Törökbálint)

“A csomag (az Angyi néni által Nagyváradra küldött könyvek, rózsafüzérek, imafüzetek, stb.) szerencsésen, még június első szombatjára megérkezett. Az áldott Szűzanya olyan csodát tett, amire senki sem számolt: 38-an voltunk a júliusi elsőszombaton, s azóta is nagyon sok fiatal és szülő gyermekkel együtt vesz részt összejöveteleinken. Lassan olyan sokan leszünk, hogy két szoba-konyhában is alig férünk el. Olyan lelkes kis közösség formálódik, hogy Istennek legyen hála még Szent Ostyát is hozhattak …
(...) Addig is lelkes közösség volt, de azóta talán még jobban összeforrtunk. Erzsébet asszony elhozta hozzánk könyvein keresztül a jobb meseértést. (…) Szent Jobb községben október első szombatjától új közösséget alakítunk. Most egy kis fiatalasszony részt vett ott nálunk és most ő tudja továbbvinni ott a faluba.”
(Néhány hónappal később)
“Az imaközösség csodálatos! A mi létszámunk 40-50 fő. Már nem jut ülőhely mindenkinek, így bizony többen 3-4 órát állnak, és azok is kitartanak. Most már még egy csoport is alakult itt Nagyváradon. (…) Szentjobbon már 40 fő vesz részt a helyi engesztelésen a helybeli fiatal pappal. A hittanteremben tartják és egy órára még az Oltáriszentséget is kiteszi az atya imádásra. Tasnádszántón (Szatmár megyében) is alakult Szeretetláng-imacsoport. Mint a tűz, valóban olyan. Aki egyszer eljön hozzánk egy-egy engesztelésre, az már nem tud többé elmaradni. Nagyon sok a fiatal és a gyerek. Csíkban élő magyar testvéreinkhez is eljuttattuk az engesztelő imákat. Lefordítottuk román nyelvre is és egy görög katolikus kispap növendék elvitte Rómába és naponta ott végzik románul a Szeretetláng-litániát és rózsafüzért. Testvéreim, mi csak hálás szívvel imádkozunk értetek, hogy még sokáig tartson meg az Isten benneteket erőben, egészségben, hogy sok lelket tudjunk - ti is, mi is - megmenteni!”

“Ti  nem tudjátok  azt  elképzelni,  hogy  az  írott  anyag mennyire hiányzik ott nálunk. (…) Tudom, hogy sokat kérek, de úgy érzem, hogy nincs olyan sok idő… 30-40 ember imádkozik, hogy minden jelenlévőre Isten áldása szálljon, hogy még sokáig tudjátok tartani az elcsüggedt emberekben a reményt. Úgy érezem és tudom, hogy az a találkozás nem volt véletlen és nem volt hiábavaló, mert Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ő úgy akarta, hogy mi ott találkozzunk és továbbadjátok azt a sok kincset amit reátok bízott. (...) A közösségünk tagjai azt mondták, hogy lemondanak még a mindennapi szükségesről is, csak lelki táplálék legyen.”

“Engesztelő imacsoportok vannak! Egy ferences atya már szétosztotta a távolabbi helyekre is és alakulnak az ima-csoportok. Lefordították a füzetet ukrán nyelvre és így a magyarok és ukrán nyelvű testvérek együtt végzik az engeszteléseket.” (Mária testvér Nagyszőlősről)

“A Mérővessző-kiadványokat megkaptam. Sírva olvastam végig. A két fiamnak már adtam olvasni. Itt nálunk négy ferences atya van, akik Kárpátalját .szolgálják. Mindnyájuknak adok. A többit a templomban osztom szét. Nagyon nagy szükségünk van rá, mi a Szeretetlángot imádkozzuk és nagyon szeretjük. Kérlek szépen imádkozzatok értünk, a kárpátaljai magyarokért az áldott szép kis kápolnátokban. “

“Törökbálinton, a Szeretetláng-kápolnában szentmise közben a bűnbánati ima alatt a könnyek adományát kaptam meg.”

“Újra elárasztott minket az Úr a Szűzanya által ajándékaival minket, méltatlanokat (hiszen olyan kevéssé érdemeljük meg) az önök apostoli munkája által. Mi harmadrendi ferencesek (Nagybányáról), szintén nagyon szeretjük és tiszteljük Mennyei Édesanyánkat Szent Ferenc példájára, mi is részt kell vegyünk az Ő mentő terveiben. A küldött ajándékból tudtam adni egy-egy példányt az ifjúsági csoportnak (Jézus Szíve csoport) is és ezek nem fognak megporosodni, kézről-kézre fognak járni, hogy minél többen megismerjék ezt a csodálatos fegyvert. (...) Mi tizennyolcan vagyunk, nagy része idős. Újraszerveztük az első csütörtöki szentségimádási órát és első péntekenként kereszthódolatot tartunk. Most szeretném, ha legalább otthon minden csütörtökön éjféli imádási órát tartanánk (felváltva): Tudom, hogy ez elég kevés, de mindezt nagy szeretettel végezve, gondolom segít.”
“Amikor még református voltam, az egyik katolikus ismerősöm elhozta hozzám a Szeretetláng-imát. Hozzáfogtunk esténként imádkozni. Ezért sok ellenvetést kaptam rokonaimtól. Ekkor egyik este ima közben a villany kialudt, de égtek az asztalon a kereszt alakban kirakott gyertyák. A szoba sarkában nagy villanást láttunk. Ebb61 egy kéken ragyogó kb. 3 cm széles tűz futott végig a falon az egyetlen szentképhez, ami ebből az alkalomból volt kitéve, és ez az Angyali üdvözletet ábrázolta. Megértettem és megköszöntem. Ez a jel elég lesz nekem a mennyei Jeruzsálem gyöngykapujáig. (...) Köszönöm a Szűzanyának, hogy a Szeretetláng által hívott engem a Katolikus Egyházba. A lángot továbbadtuk, a határon túlra is. Istené a dicsőség, emberé az áldás! (IMV, Debrecen)

A lelki harcban az imádság hatékonyságáról így vall R-né Piroska néni 1996-ban: “Sopronba utaztam a Kelenföldi Pályaudvarról. A vonat elindulása után azonnal elővettem az engesztelőfüzetet és imádkozni kezdtem. Velem szemben két fiatalember ült, arcuk és a fedőlapon lévő Szűzanya-kép között egy félméteres távolság sem lehetett.
A fiúk, tüstént horkolva elaludtak. Kapuvárig mély álomba merültek. Ott felugrottak és leszálltak. Akkor a mellettem ülő középkorú asszony megszólalt: “Tetszik tudni, hogy ők sátánisták voltak? Amikor még nem tetszett felszállni, a kigombolt ingük a1ó1 kilátszott a mellükbe tetovált sátánjelvény.”
Egy alkalommal a 15-ös busszal utaztam a Belvároson keresztül. Két fiatalember ordítozva a legrondább trágárságokat okádta magából. A többnyire idősebb utazóközönség felhördült és sikertelenül csillapítani próbálta őket. Ekkor erősen koncentrálva igen buzgón a Szeretetláng fohászaiba kezdtem. Néhány perc sem telt el, megnyomták a vészcsengőt az ocsmány beszédűek, a vezető nem tudta miről van szó s kinyitotta az ajtót két megálló között, soron kívül. A fiúk azonnal kiugrottak s a busz békésen továbbhaladt.
Tíz napja a 6-os villamossal utaztam a Körúton. Két fiatalember olyan hangerővel s olyan ocsmányul emlegette az Égieket, hogy két kezemmel mindkét fülemet befogtam, mert fizikai fájdalmat jelentett ez a szörnyű sátáni beszéd. Leszállni a tömeg miatt nem tudtam. Teljes erővel, szinte egy pisztolyként a Szeretetláng fohászait intenzíven feléjük küldtem. A hatalmasabb termetű ordítozó azonnal elkanyarította magát és társát rángatva egy megállón belül: “Gyere megiszunk egy pofa sört!” - mondotta. A másik: “De nem érünk oda, ne szálljunk le!” Az erősebb győzött. A Blahára érve váratlanul leugrottak. Valamennyien fellélegeztünk. A Szeretetláng égi pisztolyát nem volna szabad szüneteltetni, itt nem állhat a “tüzet szüntess” parancs!”