Medjugorjei pünkösd
2006. jún. 2-5. - Június első péntekjén reggel indultunk útnak Siklósról, szakadó esőben. Ez azonban nem szomorított el senkit közülünk! A határátlépés után jött az éneklés, ima, előkerült egy gitár...
amit Gábor, egy most bérmálkozott 13 éves fiúcska hozott magával.
Mikor a határon azt mondtuk, hogy Medjugorjébe megyünk, máris szabad volt az út.
Csak messziről integettünk a djakovoi szép, kéttornyú püspöki székesegyháznak, igyekeznünk kellett.
Bosnyák oldalon viszont többen rácsodálkoztak a sok minarete, mert még ilyet nem láttak közelről. No meg a fejkendős muszlim nénikre. És persze a romok...
Továbbra is imádkoztunk, délben Úrangyala, majd egy teljes rózsafüzér, Jézus Szíve-ima.
Gyönyörű tájakon a Neretva völgyén át végre "haza"-értünk Medjugorjéba.
Rengeteg volt a zarándok!
Máris észrevettük, hogy a templomba beférni bajosan lehet, már az előcsarnok is zsúfolt. Csak egy valami hiányzott. Az információs táblán a miserenden csak épp a magyar szentmise helye volt üres. De ami jóleső érzéssel töltött el, az, hogy tényleg, a világ minden részéről jöttek a Szűzanyához! Láttunk kiírva koreai, vietnami, cseh, holland, olasz. spanyol nyelvű misét....
Később egy pap bácsi kitűzőjén azt olvastam, hogy padre Carlos-Argentina. Mekkora hatalmas utat (és áldozatot) vállaltak ezek a távolról jött testvéreink! Ekkor láttam, hogy ez most napjainkban olyan, mint ott, akkor azon az első pünkösdön Jeruzsálemben...
(Sajnáltam még azt, hogy az első péntek szentmise nélkül múlt el számunkra, mert már későn értünk oda).
Szombaton délelőtt következett a fizikai erőt próbáló, de lelket boldogító hegymenet a Krizsevacra. Hatalmas köveken kellett felfelé kaptatni, de csodaszép keresztút állomásai előtt imádkozhattunk egész végig. Ezen a helyen is többször megjelent a Szűzanya.
Fent az a nagy fehér kereszt, ami már messziről megmutatkozik és hívogat. A tizedik stáció táján voltunk, amikor megjött az égből a zuhogás, de nem szegte kedvünket. Lefelé már patakokban ömlött! (A kegyelem árad és árad, mint az eső!!)
Itt bácskai magyarokkal találkozhattuink. Délután volt alkalmunk Ivannal találkozni, de a nagy csarnokba megint nehezen fértünk be. Ivan a sok ima fontosságát emelte ki, ez a Szűzanya kérése!
Részt vettünk a szombat esti nagymisén, több nyelven olvasták fel az evangéliumot, minden nemzetbeli pap koncelebrálása mellett. A sok-sok gyóntatófülke előtt hosszú embersorok.
Este szentségimádás, ekkor hallottunk több magyar nyelvű könyörgést is.
Ott voltunk még a vasárnap reggeli szentmisén, elég sokat megértettünk a szentbeszédből. A Szentlélek a Szentírásban, mit ad a Lélek az Egyháznak, milyen lenne a Szentlélek nélkül az élet... kb. ezek voltak a legfőbb gondolatok. Egy nagyon fiatal pap volt a főcelebráns, és ő volt az, aki aztán délután a Podbrdo-i áhítatot vezette. Tehát délután következett az első jelenések színhelye, magyar fordításban Hegyaljának szokták mondani. Az örvendetes és a fájdalmas rózsafüzért imádkoztuk végig, horvát, magyar, lengyel... előimádkozással, de mindenki folytatta a saját nyelvén.. Madre di Dios...Majka Bozsja... Asszonyunk szűz Mária, Istennek szent Anyja... keveredett más nyelvekkel. Amikor végre elértünk a szoborhoz, elnémultunk... Talán nem is lehet érzéseinket elmondani. Sokan ott maradtak még, hosszabb imára, egyedül.
Állíthatjuk, hogy csodák történnek ott, ha nem is mindig láthatóak, de az emberi bensőkben biztosan. A megnyugvás, az Istennel való kibékülés helye Medjugorje, és reménykedhetünk, hogy Egyházunk hamarosan kegyhellyé nyilvánítja hivatalosan is.
Még annyit, hogy feltétlenül be kell járni a templom körüli parkot is, az is a kegyelmek helye. Nagyon sokan keresik fel a Feltámadt Jézus kb. 5 méter magas bronzszobrát, vagy a most újonnan felépült 5 házikót, amiben gyönyörű mozaikkal a világosság öt titka van kiképezve.
Hazafelé jövet kicsit megálltunk Mostarban, az újjáépített hídhoz mentünk és élveztük azt a hamisítatlan keleti hangulatot. Igazi
törökös bazár! De ugyanakkor ott a sok kibombázott, szétlőtt, valaha nagyon elegáns ház. Vigasztalásunkra viszont nagyon-nagyon sok városban, faluban vadonatúj, szép modern katolikus templomokat láthattunk. Ami azt jelzi, hogy Isten nem hagy el bennünket!
