Rengeteg tanúságtétel gyógyulásról, imameghallgatásról, próféciáról

2012-ben megszervezésre került Budapesten a Cor et Lumen Christi közösség szolgálatával az Ige Ereje lelkigyakorlat. Ez folytatása a Karizmaiskolának, melyen 2008-ban és 2011-ben már sokan részt vettünk. Az Ige Ereje (Word Power) lelkigyakorlat a karizmák közül a szavakkal összefüggő karizmák ismeretében mélyít el, azaz arról tanít, hogy önmagában a szánkból elhangzó pozitív és negatív szavaknak mekkora ereje van, valamint elméleti és gyakorlati oktatást ad a prófécia, ismeret szava, gyógyító szó (word of command) karizmák használatában. Akik részt tudtak venni idén ezen a lelkigyakorlaton, élesben próbálhatták ki, hogy Isten bizony “normális szinten” is adja ezeket a karizmákat,hiszen az Ő akarata, hogy a normális keresztény élet velejárói legyenek ezek a szavak. Aki beszél, az Isten szavait közvetítse (1. Pét. 4.11). Amikor beszélünk, minden szavunknak Isten erejét kellene tükröznie. A lelkigyakorlatnak része volt egy nyilvános gyógyító szolgálat is, melyen mintegy 1000 ember vett részt. Álljon itt most egy pár tanúságtétel a lelkigyakorlat résztvevőitől, a teljesség igénye nélkül:

Nagyon áldott napok voltak számomra!

Amilyen bizonytalanul volt az elindulásom az influenza miatt, annál erősebben tartott meg az Úr ezekben a napokban. Ami miatt szerettem volna ott lenni, már a tanítások alkalmával éreztem, hogy  kőszívemet, hússzív váltja fel. Egy ilyen áldott ember tanítása, mint Damian Stayne a dicsőítések, vagyis a folyamatos isteni jelenlét éreztette hatását bennem is.

A gyógyító alkalmon háttér imát vállaltam. Amikor előszörre a gerinc, váll, láb, stb. testrészek gyógyítása hangzott el, azonnal felálltam én is, de eszembe jutott, hogy nekem most szolgálatom van, így visszaültem a helyemre. Másnap vettem észre, hogy térdelő helyzetben a sarkamon ülve már nem érzek szorítást a jobb térdemben, mint eddig. Meggyógyította az Úr!

A. n.

A lelkigyakorlatról egy ismerősöm révén értesültem, s többen azonnal (amilyen gyorsan csak lehetett) jelentkeztünk is, mert azt hallottuk, hogy nagyon jó, és hamar betelnek a helyek. Ebből kifolyólag nagy várakozással indultam neki a 4 napnak. Már csütörtökön délután magával ragadott Cseh Péter atya szentbeszéde, majd a dicsőítés hangulata, és ez a további napokban csak fokozódott. Ilyet itthon én még korábban nem tapasztaltam. A medugorjei Szentségimádásokhoz tudnám hasonlítani az élményt, amit viszont már volt szerencsém többször átélni.

Sokat gondolkodtam azon a kérdésen (mi több, azóta is ezen jár az eszem), amit Damian feltett a 4. nap végén: hogy mit adott valójában a lelkigyakorlat?

Először visszagondoltam az elmúlt 3 évemre (33 évesen saját elhatározásomból megkeresztelkedtem), és rájöttem, hogy mennyi szolgálatra hívott már az Úr azóta (másokért való ima, támogató beszélgetések, segítségnyújtás, vigasztalás, gyógyítás szolgálata, prófétálás ismerősöknek, később idegeneknek) úgy, hogy ennek nem is voltam teljesen tudatában. Egyfajta belülről fakadó mély együttérzésből tettem mindezt. És ez most egyértelműen egy magasabb szintre emelkedett bennem, és megerősített abban, hogy csináljam.

Másodszor pedig elmerengtem azon, hogy amit láttam, hallottam, tapasztaltam a lelkigyakorlaton, az megváltoztatott-e engem, megváltoztatta-e az életem?

A válaszom: határozottan igen!!! (Ezért is határoztam el, hogy leírom a tanúságtételemet.)

Pénteken délután a páros gyakorlat alkalmával már a 3. mondatnál („Fogadd be a Szentlelket.”) eldőltem, azaz lerogytam a székre. Olyan élményben volt részem, hogy szavakkal nem tudom leírni, nem lehet kifejezni.

A 4 nap alatt lelki téren mélyebb hitet kaptam. Már tudom, hogy Istennek (Istennel) semmi sem lehetetlen!!!

Aztán szombaton a szituációs gyakorlat alkalmával (amikor idegen embernek kellett prófétálni, szolgálni) mind az én próféciám helyesnek bizonyult, de a partneremtől kapott prófécia is nagyon ült.

A szombat esti gyógyító alkalmon teljes életfelajánlást tettem Jézusnak, átadtam neki életemet. S bár a szemem (gyermekkorom óta rövidlátó vagyok) nem gyógyult meg, de sokkal nagyobb örömöm van az azóta eltelt időszakban kapott visszajelzések miatt, melyek a környezetemtől érkeznek:

-         Egy kismama (nem fejlődött kellően a magzata az utolsó hónapban, ezért kórházban kellett lennie) kért imát, s a napokban egészséges gyermeknek adott életet.

-         Egy rákos barátomért hónapok óta imádkoztam már, s kisebbedett a tüdején a folt. A napokban kaptam az információt, hogy jól van, s jelenleg tünetmentes.

-         Egy ismerősöm év végén elvesztette az állását, múlt héten kaptam tőle egy sms-t, melyben azt írta, hogy van állása, és nemsokára kezd az új munkahelyén.

-         Vidéken élő édestestvérem dereka beállt (valószínű idegbecsípődése volt), majdnem egy hete feküdt már szinte mozdulatlanul, injekciókkal, fájdalomcsillapítókkal. A hétvége után rohamosan javult az állapota, ma már újra dolgozik. A röntgen nem mutatott ki semmit.

-         Egy nő ismerősöm a gyógyító délutánon teljesen meggyógyult mozgásszervi betegségéből, a helyszínen tanúságot is tett róla (Damian körbefuttatta a templomlépcsőn).

Saját magamon észrevett változás még: a hétvége óta sokkal türelmesebb lettem az emberekkel. Már nem a hibáikat nézem, hanem próbálom őket Isten jelenlétébe helyezni, és SZERETETT-ként tekinteni rájuk.

Megtanultam, hogy mindent, de mindent Isten jelenlétében kell tennem, szememet állandóan rajta kell tartanom, és engednem kell, hogy életem minden területén megnyilvánuljon, hiszen Ő a Mérce, az Igazság Szava, az Útjelző, az Örök Mécses, aki sokkal jobban tudja, hogy mi szolgál valóban a javamra.

Lejegyezte: Gy E

Sokat kaptam a 4 nap alatt, akárcsak tavaly!

Leírok 1-2 gondolatot a sok közül, amely mélyen belém ivódott: 

"Úgy szeressétek a házastársatokat, ahogy ő szeretné, hogy szeressék

és ne várjátok, hogy ő szeressen úgy, ahogyan ti szeretnétek, hogy szeressen" 

"Aggodalom = bűn!" 

"Elköteleződés nélkül nincs Krisztus követés,

az elköteleződéssel a kereszthordozásra mondok igent" 

És még lehetne folytatni.

Már csak egy "kis" feladat van, átültetni a gyakorlatba!

S. Gy.

A budapesti „Ige ereje” (Word Power) Konferencián az Úr Jézus számos tanújelét adta jelenlétének, és testi-lelki gyógyulások is történtek szép számmal. A gazdag program szerves részét alkották a tanítások és a Szentmisék mellett a közös szentségimádások is. Az egyik ilyen alkalmon történt tapasztalatomat szeretném veletek megosztani.

A szóban forgó szentségimádás derekán egyszer csak egy nagyon eleven, élénk és részlet gazdag, belső képsor pergett le előttem: magát Jézust, mint győztes Királyt és főpapot láttam bevonulni csendben és alázatosan a kápolnába, ahol voltunk. E megrendítő tapasztalat, illetve az egész „Ige ereje” Konferencia hatására mély változás történt a Jézussal való kapcsolatomban, amely így elevenebbé vált. Azóta másképpen is imádkozom. Más benső kép van előttem, amikor megszólítom az Urat, és sokkal komolyabban, összeszedettebben igyekszem a Színe elé állni.

Jézus él! Tudom, mert találkoztam vele!

Cs.

Mint katolikus pap írom, hogy nagy szükségem volt erre a lelkigyakorlatra. Személyesen végig tapasztaltam a Szentlélek vezetését abban, ahogyan egymásra találtunk a testvérekkel. Csodálatos volt prófétálni, és hallgatni a próféciákat! Szent Ágoston azt mondta: „Akkora számodra Isten, amekkora a hited benne.” Hinni akarom, hogy hatalmas Istenünk van, akinek tetszik, ha gyermekei csodákat remélnek tőle. Ezért Mária alázatos kérdésével kell közelednünk a legelérhetetlenebbnek tűnő célok felé is: „Hogyan válik ez valóra?” (Lk 1,34) Jézus szemében nincsenek határok, falak. Nincs olyan, hogy itt és itt csak ezt és ezt teszi, ott és ott meg valami mást. Mindenhol teljesen önmagát adja, mint az evangéliumokban. A Cor et Lumen Christi közösség teljesen Jézust adta nekünk, maradéktalanul. Igyekszem élő hittel, tudatosan átadni közösségeinkben azt a tanítást, amit kaptam.

Cs. P. M.

Mi köszönjük Nektek ezt a valóban kegyelemteljes lelkigyakorlatot!!! Képzeljétek el, hogy tegnap, amikor két keresztény munkatársamnak egy kisebbfajta helyiségben (iskolai volt dohányzó; én magam iskolatitkárként dolgozok) elkezdtem mesélni a hétvégéről, bejött az a kolleganőm, akivel (a 120 pedagógus közül) a legnehezebb a kapcsolatom, mert elég sokat káromkodik, mindig mindenkinek próbál keresztbe tenni, stb. Én egy kicsit másfajta nyelvezetre fogtam a dolgot, de elmondtam az utolsó mondatomat, hogy "fantasztikusan jó volt". Erre a nem keresztény tanárnő rám nézett és megkérdezte, hogy milyen képzésen voltam?? Ebben a pillanatban rábíztam magam az Úr vezetésére, mert tudtam, hogy tanúságot kell Róla tennem, és most nem szabad hallgatnom... és sikerült átadnom neki is azt, amit megtapasztaltam valamint azt, hogy az Úr ma is képes a gyógyításra... És képzeljétek, csoda történt! Ez a kolleganőm elkezdte "inni a szavaimat", és mosolyogva, derűsen ment ki a végén a szobából... (Ilyenre eddig nagyon ritkán volt képes!) Én meg teljesen "elhűltem" Isten ötletétől, meg attól, hogy ilyenekre képesnek talált engem..., és iszonyú nagy hála lett a szívemben. Szeretném ezt folytatni, mindig Isten szavában élni, Róla tanúságot tenni..., és csak az Ő akaratát tenni!!!!

Sz. T.

Magam részéről úgy érzem, hogy radikális változások következtek be a hitéletemben, amellett, hogy jó pár éve "megtért vagyok", közösségbe járok. Remélem tudok ezen az úton továbbmenni, amelyet az Úr megmutatott.  A lelkigyakorlat előtti 2 hetem olyan volt, hogy az életem minden területe úgy nézett ki, hogy összeomlik. Egészen összetörve mentem a lelkigyakorlatra, csak péntek délutántól kezdtem alakulni.

Az Úr megmutatott bűnöket, és olyan dolgokat, amelyeken változtatnom kell, amelyekről tudtam, hogy nem igazán helyes, de ártalmatlannak és lényegtelennek tartottam. Ugyanakkor mind a kapott ige mind pedig a prófécia a szeretetről erősített meg.  Dicsőség az Úrnak!  és nektek mindannyitoknak sok-sok köszönet ls az Isten áldása szálljon Rátok!

O.M.

Sok évvel ezelőtt ott voltam a Linn testvérek többnapos „gyógyító szemináriumán” a kelenföldi Szent Gellért templomban, és akkor nagyot csalódtam. Ennek a fő oka az lehetett, hogy kiderült, hogy a paptestvérek egyike kilépett a papi szolgálatból, ráadásul pont amiatt a „nővér” miatt, akivel együtt tartották a tanítást. Imádkoztunk ugyan kézrátétellel egymásért, hogy múljon el a fejfájásunk stb, de amikor a záró szentmise végén kiderült, hogy egy hölgy rosszul lett a mellékhelyiségben, és vártuk a mentőt, akkor a miséző Linn atya gyorsan eltűnt, pedig az egész közösség együtt imádkozhatott volna érte.

Nyilván a fenti élmény is hozzájárult ahhoz, hogy a gyógyulásért mondott imával kapcsolatban mindig volt egy kis fenntartásom, de az „Ige ereje” annyira csábító volt, hogy boldogan jöttem a lelkigyakorlatra, és nem csalódtam.

A Jóisten külön megajándékozott a próféciával kapcsolatban. Egy atyával kerültem össze, aki csak látásból ismert, semmit sem tudott rólam.

A füzetembe ezt írta a lelki élet területét választva: „Viharos tengeren vagy a csónakban, és Jézus ott alszik. De a többiek, akik ott vannak, fölébresztik. „Ne sírj, én veled vagyok! Az én békémet adom neked. Én felépítelek Téged, és Te felépülsz. – Jézus mondja”.

1/ Nem pontos az idézet, pap létére tudhatná, a Bibliában nem ez áll. De Isten jobban tudta, hogy én, a sírás elleni védekezésül próbálom megkeményíteni a szívemet, amióta tavaly nyáron az Úristen magához ragadta a feleségemet. Tehát a „ne sírj” és a „békémet adom neked” – ez teljesen nekem szólt.

2/ Egyelőre még nem tudom hogyan lesz, de az „én felépítelek” nagy ígéret számomra.

3/ Az atya, aki átadta Isten üzenetét nem tudhatta mit jelent nekem ez a szentírási részlet. 2001 nyarán vesztettük el két gyermekünket és nővéremet a viharos Balatonban. Én éppen akkor Szíriában dolgoztam, így feleségem nélkülem élt át egy szörnyű éjszakát, amikor elfogta a szorongás:„mi van akkor, ha nincs is mennyország, ha gyermekeink valami barna ködben lebegnek valahol”. Reggel aztán – lányunk erőszakos biztatására – lementek a 8 órai szentmisére, persze jó lassan, és amikor elkésve beléptek, Zoltán atya, a plébánosunk akkor olvasta ezt a részletet: „mit féltek kicsinyhitűek”. Ez Istennek annyira letaglózó, személyre szóló üzenete volt, hogy minden egyszerre a helyére került. És azóta is mindig tudtuk, hogy a szerető és együttérző Isten mellettünk áll.

4/ Én csak két nap múlva tudtam hazajönni Szíriából, de én is kaptam ott üzenetet. Az erőműben jutott el hozzám – nagy nehezen – a tragédia híre. Teljesen kábultan, bénultan mentem haza abba a házba, amit a cégünk bérelt. Leültem a szobámban, kinyitottam a szomszéd házra nyíló ablakot, mert nagyon meleg volt, és egyszerre csak gitáros dicsőítést hallottam, úgy emlékszem valamelyik Taizéi Alleluja volt! Teljesen megdöbbentem! Előtte 7 nyarat töltöttem az Iráni iszlám köztársaságban úgy, hogy soha keresztényekkel nem találkoztam. Azt tudtam, hogy Szíriában vannak keresztények, de azt, hogy éppen akkor este, éppen a szomszéd házban dicsőít egy imacsoport!!!!  

Tehát Isten valóban szólt és szól hozzánk. Sz. Á.

Azt szeretném megosztani Veletek , hogy nagyon nagy béke van bennem . Nagy türelemmel és békében tudtam végig ülni a 4 napot , sőt annyira fel voltam töltve a Szentlélek erejével , hogy úgy pörögtem , mint egy búgó csiga , pedig 60 éves vagyok és beteg voltam. Az Úr gyógyított , folyamatosan éreztem a jelenlétét. Évek óta a pajzsmirigyem nem működik és nem tudták beállítani , most biztos vagyok benne , hogy az Úr meggyógyított,hamarosan elmegyek vérvételre , hogy ezzel is igazoljam, alvászavarom is volt , de most már sokkal jobban alszom., és a depresszióm is eltűnt örökre .Szeretnék megszabadulni miden bűnömtől és végre tiszta szívvel dicsőíteni az Urat. Köszönök mindent Nektek és az Úrnak.

B. É.

A lelkigyakorlat előtt és korábban is nagyon foglalkoztatott az a gondolat, hogy miért gyógyulnak nagyobb számban fizikai betegségekből az emberek, lelki betegségekből pedig sokkal kevesebben. Nyáron voltam egy indiai atya lelkigyakorlatán (Anthony atya), amit úgy hirdettek meg, hogy jöjjenek akik pszichés problémákkal küzdenek (persze mások is), és a lelkigyakorlaton elhangzott hogy Isten Igéjének gyógyító ereje van. Ezt akkor nem nagyon értettem.

A mostani (Ige Ereje) lelkigyakorlat világította meg és fogta össze ezeket a korábbi dolgokat, elkezdett bennem összeállni a kép, hogy el kell indulni hitben, amint azt a leprások tették. Ez sok dologból tevődik össze, például:

-         egy pszichológus azt mondta egyszer nekem, hogy akinek kevés az empátiája, az fejleszthető, de akiben egyáltalán nincs empátia, abban nem is lesz. Ehhez képest a lelkigyakorlaton azt hallottuk, hogy amikor imádkozunk valakiért (de nyilván más helyzetekben is) kérjük el a Szentlélektől Jézusnak azt a lelkületét ahogyan „megesett az embereken a Szíve”. Tehát Isten pótolja mindazt, ami hiányzik belőlünk, ha erre megkérjük Őt! Éljünk szimbiózisban vele (szinergiában, ahogy Damian mondta)

-         másik példa: szintén pszichológussal beszélgettem egy gyerekről, aki már 8 évesen azt tartja magáról, hogy ő rossz. Erre azt mondta a pszichológus, hogy: ezt onnan már ki nem veszi senki. Ehhez képest, ha hittel végzünk el akár egyetlen szentgyónást, akkor tudjuk, hogy Isten szent gyermekei vagyunk. Ezt nekem Isten a szombati gyógyító összejövetelen mutatta meg erővel, mert eddig nem érzékeltem a bűnbánat és a bűntudat (ami bűn, mert hiszen Isten már megbocsátotta a bűneimet, tehát nekem el kell fogadni azt) határát. És a bűnbocsánatnak az el nem fogadása azzal járt, hogy mérhetetlen terheket cipeltem magammal, majd belerokkantam.

-         Isten Szava határoz meg engem, nem a többi emberé, és ez állandó cselekvés

-         és még nagyon sok örömöt is kaptam a szívembe (ezt első helyre kellet volna írnom!), ami abból fakad, hogy szeretve vagyok, mert már nem gondolom azt, hogy Isten kevésbé szeret engem mint a többi embert, mert Ő mindannyiunkat szeret, és ez „szüntelen öröm” kell hogy legyen.

Ez a sok kegyelem azt eredményezte, hogy vasárnap már úgy ültem az előadáson a tömegben, hogy már nem jelentkezett a fóbiám, utoljára 14 éve tudtam így hosszasan előadáson (bármilyenen) ülni.

Isten Igéjének valóban gyógyító Ereje van!

Dicsőség és hála az Úrnak minden csodálatos tettéért!

R. L.

Én még nem voltam Damian Stayne tanításán eddig, de teljesen elbűvölődtem. Valóban Jézust közvetíti, a Szentlélek által dolgozik, és ez teljességgel érezhető. És számomra ezzel el is dőlt, hogy legközelebb is szeretnék ott lenni az előadásán, vagy lelkigyakorlaton, vagy Karizmaiskolán. (Mindemellett nagyon jó előadó, ami külön adottság. Élvezetes, ahogy elmond egy-egy történetet, majd kihangsúlyozottan komollyá válik, amikor annak ott a helye.)

 Nekem külön örömöt jelentett az is, hogy katolikus papok is részt vettek a lelkigyakorlaton, és itt most az aktív részvételt értem, és nem a „megfigyelői státuszt”.

Én eddig több helyen megfordultam, más csoportokban is, ahol a meghirdetések alapján megújulást, Egyház-újulást reméltem, de ezt a stílust, légkört eddig nem tapasztaltam, és ezt most kifejezetten, és erősen pozitív értelemben értem. (Ehhez hasonló talán csak tavaly, a Siloe csoport rendezvénye volt, de ez a mostani alkalom még annál is teljesebb volt.) Ismételten csak hálás köszönetem tudom kifejezni mindenért.

Katolikus oldalon nagyon hiányzik a dicsőítés, és ezzel együtt a hála kifejeződése. 

Ami engem illet, én a lelkigyakorlat után, most erőt érzek magamban ahhoz, hogy mindazt, amit mostanában tennem kell, azt meg tudjam tenni. Korábban is dolgoztam a feladataimon, de időnként, mintha kifáradtam volna.

Azt is el kell, hogy mondjam, hogy nem kis megpróbáltatással indultam neki a lelkigyakorlatnak, mert pontosan egy héttel előtte történtek olyan dolgok a közvetlen környezetemben, amelyek lelkileg igencsak megviseltek. Olyan volt, mint egy időzített bomba. Nem kellet magyarázni, hogy egyes „létezők” miként próbálnak attól eltéríteni, hogy az Úr Jézushoz még közelebb kerüljek.

Ami történt, az egyébként egy folyamat, ami lelkileg erősen érint, és amit nem elsősorban nekem kell rendezni. Ma is tart még, csak a korábbi önmagamhoz képest „küzdelemre képesebbnek” érzem magam, és igyekszem, hogy amennyit tehetek, azt megtegyem a szeretetteljes megoldás megsegítésére.

 A plébániánkon éppen most indítottam be egy imacsoportot, . A lelkigyakorlat óta már két imaóra is volt, szerintem nagy Áldással indult, mert az első, és második alkalommal is kb. 30-an voltak, pedig félig-meddig még munkaidőnek számít. (17 órai kezdet, kevesen érnek oda.)

G. M.

Az egész lelkigyakorlat alatt arra törekedtem, hogy 100%-ig "ki tudjak használni" mindent, amit Isten adni akar a számomra és általam azok számára, akikhez küld majd.

Csodálatos volt ez a négy nap.

Most még egy jó ideig emésztjük majd, de már most sok mindenben máshogy gondolkozok, és máshogy látok dolgokat.

I. J.J.

A csütörtöki és pénteki szentmisén eszembe jutott egy ismerősöm szenvedélybeteg rokona, akiért többek között felajánlottam a szentáldozást.

Ezért a drogos családapáért hívő rokonai sokat imádkoztak gyógyulásért, de nem tudták rávenni semmilyen imaalkalmon való részvételre.  Az ismerősömmel más miatt beszéltem vasárnap, és mondta, hogy a rokon legnagyobb meglepetésükre elment a szombati imaalkalomra. Alleluja! Dicsőség az Úrnak. 

Az Ige Ereje lelkigyakorlat számomra fantasztikus volt. Nagyon örültem, hogy Damian sokszor idézte a II. Vatikáni Zsinatdokumentumait, és az egyházatyákat, a Tanító Hivatalt, stb. ez által még hitelesebbé is téve  a tanítását, ami nagyon érthető és Isteni erővel áldott, dinamikus volt. Végig a Szentlélek vezetését tapasztaltam. A fordítás is nagyon jól kikerekedett, jó volt, és dicsőítés is nagyon tetszett, Szentlelkes volt. A prófétálás résznél meglepett a pontosság, féltem, hogy majd jól felsülök. Amikor imapárokat alkottunk, a társam lélekben nyugodott, meg is ijedtem, hogy milyen sokáig volt abban a kegyelmi állapotban. A gyógyító alkalom elejére egy régi jó ismerősöm, Angliából, pont az alkalomra érkezett meg. Elújságolta, hogy miután a tavalyi regionális karizmatikus találkozón a közösségvezetőnkkel imádkoztunk érte, eltűnt a szembetegsége, pedig azt diagnosztizálták nála, hogy olyan szembetegsége van, ami gyógyíthatatlan és meg fog vakulni. Az orvosa mondta, hogy csoda történt. A szemüvegére még szüksége van, de csak egyre, mert már nincs neki bifokális zavara, és nem fog megvakulni! Dicsőség Istennek! Erre a hírre nagyon felbátorodtam, és belevetettem magam Isten karjaiba.

Zoltán testvérünk kért meg, hogy ministráljak. Nagy nehezen elvállaltam, nem tudtam nemet mondani. Nem szolgáltam még ekkora tömeg előtt, nem tudtam mire vállalkozok. A mise elején remegett a lábam és a kezem a félelemtől a nép láttán, és hogy semmit el ne rontsak.  A bennem lévő falak a szentmisén szakadtak le rólam a Hús vér templom Pintér Béla száma alatt, és a tanítások leginkább itt értek célba a szívemben, a tanítások a dallal együtt, mint egy átszúrták a szívemet. Megállíthatatlanul és visszafojthatatlanul sírtam és csak sírtam. Leírhatatlanul boldog voltam és megkönnyebbültem, több tonna súlyszakadt le rólam. Isten megajándékozott az Ő békéjével és szeretetével. Újra átadtam életemet és családomat Istennek, az Ő tenyerébe helyeztem magunkat, és végre ott is tudtam hagyni. A gyógyító alkalom másnapján imádkoztam a feleségemért. Mélydepresszióban volt, aminek én is jócskán okozója voltam. Az imádság alatt kértem a Szentlelket, hogy töltse be őt, és megátkoztam depresszióját, és Jézus Krisztus nevében parancsoltam, hogy hagyja el őt a betegség és többé vissza ne térjen. Aznap éjszaka kellett mennem dolgozni. Másnap reggel a feleségemen a depressziónak semmi jele, nyoma nem volt! Meggyógyult! Megszabadult! Nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen boldognak. Dicsőség Istennek! Mindent köszönök! Az Úr velünk van! Dicsőség Istennek! Béke minden embernek!

MZ

Én már jeleztem, hogy mozgásszervi betegségem gyógyította az Úr, s kértétek a tanúságtételt. 

Az első csoportban, mikor imádkozott értünk Damian, föntről lefelé haladt testünkön. Ami nem mozgásszervi: A számban az állkapcsok helyre mentek, s az orromon tudok lélegezni, ez már hónapok óta nem így volt.

Azt is éreztem, hogy a hátamban a lapockám szétcsúszik, fenn  a csigolyám helyére megy, térdem kiegyenesedett, s bal lábamra is tudtam nehézkedni. Azóta ki tudom húzni magam.

Dicsőség az Úrnak!

HK.

Szeretném utólag is megköszönni nektek, ezt a 4napos lelkigyakorlatot. Valóban éreztem az élő Jézus jelenlétét,a Szentlélek kenetében......   Az Úr Jézus áldása kísérjen benneteket,adja Isten Damian még sok helyre tudja elvinni Jézus gyógyító,szabadító küldetését. 

A nyitott alkalomról:. 

  -Amikor Damian a rákos betegek,daganatosok gyógyulásáért imádkozott,azt éreztem a szívemben oda kell mennem valakihez.

Kértem Jézust,és a Szentlelket mutassa meg kihez! Elindultam,és egy nénihez léptem. Pajzsmirigydaganata volt a jobb oldalon. Amikor Damian  ( az ima előtt ) azt kérte tegyük a kezünket a daganatra éreztem a csomót. Hittel mondtam Damian után,az imát Jézushoz,és hívtuk a Szentlelket. Azt éreztem,hogy a másik kezemet tegyem a fejére. A néni állt,és pár pillanat múlva a székre csúszott,becsukódtak a szemei,a Szentlélekben való elnyugvást kapta a gyógyító Jézustól. Én egy kicsit meglepődtem,láttam az odaforduló kíváncsi tekinteteket. Becsuktam a szemem,és úgy éreztem azt mondja az Úr nyugodj meg,imádkozz tovább! Ezután újra hittel kértem az Urat, Damian után mondtam az imát,és éreztem,hogy a daganat egyre kisebb lesz!! Egy kicsit lehetett a daganatot érezni! 

Az ISTEN gyógyító erejét így még nem tapasztaltam meg!! Jézus ma is köztünk él,és gyógyítja a testünket,és a lelkünket! 

Dicsőség az Úrnak!

KJ.

Februárban részt vettem az Ige ereje című kurzuson, ami gyógyító lelkigyakorlat volt.

Még ma is nehezen tudom szavakba önteni mindazt, amit megéltem.

Igazából fogalmam sem volt mire számítsak, nem vártam semmit, nem számítottam gyógyulásra, mégis megtörtént.

Azóta több hét telt el, számomra most érkezett el az idő, hogy tanúságot tegyek Isten csodálatos hatalmáról. Talán fél éve lehet, hogy megerőltettem a jobb karomat, fájdalmas volt magasba emelni, de azt is csak egy bizonyos szintig tudtam. A bal térdem kb. 10 éve fáj, de most valami történt vele, úgy éreztem gyerekfej nagyságúra nőtt, nem tudtam letérdelni, sántítva mentem. Az alvás kissé nehéz volt, hiszen a jobb és a bal oldalamon is fájdalmaim voltak. Valamilyen oknál fogva, igazából nem érdekelt az egész, boldog voltam, hogy részt vehetek a lelkigyakorlaton és arra gondoltam, hogy milyen csekély ez, Krisztus szenvedéséhez mérten.

Pénteken „véletlenül” meg akartam vakarni a jobb kezemmel a bal vállamat, ami egy természetes dolog, de a hirtelen fellépő fájdalom megállította a kezem. Ismét konstatáltam, hogy ez nekem nem megy, nem is értettem, miért nem voltam figyelmesebb, s ezzel lezártam a dolgot.

Szombaton délelőtt megint ilyen mozdulatra vetemedtem, amikor értetlenül tapasztaltam, a fájdalom nem korlátozza a kezem mozgását, teljesen megszűnt. Akkor még nem értettem.

Szombaton délután a gazdagréti templomban volt a gyógyítás, amin részt vettünk mi is.

Azt kérték, imádkozzunk azért, hogy az Úr mutassa meg, kinek kell megbocsájtanunk. Én úgy gondoltam, már mindenkinek megbocsájtottam, mégis egy barátomat láttam.

Már tudatosan kértem Istent, hogy gyógyítsa meg a térdemet. Megtapasztaltam az Ő csodálatos gyógyító erejét, éreztem, ahogy csökken a fájdalom, a feldagadt térdem valahogy „összement”. Ekkor kezdődött a harc bennem. Egy hang folyamatosan azt mondta, mit képzelsz, azt hiszed, meggyógyul, ugyan, felejtsd el az egészet, ne figyelj oda, úgysem történik semmi. Nagyon nehéz volt ellenállni ennek a kétkedésnek, de eszembe jutott a karom gyógyulása és megértettem azért gyógyította meg az Úr a kezem, hogy merjek hinni a térdem gyógyulásában is. Igyekeztem még erősebben imádkozni, folyamatosan azt ismételtem: Uram hiszek Benned.

Végig sírtam, zokogtam, éreztem, hogy felszabadul bennem a sok lelki fájdalom, amit nagyon mélyre eldugtam. Megértettem, annyira megsebzett ez az ember, hogy nem akartam szembenézni vele, inkább elástam mélyen a szívembe. Azt éreztem, ez okozta az egész térdfájásomat.

Az esti misén már le tudtam térdelni, bár a fájdalmat még mindig éreztem. Az éjszakai fekvés kevesebb fájdalmat okozott, nem ébredtem fel minden fordulásnál, a térdemet teljesen ki tudtam nyújtani. A vasárnapi misén megint végig sírtam, közben éreztem újra gyógyít az Úr. Az tudatosult bennem, hogy ez a fájdalom teljesen nem fog megszűnni, hogy emlékezzek erre a napra. Azóta is minden misén érzem a gyógyítást. Ma már csekély a fájdalmam, de érzem, hogy „van térdem”.

A tízes skálán 0,5 lehet a fájdalom nagysága. A fizikai fájdalom megszűnése is nagy dolog, de nekem csodálatosabb, hogy a lelkem szabadabb lett, sokkal közelebb kerültem Istenhez. Régebben a Biblia mindig a kezem közelében volt, de sosem a kezemben, most nincs olyan nap, hogy ne olvasnám.

Isten megmutatta még, hogy milyen módon élhetek az Ő dicsőségére, hogy mi a terve velem. Ez megrázó volt a számomra, beszélni nem tudok róla. Folyamatosan azért imádkozom, hogy adjon erősebb hitet és bátorságot, hogy megtegyem azt, amit a próféciában kaptam.

Ha Istenben növekedni akarunk, helyet kell csinálni, el kell engedni a begyöpösödött régi beidegződéseket, s mindazt, ami megkeményít bennünket.

Naponta gyakorolni kell a megbocsájtást, valljuk meg Jézus nevét, s a Szentlélek helyet csinál szívünkben Isten Igéje számára.

Isten szava élő valóság, minden hatalommal bíró, teljes, teremtő erő.

Köszönöm Uram.

K.S.K.

Én is lógok nektek még egy tanúságtétellel, aminek elvállaltam a továbbítását.
Az imacsoportunkba jár egy hölgy, aki mesélte 2 héttel a gyógyító szentmise után: Azon a szentmisén, amin ő nem volt ott, csak a barátnője, - amikor a távollevő betegekért imádkoztak, akkor a barátnője őérte imádkozott. Az utóbbi hónapokban a jobb lába elkezdett a térdétől fölfelé egyre jobban fájni. Az utóbbi időben már a csípőjéig húzódott ez az erős fájdalom. A hölgy hetente adott néhány aerobik órát, ami a fájdalom miatt csak az egyszerü gyakorlatokra korlátozódott, és az órák után így is feküdnie kellett. A gyógyító szentmise után még aznap este elmúlt a fájdalma, és az azóta eltelt két hétben a "legdurvább" gyakorlatok után sem tért vissza.üdv,

C. Cs.

Addig zárásként álljon itt egy prófécia, amelyet Damian a zárómise alatt kapott: azt látta, hogy a jelenlegi Magyarország és az elcsatolt magyar területek közt hidak épülnek, melyen élő vizek folynak először kifele, majd beindul az élő vizek áramlása visszafele is.