Cigánypasztorációs konferencián jártunk
Hogyan tudja elérni az egyház a cigány családokat az evangelizáció számára és a cigányok családok hogyan tudnak bevonni további cigány családokat az egyház életébe? Erről tartott Egerben három napos konferenciát a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cigánypasztorációs referense, Dúl Géza atya. Mi öten mentünk a konferenciára, két fiatal lány (19, 20 évesek) egy 6 gyermekes anyuka, egy tehetséges zenész cigány ember és jómagam (T.M.). Most röviden szeretnék beszámolni a konferencián elhangzottakról és arról, mi hogyan éltük meg ezt az eseményt.
Az évenként visszatérő konferencia mottóját ebben az évben kettős jubileum, Ceferinó Giménez Malla ( 1861) vándorcigány boldoggá avatása , születésének 150. évfordulója és a katolikus egyház „család éve adta”: „Boldog Ceferino üzenete a család évében”
A konferenciára meghívták don Mario Riboldi atyát Olaszországból aki Ceferinó boldoggá avatását kezdeményezte, végig kísérte.
Riboldi atya Ceferinó életének minden apró részletét ismeri és erről beszélt. Az írástudatlan cigány ember hogyan vált imádkozó másokat nagylelkűen segítő Isten emberévé és mártírrá a spanyol polgárháborúban. Barbasztró környékén, ahol az egyházmegye papjainak 87%-át megölték. Ceferinó éppen egy elfogott fiatal papért imádkozta a rózsafüzért és azt mondta a katonáknak „Szűzanyám, segítsd meg! Ennyien egy ellen aki ráadásul még ártatlan is?” Elfogták – börtönbe került és két hét múlva kivégezték.
Székely János püspök atya a családok szerepéről beszélt a Szentírás alapján és többek között azt mondta: az ember a szeretetben lesz önmaga.
A konferencián 150-en vettek részt és nagyon érezhető volt ezeknek a cigány embereknek az életén püspök atya mondása. Azon cigány családok életében, akik az egyház életében, vérkeringésében jelen vannak, minőségi különbség van azokhoz a családokhoz képest, akik élik a maguk belterjes életét az adott pillanat örömét, fájdalmát, nincstelenségét, kilátástalanságát, esetenként indulataiknak engedve.
Az egyháznak nagyon fontos szerepe van – csakis az egyház érthetné meg a köztünk élő harmadik világ szegényeit, de úgy tűnik nincs elég bátorsága az egyházi vezetőknek, erre felszabadítani papokat és bevonni világiakat.
Ternyák Csaba egri érseknek volt erre bátorsága, két évre Olaszországba küldte egyik papját, hogy missziós munkára készítse fel. Koós Ede atyának az a feladata, hogy támogassa, segítse azokat a cigány – nem cigány családokat, akik a misszióban részt tudnak venni.
Boldog II. János pápa kimondta, hogy a családi pasztoráció legfőbb gondozója a püspök.
Az egyház mi vagyunk és ebbe beletartoznak az itt élő cigány családok is és azok akiknek megadatott, hogy Jézus Krisztus szerint akarnak élni, ez nem intézmény ez Jézus Krisztus további élete, az egyháznak ezt tudni kell közvetíteni.
Vajon tud-e az egyház olyan lenni, hogy ezt sugározza?
Az egyházmegyék püspökeinek erre hangsúlyt kellene helyezni - lehet, hogy a vasárnapi keresztények felelőssége is megnőne.
Szükség volna minden egyházmegyében erre felszabadítható lelkipásztor, még akkor is, ha paphiány van, mert a probléma igen súlyos.
A konferencián résztvevő cigányok lényeges dolgokat fogalmaztak meg:
- a családokról csak nagyon felkészülten - különösen a cigány családokról - lehet beszélni,
- a szentségek felvételét előzze meg Istenről tapasztalat, ismeret,
- hiteles személyek legyenek közvetítői az egyháznak,
- cigányok más cigány családokat is hívjanak maguk közé és a templomokba,
- tudatformálás, Isten nem oka a bajoknak,
- az élet védelmét értékként felmutatni,
- egymással élni magyarok-cigányok,
- félelem a munkanélküliségtől,
- a médiából áramló agresszió rombolja a családokat.
Ezeket a gondolatokat akár a nem cigány keresztény családok is megfogalmazhatták volna.
Istennel megváltozik az élet a világhoz való viszonyunk és már el is tűnik az a feloldhatatlannak látszó feszültség ami cigány és nem cigány emberek között van.
Kuklai atya aki cigány településen volt lelkipásztor azt mondta, hogy egy fogyatékos mellé az intézményekben két embert is adnak aki a képzését, fejlesztését segíti – ugyan így a szociálisan sérült cigányság mellé is segítők kellenének.
Nem lehet nagy tömegként kezelni a cigány kérdést a személyességet mi is igényeljük, az ö helyzetükre még inkább igaz, hisz az érzelmi életük sokkal erősebb mint a nem cigányoké.
Mint már írtam, Érdről öten mentünk Egerbe a konferenciára, két fiatal lány (19, 20 évesek) egy 6 gyermekes anyuka, egy tehetséges zenész cigány ember és jómagam. Azt gondoltam, hogy ez egy nagyon jó esemény lesz mindazoknak akik ott voltunk, hisz három napot még nem töltöttünk együtt és nagyon színvonalas előadások voltak, mindenki kiemelt figyelmet szentelt a két lánynak. A zenész férfitársunk megjelenésével, értelmes kérdéseivel, és a kanna zenei megszólaltatásával (a kanna az autentikus cigány zene alaphangszere) mondhatnám a konferencia legkedveltebbje volt.
A két lánynak és az anyukának azonban annyira hiányoztak az otthon maradt családtagok, hogy alig láttam őket felszabadultnak és vidámnak. A telefon gyakran volt a fülükön és forró dróton tartották a családdal a kapcsolatot. A konferencia ismerekedési estjén volt zene és tánc, erre díszesen felöltöztek, de nem voltak igazán boldogok.
Hazafelé menet már csak a családdal való találkozás élt bennük és azt mondták, többet nem jönnek el, ők még ennyit nem voltak távol a családtól.
Bevallom nekem ez szomorúságot okozott, de később rájöttem, az ő érzelmi életüket mi nehezen értjük, pedig amíg ez nem sikerül, nekünk nem tudunk jól segíteni nekik..
A harmadik világ szegényeiért nem kell más földrészre menni, itt van a közvetlen közelünkben, kéne értenünk, hogy ugyanazokat a szokásokat élik itt Európában mint ott messze távol szegény környezetben.
Missziós küldetésünk van – legalább a szívünkben legyünk missziós lelkületűek.
Tarnóczi Mária
