Egy szabadulás-történet házszenteléssel
Egy kedves régi ismerősöm fordult hozzám segítségért a közelmúltban. Az az érzés gyötörte már jó ideje, hogy valaki elátkozta. Nem tudtam létezik-e ilyen egyáltalán, hasonlóval sem találkoztam, de nagyon szerettem volna, ha megnyugszik. Konkrétan el is mesélt nekem egy összekülönbözés történetet, amikor vitapartnere átokkal fenyegetőzött.
Onnantól nem úgy mentek a dolgai, mint régen, kedvetlen volt, semminek nem tudott örülni, egészségi állapota is megromlott, még műteni is kellett. Remélte, hogy műtéte után minden rendbe jön majd, de a negatív leletek ellenére továbbra is leírhatatlan fájdalmai voltak, dolgozni a mai napig nem tud. Kétségbeesésében fordult hozzám, ismerek e valakit, aki szabadítást végez.
Vízkereszt környékén a házszentelés lehetősége jutott eszembe, ehhez kértem segítséget Gyulától. Ő pár nap múlva meg is szentelte a házukat, majd imádkoztunk az ismerős házaspárért. Elmondták magukról, hogy hívő emberek, minden este imádkoznak. Templomba, szentmisére, közösségbe sajnos nem járnak. Szorgalmas, önzetlen, végtelenül tisztességes emberek, szó szerint küzdenek a megélhetésükért, amióta csak ismerem őket. Szerény albérletükből, hamarosan menniük kell. Talán túlontúl dolgos életük miatt vagy más okból, nem tudom, de hitüket - az imádságot leszámítva - nem gyakorolják. A hölgy elmondta, többször megjelent neki Jézus, részletes leírással szolgált a többszörösen ismétlődő jelenetről. Kérdésére, hogy ez mit jelenthet, nyilván Gyula sem tudott neki biztos választ adni, de azt mondta, hogy Jézus biztos hívja őket és szeretné, ha közelebb kerülnének Hozzá.
Amikor eljöttünk tőlük, én bevallottam, hogy semmi különöset nem éreztem imádság alatt, viszont végtelen nyugalom volt bennem. Hittem a házszentelés "sikerességében", azaz Jézus erejében, az imádságban pedig Gyula olyan hálával és szeretettel fordult Jézushoz kérésével, hogy tudtam, minden rendben lesz ezután. Nem nekem kellett azonban megnyugodnom....
Másnap délelőtt hívott a hölgy telefonon, és elmondta, hogy előző este az imádság alatt azt érezte, megy ki belőle valami erő, ájulás környékezte, szabályosan érezte, valami távozik belőle, megnyugodott a lelke. Nagy öröm volt ezt hallani! Istennek legyen hála! Nagyon boldog voltam, hogy felhívott! Sokáig beszélgettünk, és úgy éreztem valóban átjárta Őt a Szentlélek, nyugodt volt és boldog.
Amellett, hogy a szabadulás megtörtént, fontosnak éreztem még egyszer megerősíteni azt, amit Gyula említett nekik imádság után;” Jézus hív magához Benneteket!” Számtalan lehetőség van a Vele való találkozásra. Biztattam, hogy vegyenek részt rendszeresen Ők is szentmisén. Aztán ott van Isten és az egyház ajándéka lelkünk gyógyulására, a szentgyónás lehetőségében.
Néhány nap elteltével, mielőtt ezeket a sorokat megírtam, megerősítésképpen ismét beszéltem a hölggyel, aki elmondta, lelki nyugalma azóta is töretlen, testi tünetei javuló tendenciát mutatnak, azonban még erősödnie kell.
Számomra mindig nagy ajándék látni, hallani mások tanúságtételét arról, mit vitt végbe az Ő életükben az Úr, ezért tartottam fontosnak, hogy megírjam mindezt. Imádkozom értük, és mindnyájunkért, hogy megértsük az Istennel való személyes kapcsolat fontosságát, hogy halljuk meg Jézus hívását, hogy engedjük, hogy Ő vezesse életünket.
Hálával, szeretettel: Perlaky Kati
