Absztrakció és szakralitás
Kátai László barátunkat Véghseő Klára: "Kipördülő labirintus" című festménye indította, az alábbi gondolatok leírására, amit örömmel közlünk, a képpel együtt:
"Akár lehetünk rövidek is: A képen absztrakt festmény látható.
Egy rendszertelenül összehajtogatott színes szalag, rángatózó, kígyózó mozgással tör ki a szorításból, majd mozgásának intenzitása egyre csökken, kisimul és lassan megáll.
Igen – mondhatjuk -, jól megkomponált, dekoratív alkotás. És tovább is lapozhatunk.
Vajon nem becsülnénk alá a képzőművészet sokszínűségét és önmagunkat is, ha egy műalkotás szemlélése során, megtorpannánk a fent említett feltételeknél (ami ugyan nem kevés), de kétlem, hogy az itt látható mű, nem mutatna túl ezeken a kritériumokon. A művész elhagyva a sztereotípiákat, ügyel arra, hogy szembetűnővé váljék számunkra a kép lélektana és szakralitása és a találó metaforával, valamint stílusválasztással, rávilágítson, hogy a szakralitás is ábrázolható az absztrakció eszközeivel, íly módon segítséget nyújtva abban, hogy átélhessük a katarzist,
a szabadulás, az elengedés, a feltámadás, az útra lelés, a megváltás, a megoldódás, a gyógyulás, a hazatalálás, a megtérés, az újjászületés, a megtisztulás, a felüdülés, a megvalósulás, a fellélegzés élményét.
Figyelemre méltó, progresszív műalkotás."
Kátai László
