Hétmázsás kő lebeg egy bécsi templomban
Egy hely, ahol nem Damoklész kardja lebeg fejünk felett, hanem valami egészen más, annál valami sokkal nehezebb. Egy hétszáz kilót nyomó kő és nincs photoshoppolva. De mit keres ez egy templomban?
Nem meteorit becsapódás, amit látunk, bár elég hihetetlen, hogy a templom közepén egy hatalmas kő csüng a semmibe lógatva. Valós és impozáns, ahogy belépünk, rögtön mellbe vág. Nem lehet nem észrevenni, akkora. A szem beleütközik, elzárja az oltárig futó látványt. Hogy mi tartja, alig látható, de nem a hit emeli a magasba. A kupola boltozata bírja a terhelést, néz mindenki magasba. Egy szürreális álom válik itt valóra.
A bécsi jezsuita templom évente kétszer kitárja kapuit, teret adva a modern művészetnek és képviselőinek. 2003 óta teszi ezt rendszeresen. Bécstől ez egyáltalán nem idegen. Meglepetés a hívőknek, akik az évek során hozzászoktak és izgatottan várják az újat. Turistacsalogatónak is remek, mert a csodás barokk belső mellett egy kiállításnak is részesei lesznek, akik ide betérnek. A művészek pedig lehetőséget kapnak, hogy illó környezetbe méltót alkossanak.
A 700 kilogramm súlyú hatalmas, tojás alakú szikladarab alatt elsétálni bátorságot feltételez, vagy reményt és hitet, hogy a kő nem épp most szakad le, hisz csupán három darab, két milliméter átmérőjű drótkötél rögzíti a magasban. Az installáció témája a hit és fenyegető pillanatainak ábrázolása. A hit vizuális megjelenítésére keresik a művészek a választ. Az alkotás címe: „To be in limbo”, szabad fordításban: lebegni, lebegésben lenni.
Isten házában mintha otthonra talált volna a lebegő kő, illeszkedik, passzol, mindkettő nagyságát kiemeli. A súlytalanság illúziójának érzetét adja barokk környezetbe beágyazva. A modern és a régi idők művészetének egymásra találása. A templomban uralkodó márványt ellensúlyozza a műanyag márvány-imitációja. A levegőben lógó monstrum nyugtalanító, ugyanakkor stabilitást árasztó, egyben könnyed és kecses, holott súlya igen tetemes. Szürreális kép, mint az ihletet adó, belga festő, René Magritte stílusa. A Pireneusok vára (The Castle of the Pyrenees) című festménye kel itt életre, melyről (és többi művéről) ő maga a következőket írta: "Képeim látható alakok melyek semmit sem titkolnak, misztériumot hordoznak. Amint nézik a képeket, az emberek ezt az egyszerű kérdést teszik fel maguknak: Mit akar ez jelenteni? Nem jelent semmit, mert a misztérium nem mást jelent, mint az ismeretlent.”
Egyébként ezt a robosztus képződményt elhelyezni nem volt egyszerű feladat, a technikai kivitelezés megterhelte az agyat. Hat részre osztották a művet, így a 700 kiló darabjaira bontva már kezelhetőbb lett. Mérnök is elkélt a csapatban, hogy kiszámolja a pontos függesztési helyet. Végül három ponton erősítették a 20 méter magas kupolához a 8 méter magas, 5 méter széles és 3 dimenziós követ.
Ritka az ilyen magas és nagy tér, ahol ilyen hatalmas installáció elfér és a maga valójában hatást is elér. Nemcsak a témáját tekintve ideális hely a templom, de méretei is praktikusak. A Steinbrener/Dempf & Huber művészeti csoport nem az első alkalommal hívja fel magára a figyelmet. Meghökkentő alkotásaik világszerte bemutatásra kerültek. Itt sem most mutatkoztak be, került már általuk világűr a freskók helyére.
Az installáció naponta 8.00 és 19.00 óra között látogatható a Doktor-Ignaz-Seipel-Platz 1 szám alatt található jezsuita templomban.
Fotó: http://www.steinbrener-dempf.com/ (további képek a Facebookon)
(becsifekete.blog.hu)
