Beszámoló, és gondolatok a cigánymisszó kapcsán
Amióta Isten a cigányság felé vezetett - különösen miután nyugdíjba mentem -, többszöri nekifutás, próbálkozás után feltettem magamnak a kérdést: és akkor hogyan tovább?
Néhány szó a cigány-integrációról
Mondhatjuk, hogy ötszáz éve együtt élünk mi, magyarok és romák, magyar cigányok és cigány magyarok, romungrók, beások, oláh-cigányok… Sohasem volt ez problémáktól mentes, de hosszú ideig volt ennek valami rendje. (Nem jó rendje, nem igazságos rendje és ma számunkra elfogadhatatlan rendje, de akkor ez volt...) Ebben a társadalmi berendezkedésben a cigányoknak is megvoltak a hagyományos szakmáik (nemzetiségtől is függően): teknővájó, lókereskedő, stb. És megvolt a helyük is: legalul.
Beszámoló az érdi cigány-misszió keretében a tízgyerekes család házfelújításáról
Előzmények: Kádas Sándor, felesége Krisztina és tíz gyerekük Érden élt, Sándor édesapjának leromlott állapotú házában a „cigánysoron”. Két pici szobában laktak. A házban nem volt víz (az utca végéről kellett hordani kannában), se fürdőszoba, WC. Az udvar is nagyon kicsi volt, játszani a gyerekek ott sem nagyon tudtak.
Néhány esemény cigány testvéreink életében
Érden elterjedt a hír, hogy szervkereskedők elraboltak egy kislányt – a rendőrség nem cáfolta és nem erősítette a hírt - , de a szülők aggódnak és kísérgetik gyermekeiket az iskolába. A tízgyerekes roma családanya nagyon kétségbe esett, hisz gyerekei a két kilométerre lévő iskolából gyalog jöttek haza naponta. Most az anyukájuk naponta kísérte őket oda-vissza. A különböző időpontban végző gyerekekért volt, hogy négyszer tette meg gyalog ezt az utat, mivel nincs kocsijuk és pénzük sem volt bérletvásárlásra, hogy busszal közlekedjenek.
A nemzetközi romanap kapcsán
Amikor hosszú évekkel ezelőtt az érdi romákkal elkezdtünk foglalkozni, romanapról még hírből sem lehetett hallani - csak azt tudtuk, hogy éheznek, nincs munkájuk, 40-50 ember lakik egy ingatlanon bódékban és sátrakban. Most örülök, hogy van egy nap, amikor róluk szól a média, reflektorfénybe kerültek.
Cigánysors – zenés könyvbemutatót tartottunk Százhalombattán
A rendszeres családlátogatások és segítségnyújtások között szinte felüdülés, amikor cigánymissziónk keretén belül más programokat is szervezhetünk. Egy ilyen volt most a cigányság életéről szóló második könyvünk bemutatója múlt héten Százhalombattán.
Cigánymisszió - kudarc és újrakezdés
A természet bővelkedik Isten jelenlétének jeleivel. Ebből elsődlegesen az ember léte, azzal az egzisztenciális jelenléttel, amely az ember szellemi – lelki életét jellemzi. Ha Isten szelleme van bennünk - ami igaz, hisz a testünk a szellemünk nélkül nem létezne –, akkor miért van az, hogy az embereken ez nem mindig látszik?
Cigánymissziós tapasztalatainkból
Gyakran a házastársunkat sem értjük, a másik családból hozott tulajdonságokkal, hát akkor hogy érthetnénk a tőlünk eltérő etnikum gondolkodását, érzéseit. Főleg akkor vagyunk bajban, amikor eltérő társadalmi - szegény, hátrányos - helyzetűvel találjuk magunkat szemben, bár jó indulattal közeledünk feléjük, mégsem értjük a másikat.
A cigánymisszió eseményeiből
Elsőáldozás, nyári tábor, földosztás, bútorok... az érdi cigánymissziónk híreiből írt össze egy csokorra valót Tarnóczi Marika:
Hogyan vegyük palira a cigányokat, avagy hogyan lehet ingyenmunkával céget működtetni?
A buszmegállóban látok egy kiragasztott hirdetést - kézzel írva -, ipari mosoda felvételt hirdet, egy telefonszám és semmi más. Gondoltam, az általam látogatott cigány asszonyoknak ez éppen jó lehet. Elmentem hozzájuk és nagy örömmel adtam át a hírt - mondták, majd ők hívják telefonon – lelkesek voltak.
Cigánypasztorációs este
Az elmúlt héten Budapesten a Párbeszéd Házában cigánypasztorációs kerekasztal beszélgetésre hívtak meg. A jezsuita Hofher atyának szívügye a cigányság, ezért rendszeresen kerekasztal beszélgetéseket szervez, ahol a témában jártas, elkötelezett emberek beszélnek munkájukról a cigányságról, lehetőségekről amik tapasztalatuk alapján fejlődést, integrálódást jelenthetne a cigányság számára.