A gyógyító kilenced
Sípos (S) Gyula: A gyógyító kilenced
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Gondolatai és tettei nem változnak. Amit megtett egykor, megteszi ma is.
A Biblia tanúsága szerint Ő meggyógyította a betegeket, megszabadította a gonosz lélektől megszállottakat és írt hozott a megtört szívűeknek. Ugyanezt teszi ma is. Győzött az ellenség minden ereje felett és győzelme örökkévaló.
Mi vágyunk a gyógyulásra és szabadulásra. Önmagunk, társaink, népünk és az egész világ gyógyulására, szabadulására. Az elmúlt időszakban Isten újra meg újra bizonyította nekünk - és szerte a világon a keresztényeknek -, hogy most is velünk van, velünk küzd és kész elhozni a győzelmet a bajainkra. (Ezt többször dokumentáltuk is különböző kiadványokban.)
Sokan szeretnének gyógyulni és sokan vágyakoznak arra, hogy eljussanak egy olyan (kegy)helyre, közösségbe, vagy egy olyan keresztény emberhez, ahol ez valósággá válik. Sokan utaznak hosszú kilométereket, zarándoklatokat tesznek - és ez így helyes is. De van egy nagyon rövid és egyszerű út, amelynél rövidebb és gyorsabb megoldás nem létezik. Ez az út a Jézus Szívétől a mi szívünkig tart - életünktől az Ő életéig.
Amikor imádságban elmélkedünk Jézus életéről, Ő velünk van. Amikor feltárjuk előtte szívünket, megértő szeretetével gyógyírt hoz sebeinkre.
A "gyógyító kilenced" egy olyan elmélkedő imaforma, amely az egyik leghatékonyabb imádságot - a rózsafüzér tizedeit - használva bevezet minket Jézus életébe és győzelmeibe, hogy ezen keresztül megoldást hozzon bajainkra.
A kilenced célja, hogy Jézus Krisztus kínszenvedését, halálát és feltámadását végigelmélkedve, Vele egyesülve gyógyulást és szabadulást nyerjünk testünknek és lelkünknek. A kilenc napi elmélkedés és imádság alatt szemléljük és megéljük Jézus küzdelmét minden kísértés és a gonosz lélek minden ereje ellen, majd győzelmét, amelyet a keresztfán szerzett Isten minden ellensége fölött, hogy az Ő nevére meghajoljon minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban. Jézus Krisztus győzelme válik jelenvalóvá az ima által életünkben.
Az elmélkedés által magunkra vonatkoztatjuk és Jézussal együtt újra átéljük az Ő küzdelmét és örök győzelmét és hittel valljuk, hogy mi is ennek a győzelemnek vagyunk a részesei.
Így történt ez már az első keresztény közösségek idejében is. Így elmélkedtek és imádkoztak később a mártírok sírjánál és azóta is bárhol ezt cselekedték, ott az Igazság szabaddá tette az embereket - és ők meggyógyultak és megszabadultak, bátorítást és vigasztalást nyertek.
A fájdalmas rószafüzér első titkával kezdjük a kilencedet. Ekkor szemléljük azt a küzdelmet, amelyet Megváltónk a Getszemáné kertben vívott a gonosz lélekkel. Megértjük, hogy ugyanez a küzdelem zajlik bennünk is, amikor elbátortalanodunk, amikor hitetlenség kísért, amikor reménytelennek látjuk helyzetünket. Jézus gyötrelme nagyobb volt, mint a miénk valaha is lehet. És Jézus mégis győzött, és ez a győzelem a mi rendelkezésünkre áll, hiszen mi tagjai vagyunk az Ő testének! Ezért bátran elutasíthatunk magunktól minden félelmet és fájdalmat Jézus nevében és igényelhetjük az Ő győzelmét!
Hasonlóképp a második nap elmélkedhetünk Jézus testi szenvedéséről. Ebbe temetjük bele a mi fizikai fájdalmainkat. Imádkozás közben megértjük, hogy bár Jézus krisztus fájdalma és szenvedése nagyobb olt, mint a miénk, egyik sem győzte le Őt! Ezért minket sem győzhet le semmilyen fájdalom és betegség, ha Jézus Lelkével élünk! Ilyen módon bátran fölvehetjük a küzdelmet az élet egész sötétségével, hiszen velünk van a Világ Világossága, akinek hatalma messzire űzi tőlünk gyötrőinket.
Így folytatjuk az imádságot végig az egész fájdalmas rózsafüzér alatt. A dicsőséges rózsafüzér titkainál már átveszi a hangot a hálaadás és dicsőítés.
Imádságunkban hittel megvalljuk és megköszönjük Jézus Krisztus győzelmét.
Ő feltámadt a halálból, és vele együtt feltámadtunk mi is! Ő felment a mennybe, és minket is magával visz, hogy részesítsen az Ő uralmából. Elküldte nekünk a szentlelket, Aki gyógyít, szabadít, egészen eltölt minket, kiszorítva belőlünk még a bűn árnyékát is.
Végül pedig a mennyekbe felvett Szűzanyával, az angyalokkal és szentekkel együtt ujjongunk és dicsőítjük za Élet urát, akinek gyermekei lehetünk a szerettben és szabadságban.
Lehet, hogy valaki már a kilenced elején elnyeri gyógyulását, de lehet az is, hogy többszöri alkalomra is szükség van. Csak Isten ismeri az időket! Mi viszont tudjuk, hogy Ő szeret minket, ezért cselekszik az érdekünkben. Ezért állhatatosan imádkozzunk mindaddig, amíg meggyógyulunk, vagy pedig Isten valami más módon ad békességet szívünknek.
Végül szeretnék tanúságot tenni arról, hogy évek óta sok-sok szándékra imádkoztam már ilyen formán a kilencedet, és többször megéltem már Isten szabadító és gyógyító munkáját ezen keresztül mind a magam, mind mások életében.
(Részlet a Rózsafüzér 20 titka és a gyógyító kilenced című könyvből)
Hiszterizálódó mérsékeltek
"...Arról azonban kevesebb szó esik, hogy miért terjed a jobb- és a baloldalon egyaránt a paranoid és a politikát a jók és gonoszak közötti háborúként értelmező szemlélet, ha az emberek többsége nem szimpatizál a megosztó, a politikai ellenfelet egzisztenciális ellenségként beállító felfogással..."
Szemelvények Erzsébet asszony hagyatékából
Pataki Mihály (Piusz testvér): Szemelvények Erzsébet asszony hagyatékából
Özvegy Kindellmann Károlyné, született Szántó Erzsébet Szűzanya Szeretetlángjának első elfogadója és továbbadója hagyatékából közlünk olyan dokumentumokat melyek tudomásunk szerint még nem kerültek nyilvánosságra.
Ezt a beszélgetést Dr. Molnár Gyula jegyezte le, melyet a „ Szeretetláng ” eredeti kéziratok másolt gyűjtője /2./ feliratú dossziéban találtuk.
Közreadja Pius testvér, változtatás, szerkesztés nélkül!
1980. december 20. Vasárnap du.4. h.
Színhely: II. Harmatcsepp u.
Jelen vannak: P. Zsoldos Imre egyetemi tanár, Erzsébet asszony
Erzsébet: Mi volt az, ami Zsoldos atyát a Szeretelángban megragadta?
P. Zsoldos: Elsősorban a közlésnek a stílusnak az az egyszerűsége ami a Don Gobbi máriáspapi lelkiség - ma már mondhatjuk - világmozgalmát is jellemzi.
Erzsébet: Csak közbevetőleg említem meg, hogy saját szavaimat ismertem meg azoknak írásában, akik beszéltek az Úr Jézussal,vagy a Szűzanyával. Mert a szavak, a gondolatok egybehangzóak. – A lényeg ugyanaz. Az Úr Jézus panaszkodik a langyos jámborokra. Semmit sem ér Isten ügyében a puszta jámborság: a puszta megszokásból templomba járók haszontalan jámborkodása. Ezekből a lelkekből szinte kiesik az Isten, mihelyt kilépnek a templomkapun. Ezek az Istent a világba, az emberek közé nem viszik tovább. Isten felé a jámborságnak ez a fajtája hullattatja Isten könnyeit tovább. Ez a kifogásolt jámborság jellemezte a farizeusokat is, akik nagyon jól tudták mit kell tenniök.
P. Zsoldos: A régi világgal összehasonlításban rosszabbak lettek-e az emberek, vagy sem, korunkban?
Erzsébet: Ha a jólét emelkedik, az Isten-hit süllyed. És kevés kort jellemzett annyira a kevélység, mint korunkat és benne a modern embert. Isten csak az alázatosaknak adja kegyelmét és a gőg a legnagyobb akadálya a kegyelem kiáradásának. Szeretném remélni, hogy a Szent Szűz intelmeit mind kevesebben eresztik szélnek.
P. Zsoldos: Mi teszi az embert boldoggá?
Erzsébet: Évekkel ezelőtt becsengettek a lakásomba és megkérdezték tőlem? „Akar - e Ön egészséges és boldog lenni ?” Erre a kérdésre az volt a válaszom: Ha valaki egészséges, ezzel még nem boldog, és ha boldog, nem feltétlenül egészséges. Az ember földi életében a lényeg a családok boldogsága kellene, hogy legyen. A világ legnagyobb boldogtalansága: a családok széthullása. A boldogságot csakis a családok zilált életének rendezése után lehet ígérni és megvalósítani. Az egész világ boldogtalanságát a családok, felbomlása eredményezte. Természetesen nemcsak a világban élő családok tragédiájára gondolok, hanem a szerzetes-családok bomlására, szétszóródására, aposztáziájára is. Ha boldog emberiségről álmodunk, akkor előbb a boldog családokért és boldog szerzetesekért kell imádkoznunk és áldozatot hoznunk. Ha valaki nem tud imádkozni, de áldozatot tud hozni erre a célra, annak áldozata értékesebb, mint az ima áldozat nélkül. Az áldozat roppant nagy előnye, hogy nem kell rágondolni és koncentrálni. Ha több órán keresztül nem veszek magamhoz italt, ez szünet nélküli áldozat-folyamat.
P. Zsoldos: Ide tartozik a Szeretetlángban javasolt böjti napok rendszeresítése ?
Erzsébet: Igen, a Szűzanya kéri a böjtöt, és amikor mi engedelmeskedünk ennek a böjti kérésnek,ennek a hívásnak, akkor mintegy testi kívánságunkat feladjuk egy fél napra és önmagunk megtagadásából születik meg az az áldozat, ami a legeredményesebb ima.
P. Zsoldos: A Szűzanya Szeretetlángjának elfogadásánál éppúgy, mint visszautasításánál az örök emberi kételkedéssel állunk szemben.
Erzsébet: A világnak ezidő szerint több mint 17 nyelvére fordították le a Szeretetlángot, annak a lelki naplónak lényegi összefoglalását, amely a Szűzanya Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja címén ismeretes. A Szűzanya kifejezett kívánsága, hogy a napló tartalma az egész világon ismert legyen és valláskülönbség nélkül minden emberhez, eljusson. Természetesen sem a kiváltságolt, sem a Szeretetláng apostolai, hívei nem mentesek a kételkedéstől.
P. Zsoldos: Bernanos, a neves francia író mondja, hogy 24 óra kételkedéséből egy perc a kételymentes remény.
Erzsébet: Vannak olyan személyek, akiknek a 24 óra összefolyik hónapokban, sőt években és állandó a kételkedésük. De ez nem jelenti azt, hogy a remény sugarából nem merítenek erőt. Azok, akik, nem merítenek erőt ebből a kegyelmi forrásból, egyhelyben maradnak, mert nincs erejük továbbmenni. Remény nélkül nem tudunk felemelkedni Istenhez, még csak közelíteni sem Hozzá. Minthogy az atya nyelvész, elmondok néhány a mennyországban ismert összetett szót:
Megbocsájtás - alázat
A megbántott, a megsértett Isten egyetlen gondolata a megbocsájtás. Ezért nekünk is a megbocsájtás alázatával kell élnünk otthon és a nagyvilágban. A megbocsájtásnak és az alázatnak együtt kell futnia. Minket ez a mennyei összetétel irányítson.
Ez az égi nyelvtan.
Isten szavai. Isten nyelve.
Bizalom- kitartás
Akkor tudok kitartani Isten mellett, ha bízom Benne. Szeretet-alázat
Istenfia alázattal szeretetből jött közénk. Ezt kell nekünk megvalósítanunk, bármilyen nehezek is a körülmények: emberek közt, családban, munkában. Szeretetből alázattal, alázatból szeretettel.
Megbocsájtás hiánya a szeretetlenség.
A szeretetlenségé a türelmetlenség.
P. Zsoldos: Erzsi néni mit tenne, ha holnaptól Thaiwan szigetén találná magát? Mit kezdene ebben az idegen világban?
Erzsébet: Ott felejteném magam, ott maradnék, mint akinek nincs ereje tovább menni.
P. Zsoldos: És hogyan térítené meg a pogányokat?
Erzsébet: Semmi esetre sem úgy, ahogy a misszionárius munka ma megy általában… Kezdetben semmit sem csinálnék, csak kezemben a szentolvasóval imádkoznék. Azután azzal az isteni csellel kezdeném, hogy közölném: van egy titkom… Van egy nagy titkom… De ezt a titkomat tömegesen nem nyilváníthatom ki, csak személyesen, egyenként, emberről-emberre.
P. Zsoldos: És mi ez a titok?
Erzsébet: Van egy hatalmas, végtelen Isten: az örök Szentháromság, akinek nagyhatalmú fölségében az egységet imádjuk. Ezt a nagy titkot állandóan ünnepeljük eresztvetésünkkel, de ésszel felfogni nem tudjuk. - Az Egyház a kinyilatkoztatás legnagyobb titkai közül ennek az elsőnek kell a tudatba átmennie. Az én misszionáriusi munkámban ennek a titoknak a közlését követné az Ószövetség ama helyeinek megismertetése, amelynek az Atyaisten Fiának megtestesüléséről, a Fiúisten földrejöveteléről szólnak.
Az emberiség nagy Ádventje a Második isteni Személy megtestesülésével teljesedett be. A közénk jött Isten felvette az emberi testet és velünk együtt embermódra élve: küszködött szegénységben, incstelenségben, üldöztetésben és szenvedésben, társunk lett egészen a kereszthalálig.
Az átlagemberek szellemvilágához kell mérni az Isten tudományának tanítását. Korunkban talán egyik legnagyobb hiba, hogy nem az átlagemberhez mérik az Ige - hirdetést. A titkok közlése lázba hozza a falut, a várost, ahol a titkot kihirdetik. A Sátán tudománnyal köti le az embert, hogy ne maradjon cselekvő ereje a hithirdetéshez. Amikor az Úr Jézus a napkeleti bölcsekről beszélt velem, elmondotta, hogy sokan tudtak erről az eseményről és mégis csak a 3 pogány bölcs indult el a földreszállt Isten személyes hódolatára.
P. Zsoldos: Erzsi néni, mi a rossz és mi a jó?
Erzsébet: Jó az, ami nehéz. Rossz az, ami könnyű. Nagyon kicsiny dolgokon dőlnek el a nagy dolgok. Nyelvünkön keresztül férkőzik be a Sátán az emberi szívekbe. És ebben a nagy kérdésben is a legfontosabb, hogy tudjunk mindig megbocsájtani… A megbocsájtáshoz - mint amiről már beszéltünk - alázat kell. Isten is alázatból jött le hozzánk. Az alázatnak csak modellje van, receptje nincs. Isten országában az a nagy, ami ezen a világon kicsiny, gyenge és erőtlen. Az alázatos ember elfogadja embertestvére gyengeségét. Az alázat kegyelmét Isten küldi. Soha nem tudjuk, mikor fut be.
A Sátán egyeduralomra törésében leghatalmasabb fegyvere a kevélység, a gőg szelleme. A Sátán nem közösködik senkivel, a földön a pokol uralmát akarja érvényesíteni.
P. Zsoldos: Hogyan lehetne ezt az isteni tanítást a mai fiatalsággal megértetni?
Erzsébet: Itt ismét a tíz parancshoz kell visszatérni, a mózesi kétkőtáblához.
P. Zsoldos: Hol kezdődik a sex, hol a szeretet?
Erzsébet: Az első három parancs a szeretet parancsa, a hatodik parancs a sexé. Ha a Tízparancsolat első három parancsát megtartanánk, akkor tudnánk a sexet is úgy felfogni, ahogy Isten öröktől fogva elgondolta. A sex és a szeretet összetett jelenség. A tökéletes szeretet nem rontja meg a tiszta szerelmet és viszont. A most élő ifjúságot semmiféle fáradozással visszanevelni nem lehet. Csak ha az ifjúság maga keresi Isten parancsának számára ismeretlen útját, akkor tudjuk ezt az ifjúságot a Tízparancsolat megismerésére ránevelni.
P. Zsoldos: És Erzsi néni imádságos lelkülete?
Erzsébet: Az imádságos lelkületet kegyelemként kaptam. A jó Isten úgy rendezte dolgaimat, hogy közelében maradjak. Ez nem volt tudatos bennem. Olyan jó volt hozzám az Isten, hogy mindig maga mellett tartott. Az Istenre hagyatkozás teljes volt bennem, de még egyszer mondom: az Istenre hagyatkozásom nem volt tudatos. Biztonság-tudatom volt anélkül, hogy tudtam volna mit jelent az, amit kaptam.
Több mint 50 év távolából visszatekintve, látom magamat az Üllői-úti Örökimádás templom padjai között. Órákig ott ültem anélkül, hogy egyetlen gondolatom támadt volna, anélkül, hogy templomi jelenlétemen túl bármit is imádkoztam és adtam volna Istenemnek. Istenre hagyatkozásom az esztelenségig vitt, de ugyanakkor a rendelkezés önmagammal már gyermekkoromban túlfejlett volt. Nem tűrtem a kalodát. Minden körülmények között önálló akartam maradni.
P. Zsoldos: És hogyan emlékszik vissza Erzsi néni gyermekkorának hittan oktatására?
Erzsébet: A keresztvetés, a katolikus köszöntés, a legszentebb imádság, Istenben hány személy van - ezzel kezdődött a vallástanítás. Ezt a bevezetést követte az a kérdés, hogy mi végett vagyunk a világon? Egy ideig ennél a kérdésnél állt meg az életem. ”Hogy Istent megismerjük, Őt szeressük, Neki szolgáljunk….” Ennél tovább nem jutottam hosszú ideig: szolgálni… szolgálni…. Hogyan kell Istent szolgálni!? Nem tudtam és senkihez nem mertem fordulni ezzel a problémámmal. Azt vártam, hogy a hittankönyvben megtalálom a tájékoztatást az Istenszolgálatra vonatkozólag. De a görcsöt nem tudtam feloldani. Aztán eljutottunk az Ószövetségnek ahhoz a részéhez, ahol Ábrahám feláldozza fiát: Izsákot. Újabb görcs. Nem lapoztam tovább a hittankönyvet, csak megálltam annál a mondatnál, hogy ”feláldozza egyetlenfiát: Izsákot…” Gyermekfejjel úgy határoztam, hogy ilyen Istennek nem szolgálok és nem is akartam Őt szeretni. Később rájöttem, hogy Isten csak próbára akarja tenni azokat, akiket szeret. Rájöttem arra, hogy Isten egész életemben csak próbára akart tenni, mint ahogy próbára tette Ábrahámot.
21 éves voltam, amikor harmadik gyermekem született. Végső fokon csak akkor nyugodtam bele a” szolgálati” gondolatba.
P. Zsoldos: Erzsi néni lelke mélyén hangot hall, amikor az Úr Jézus vagy a Szűzanya, vagy az őrangyal szólal meg?
Erzsébet: Ezt a csodát nem tudom elmondani. Emberi jelenlétet nem érzek. Tökéletesen emberi hang az Úr Jézusé.
Mérhetelenül finom férfihang. Annyira szelíd hangjának megjelenése, hogy erre nincs szó, nincs kifejezés. A hangban benne van a szó, a szóban a hang.A szavak átmennek énem tudatába.A Szűzanya hangja is teljesen emberi hang. Zenei hangokkal sem lehet visszaadni a Szűzanya kedves hangját. Lelkem mélyén érzem mosolyát, vagy könnyes szomorúságát. Az őrangyal hangjában nincs emberi. Leheletszerű sugallat. Nem tudok benne kételkedni. Az őrangyal lendületet ad.
Életemben egyetlen egyszer egy szent is megszólalt bennem. Szent Rita volt, a lehetelenségek szentje. Kértem is, szóljon a Szűzanyánál. De ez volt a válasza: ” Állsz te olyan jól a Szűzanyánál, hogy Ő meghallgat téged nélkülem is.”
Kereszt helyett muszlim fejkendő
Gomba módra szaporodnak a mecsetek, az iszlám iskolák, a saría bíróságok, valamint a muszlim tulajdonban álló üzletek és bankok Nagy-Britanniában. A folyamatot jól tükrözik a legutóbbi népszámlálási adatok is, amelyekből kiderül, hogy a szigetországban az elmúlt évtizedben megduplázódott a muszlimok száma. Mindez annak is köszönhető, hogy egyre több „fehér” tér át a muszlim hitre. Meglepő módon döntő többségük nő.
Belső egység
Bocsa József: Belső egység
Az átalakulások c. filmet néztük. Egy olyan filmet, amelyben megváltozott, átalakult egész városok élete. Mik idézték elő ezeket a változásokat?
Az emberek komolyan imádkozni kezdtek, félretették ellentéteiket, összefogtak egymással, és erőiket a legnagyobb szellemi ellenség legyőzésére és távoltartására koncentrálták. Más dolgokat is ki lehetne emelni ebből a filmből, de én most egyre szeretnék koncentrálni, az ellentétek félre tételére, az egységre, az összefogásra. Láttuk, hogyan segítette a különböző keresztény felekezetek, gyülekezetek összefogást a filmben még egy borzalmas esemény, az egyik lelkész meggyilkolása is.
A kereszténység egyik nagy botránya, az evangélium sikeres hirdetésének talán legnagyobb akadálya, az egység hiánya, a széthúzások, szakadások, amelyek rengeteg energiát elpazarolnak. Ezek az ellentétek azonban nemcsak emberek, csoportok egyházak, nemzetek között léteznek, hanem az egyes embereken belül is. A külső egység megteremtésén csak akkor munkálkodhatunk hatékonyan, ha előbb a saját belső egységünk megteremtésén fáradozunk, és ott érünk el sikereket. Ez egyúttal gyógyulás is.
Mit jelent ez a saját belső egységünk? Hogyan kell ezt érteni? Nézzünk néhány tapasztalatot!
Olyan, mintha egyszerre több énünk is lenne. Az egyik például több szabadságot, szabadidőt szeretne, a másik nagyobb biztonságot, anyagi jólétet, jövedelmeket. Az egyik énünk nagyon óvatosan bánik a pénzzel, spórol, takarékoskodik, a másik pedig nagyon költekező, meggondolatlanul szórja a pénzt. Vagy az egyik énünk túlságosan is szeretne megfelelni a többi embernek, a másik viszont rossz néven veszi, ha vele szemben mások elvárásokat, igényeket, követelményeket támasztanak.
Hogyan jönnek létre ezek az ellentétes igények, különböző ének, meghasonlások bennünk?
Ennek a belső meghasonlottságnak legmélyebb gyökere az eredeti bűnre vezethető vissza, amely létrehozta az Istentől való elszakadást, és ezt átszármaztatta a generációk során mindnyájunkra. Az ősi, első, „eredeti bűn”-ből, az Istentől való elszakadásból, az ősszülők bűnéből áteredő bűn lett, amely mindnyájunkra átszármazik, kifejti romboló hatásait.
Annak megértéséhez, hogy ezek a romboló hatások hogyan érvényesülnek, az szükséges, hogy megértsük, hogyan működik az ember. Ez nem egyszerű feladat, mert mindnyájan összetettek vagyunk. Avilai Szent Teréz 7 szintet különböztet bennünk, amelyeket 7 egymásba nyíló lakáshoz hasonlít. A mai pszichológia is több szintről beszél. Nézzünk most egy olyan modellt, amely neurológiai szintek-ről beszél. Ezeket koncentrikus körökként képzelhetjük el.
1. Legbelül van a spirituális szint. Itt merülnek fel bennünk, és itt kezeljük azokat a kérdéseket, hogy „honnét jöttünk”, „hová tartunk”, „mi az életünk értelme”? Az itt bekövetkező bármilyen változás alapvető hatással van a többi szintre is. Itt zajlik legbelül a megtérés, a Jézussal való találkozás.
2. A 2. szint az identitás, az azonosságtudat szintje. Itt van szó arról, hogy hogyan gondolkodunk önmagunkról, milyen az énképünk, milyen értékeket tulajdonítunk saját magunknak, hogyan fogalmazzuk meg az életben való küldetésünket.
3. A 3. szint a meggyőződéseknek, a hitnek a szintje. Miket tartok igaznak, miknek engedem ezáltal, hogy befolyásolják a külsőbb szinteket, a képességeimet és a magatartásomat, viselkedésemet.
4. A 4. szint a képességek szintje. Itt szerepelnek azok a magatartáscsoportok, amik működnek bennünk, amik neveléssel, tanulással, gyakorlással kialakultak bennünk.
5. Az 5. szint a magatartás szintje. Itt vannak a konkrét viselkedések, amiket a mindennapi életben végrehajtunk.
6. Végül a 6. szint már csak részben van bennünk: ez a környezet, amely hatással lehet a belsőbb szintekre is. Itt foglalnak helyet a minket körülvevő dolgok, személyek, akikkel kapcsolatba kerülünk.
Sok esetben a megtérés, az Istennel való alapvető kapcsolat változása megmutatkozik kívülről, a legkülsőbb szinten, viselkedésünkben is. Más esetekben, más személyeknél külön beavatkozásokra van szükség ezeken a külsőbb szinteken is.
A legnagyobb változások a belülről kifelé való változások. Ha a belső szinteket sikerül rendbe tenni, akkor ahhoz alkalmazkodni, idomulni fognak a külső szintek is.
Avilai Szent Teréz azt írja, hogy „a lélek nagysága felülmúlja mindazt, amit el tudunk képzelni… Bármi jót teszünk is, az végelemzésben nem tőlünk származik, hanem abból a forrásból fakad, amelybe lelkünk fája ültetve van, s annak a napnak köszönhető, amely éltető melegét árasztja cselekedeteinkre”. Ez a forrás és ez a nap, amiről Szent Teréz ír, maga Isten. Isten ott lakozik minden lélekben. Ha erre rádöbbenünk, ha ezt teljes mélységében komolyan vesszük, akkor ez meghatározza a második szintet, identitásunkat is. Nem vagyok akárki, ha Isten arra méltatott engem, hogy bennem lakozzék. (És nem akárki a másik ember sem, mert benne is Isten lakozik.) Ha Istennek ezt a bennem lakozását elhiszem, igaznak tartom, akkor ettől fogva nem tekinthetek magamra akárhogyan. Az én énem isteni én, mert Istennel közvetlenül érintkezik. Tehát nem egy világba dobott kis senki vagyok, akinek koldulnia, nyomorognia kell, akinek mindig meg kell húznia magát, hanem királyi gyermek vagyok, a királyok királyának a gyermeke, aki bővelkedik a legnagyobb javakban, és aki ha hiányt szenvedne is valamiben, királyi atyjánál mindent elérhet.
Az áteredő bűnnek a hatása ezen a szinten ott érhető tetten, hogy szüleim, környezetem és főleg maga az ördög, ezzel ellentétes dolgokat sulykoltak belém: „te egy nyomorult lény vagy, egy eltaposni való féreg”, „te nem vagy senki”. Ennek számtalan formája lehet: „te egy béka vagy”, „kígyó vagy”, „hazug vagy”, „tehetségtelen vagy”, „te olyan valaki vagy, akinek semmi sem sikerül”… Ezek a negatív belénksulykolások ott élnek bennünk, és számtalan kudarcot, sikertelenséget, lelki és fizikai betegséget, ennek következtében rossz közérzetet, a másokkal való kapcsolatoknak a megromlását is eredményezik. Beindul az ördögi kör, ahol a negatív vélekedések negatív dolgokat eredményeznek, és ezek újabb negatív vélekedéseket generálnak. Ezeket az önmagunkról való negatív elképzeléseket tudatosítanunk kell magunkban, és ki kell söpörnünk, és helyébe a „királyi gyermek”- tudatot, az „isteni identitás” tudatot helyeznünk.
Belülről kifelé haladva a harmadik szint a hiedelmek, meggyőződések szintje. Ezeket egyrészt szüleinktől, barátainktól, társainktól örököltük, másokat a kultúra, a környezet közvetít számunkra, de vannak magunk által kialakított hiedelmeink is. Nagyon oda kell figyelnünk hiedelmeinkre, különösen a negatív hiedelmekre, mert ezek korlátoznak bennünket, elzárnak minket egy csomó jótól, amikben pedig részünk lehetne. Ha pl. elhiszem, hogy „nekem semmi sem sikerül”, akkor valóban semmi, vagy csak kevés dolog fog sikerülni. Ha azt hiszem, hogy én folyton megbetegszem, akkor valóban gyakran beteg leszek. A negatív hiedelmek rengeteg kárt okoznak, teljesen megbéníthatnak.
A másik végletnek is vannak problémái. Ha azt hiszem, hogy nekem minden sikerül, nincsenek korlátaim, akkor lehet, hogy sok minden sikerülni fog, de esetleg nagyot fogok bukni. Igen, isteni lény vagyok, de nem vagyok mindenható, alkalmazkodnom kell a fennálló természeti és egyéb törvényekhez. Mindazonáltal sokkal fontosabb, hogy pozitív hiedelmekkel rendelkezzem. A korlátait az ember úgyis tapasztalja. De ha inkább úgy állok hozzá a dolgokhoz, hogy „sikerülni, fog”, vagy „tegyük fel, hogy ez működik”, és erre készülök, akkor sokkal valószínűbb, hogy tényleg sikerülni is fog, mintha az ellenkezőjét hinném, és annak szellemében cselekednék, vagyis ímmel-ámmal.
Nagyon érdekesek a további külső szintek − a képességek, a magatartás, és a környezettel való kapcsolat szintje is − és talán majd foglalkozunk is velük ezeken a gyógyító miséken. De a legfontosabb dolgok belül dőlnek el.
Az egységnek létre kell jönnie ezek között a szintek között. Ha mindegyik énem, összes szintem egyet akar, akkor nagy dolgok születnek, nemcsak bennem, hanem körülöttem is. És ha sokan így viselkednek, akkor nem is olyan nagy csoda, hogy egész városok élete átalakul. Akkor megtapasztalhatjuk azt is, hogy egész országok élete át fog alakulni, sőt az egész világ átalakul, és beteljesednek azok a gyönyörű jövendölések, próféciák, amelyek egy új kor eljöveteléről szólnak, de amelyekben kételkedünk is, azért mert az ellenkezőjét látjuk magunkban és magunk körül, ezt sulykolták belénk. De ez ugyanaz nagyban, mint amiről eddig volt szó kicsiben. Ha megtapasztaljuk, hogy magunkban gyógyulások, átalakulások történnek, ugyanez megtörténhet az egész világgal is.
Az egész világon együtt imádtuk az Oltáriszentséget
Június 2-án, Úrnapján, a hit éve jegyében Ferenc pápa egyórás szentségimádást vezetett a Szent Péter-bazilikában, és kérte, hogy a világ minden temploma csatlakozzon.
Szent István király
Sípos (S) Gyula: Szent István király
Talán legnagyobb alakja történelmünknek és a keresztény magyar egyháznak. Apostoli király, akinek prófétai látása lett az alapja népünk életének.
Már fiatal korában tudatosan készül a királyi szerepre. Mélyen hisz saját küldetésében, s minden lehetséges módon megéli azt. Mivel az apostoli és királyi felkenés része a gyógyítás ajándéka, kézrátétellel gyógyít. Törvényt ad népének és szilárd közigazgatást. Egyházmegyei rendszert épít ki és erkölcsi nevel? (István király intelmei) munkát ír. Gy?zedelmes minden ellensége felett, de nem bosszúálló és kérked?. Igazságos és mégis irgalmas szív?. (Míg kora többi uralkodója a szóba jöhet? vetélytársak egész rokonságát kiirtatja, addig István többször is lelkére próbál beszélni Vazulnak. ? egyik lázadása után is börtönben ül, amikor István fia, Szent Imre halála után kiengedi és azt tervezi, hogy maga mellé emeli. Vazul újabb összeesküvésbe bonyolódik és királygyilkosságra készül, amikor leleplezik. Halálbüntetés járna ezért, de István most is megkegyelmez neki, csak uralkodásra alkalmatlanná teszi és szám?zi rokonságával együtt. Kés?bb a Vazul-unoka Szent László király, a keresztény magyar lovageszmény megtestesít?je kezdeményezi majd Rómánál István szentté avatását.) Isten rajta keresztül hatalmas munkát végez el, s a magyar nép letelepítésével egy hosszú és áldott jöv? lehet?ségét teremti meg a Kárpát-medencében. Élete és életm?ve több párhuzamosságot mutat a nagy bibliai királyokéval. (Egészen addig, hogy éppúgy idegen test?rséggel kénytelen körbevenni magát, mint Dávid király, a nyakas f?urakkal szemben, s hozzá hasonlóan, korában hosszú élet után, közel hetvenévesen, 42 évi uralkodás után hunyt el.)
Ahogy arról Szent István legendája beszámol, Géza fejedelem egy éjjel látomásban részesült. Egy csodálatos ifjú állt elé, és azt mondta: “Béke veled, Krisztus választottja, megparancsolom, hogy sz?njenek meg gondjaid. Nem néked adatott meg véghezvinni, amit eszedben forgatsz, mert kezedet emberi vér szennyezi be. T?led származik a születend? fiú, kire az Úr mindezek elrendezését az isteni gondviselés terveinek megfelel?en rábízza. ? az Úrtól választott királyoknak egyike lesz, a földi élet koronáját majd az örökkévalóval fogja felcserélni. Mindamellett a lelki követségben hozzád küldend? férfit tisztességgel fogadd, ha befogadtad, megtiszteljed, rettegve a fenyeget? kárhozattól és elragadtatva a reményt?l, amely meg nem téveszt, ezért intelmeimet h?séges szívvel, nem színlelt helyesléssel hallgasd.”
A megérkez? férfiú Szent Adalbert, aki István névre kereszteli Vajkot, Géza fejedelem fiát. Az ifjú Istvánnak apja halálakor, 997-ben úgy t?nt, hogy erejét messze meghaladó feladatot kell vállalnia. Meg kellett mentenie hazáját és népét a pogányságba való visszatérést?l (Koppány lázadása) és a Bizánci Birodalomba való beolvadástól (Ajtony és Gyula leverése) egyaránt. Meg kellett kedveltetnie népével a kereszténységet és a letelepedett, békés életformát. Meg kellett ?riznie a függetlenséget mind a német-római, mind a bizánci császársággal szemben, s er?s politikai egységet és monarchiát kellett létrehoznia a törzsi önállósággal és széthúzással szemben. Az akkori Európába való beilleszkedéssel együtt meg kellett védenie a magyar népi jelleget és szokásokat. (István nem nyúlt a magyar népszokásokhoz és mondákhoz, a nép h?si alakjaihoz, csak azt tiltotta, ami a keresztény hittel ellenkezett.)
Támadó hadjáratot nem vezetett. Nagy nemzetközi tekintélynek és tiszteletnek örvendett történelmi szerepe miatt, de azért is mert az üldözötteket befogadta, a zarándokok csapatoknak vendégszállást és kedvez? átvonulást biztosított, Jeruzsálem-ben, Rómában, Konstantinápolyban alapításokat tett.
Szelídségére, felel?sségtudatára és vallásosságára jellemz?, hogy templomában királyi hivatalát minden évben letette, annak jeléül, hogy azt csak kölcsön kapta Istent?l, és annak bizonyságául, hogy hatalmát felajánlja és feláldozza neki. Fiának írt Intelmekben így ír: “Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen, harag és gy?lölködés nélkül! A király koronájának legszebb ékszerei a jótettek; azért ill?, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék. Minden nép saját törvényei szerint él; add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen!”
Halála el?tt Máriának ajánlotta országát. Felajánlása elfogadását, de személyes sorsát is jellemzi, hogy Mária mennybevitelének napján hunyt el, és jutott Isten színelátásának boldogságába. Felajánlásával feltette a zárókövet életm?vére. Mária országát a következ? ezer év minden viszontagsága sem tudta lerombolni.
Ünnepe a világegyházban augusztus 16, Magyarországon augusztus 20.
(Megjelent a Magyar örökség cím? kötetben.)
Egy pszichiáter a Notre Dame-ban történt incidensekről
A Notre Dame-ban történt öngyilkosság és a másnapi feminista akció nyomán a La Croix beszélgetést közölt Didier Cremniter pszichiáterrel, a párizsi orvos-pszichológiai ügyelet munkatársával, aki a két drámai eset után a szemtanúk segítségére sietett.
A Gandhi Gimnázium szomorú története kapcsán a roma oktatásról
A Magyar Pax Romana és az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem közös: „Lehet-e? - A pécsi Gandhi Gimnázium tanulságai” címmel tartott fórumot Budapesten. A pécsi Gandhi Gimnázium megalakulása óta a cigány nemzetiségi iskolák kérdése az egyik legvitatottabb pontja a cigány illetve magyar oktatás ügynek.
Gyógyulás Szent Hildegárd segítségével
Bocsa József: Gyógyulás Szent Hildegárd segítségével
Három éves korától voltak látomásai. Ezért is gondolták szülei, hogy kolostorba adják.
43 éves koráig élt a kis disibodenbergi kolostor magányában, kortársai el?tt ismeretlenül. A közvetlen környezete ismerte, mert apátn?vé is választották. Ekkor bízta meg Isten azzal a feladattal, hogy írja is le látomásait. ? azonban megrémült, tétovázott, nem akart a felszólításnak engedelmeskedni. Életrajza így ír err?l: Isten hangja figyelmeztette, ne vonakodjék tovább a látottakat leírni. Ám n?i félénkségb?l, tartván a szóbeszédt?l, az emberek fennéjázó ítéletét?l, nem teljesítette a felszólítást. Ekkor megbetegedett. Amint azonban mégis írni kezdett, állapota javult. Ebb?l felismerte, hogy nem megtévesztés áldozata, hanem valóban Isten akarata az írás. Ekkor látott hozzá els? m?vének a megírásához.
Kés?bb is a szenvedések figyelmeztették rá, hogy gy?zze le félelmeit, gátlásait, és merje cselekedni Isten akaratát. ? maga így ír err?l. Ha az emberekt?l való félelmemben nem követtem az utat, melyet isten jelölt ki nekem, növekedtek testi fájdalmaim, és addig nem csökkentek, amíg nem engedelmeskedtem. Így történt ez Jónással is, aki, míg rá nem szánta magát az engedelmességre, gyötr?dések közepette teng?dött.
Az egyházi elismerést a legmagasabb helyr?l kapta meg, magától a pápától. Miután III. Jen? egy papokból álló szakért? testülettel megvizsgáltatta, személyesen olvasott fel Hildegárd els? leírt m?véb?l a Scivias-ból (Tudd az utakat) a trieri zsinaton. Ezáltal egycsapásra messze földön ismertté vált. A pápa levélben szólította fel, hogy többi látomását is írja le. Így születettek sorra egymás után írásai. Köztük több is, amelyik kifejezetten gyógyításról, növények, állatok, ásványok gyógyító erejér?l szólnak.
Szt. Hildegárd Szentlélek élménye, ma úgy mondanánk Szentlélek-keresztsége, után megkapta a már korábban is m?köd? látomások karizmája mellett a gyógyítás, a lélekbe látás ajándékát is. Rengeteg emberen segített, rengeteget meggyógyított.
De azért is tudott a szenved?kön segíteni, mert gyermek korától id?s koráig szinte mindig beteg volt, vagy gyengélkedett. ? az Isten által rámért betegségekben üdvözít? feladatokat látott. Gyakran hangoztatta, hogy Isten mindig a testi és a lelki próbatételekkel figyelmezteti, formálja, alakítja, türelemre tanítja az embert. Hildegárd számára személyesen betegségei, gyengeségei az az ösztöke, voltak, amelyek megóvták ?t attól, hogy látomásai miatt elbizakodott legyen. Mivel igen gyakran gyötri testi gyengeség és fájdalom, ez arra készteti, hogy Isten irgalmára bízza magát.
Egyik levelében ezt írja. A betegségek er?sen akadályoznak, és gyakran oly nagy fájdalmak szorongatnak, hogy már-már a halálomat érzem. De Isten mindig életre keltett… Kitárulkozom az él? Istennek, és mindazt, ami vagyok, átengedem neki, hogy ?, kinek nincs vége és nincs kezdete, megóvjon a gonosztól. Te is imádkozz értem, hogy kitartsak Isten szolgálatában.
A gondjaikra, bajaikra tanácsot kér? és gyógyulni vágyó emberek csak úgy özönlöttek Hildegárdhoz, miután megkapta a pápai elismerést, nemcsak a környékr?l, hanem az egész Német Birodalomból. Életrajzírója, aki személyesen ismerte ?t, így számol be ezekr?l.
Isten kegyemével kinek-kinek a maga életéhez szabott tanácsokat adott. Lelkük épülésére kérdéseket intézett hozzájuk a Szentírásból, és megadta a megoldást. Igen sokan kaptak t?le tanácsot az ?ket gyötr? testi bajokra. Számosan voltak azok is, akiket áldásával szabadított meg szenvedéseikt?l. Prófétai lelkével felismerte az emberek gondolatait és szándékait is, rendre utasította azokat, akik hamis és léha szívvel csupán kíváncsiságból jöttek hozzá; és a léleknek, mely bel?le szólt, nem tudván ellenállni, megfeddve, s megjavítva, komisz tervükt?l el kellett állniuk. Saját törvényükkel cáfolta meg a kérdéseikkel hozzá forduló zsidókat is, és jóságos szavakkal Krisztus hitére intette ?ket.
Ez az els? életrajz sok konkrét esetr?l is beszámol, amikor betegeket meggyógyított a Szentlélekt?l kapott gyógyító karizmájával, imáinak erejével, és a kolostorában termesztett gyógynövényekkel vagy különféle kövekkel. Ez utóbbit, a kövekkel való gyógyítást a keresztények közül ma sokan gyanakodva nézik és elutasítják azért, mert a New Age-ben is használatosak. De ezen az alapon a Szentírást is elvethetnénk, hiszent a New Age, és az ezoterika is szívesen hivatkozik rá. Hildegárdnak nagyon sok látomása volt, amelyben egyetlen egységben látta a növényeket, állatokat, ásványokat, embert és csillagokat. Egyik például így hangzik.
Egy csodálatosan gyönyör? képmást láttam. Emberi alakja volt, és arcán akkora szépség és ragyogás, hogy könnyebben tudtam volna a napba nézni, mit ebbe az arcba. És az alak így szólt hozzám. Én, a legfels?bb tüzes er?, én lobbantok lángra minden életszikrát. Nincs köztük halált hozó egy sem. Én döntök a létr?l. Szárnyammal körülrepülöm a Földet, mert én voltam, ki annak rendjét bölcsen megteremtettem. Én, az Istenségben lakozó tüzes élet, én lobogok a szántóföldek szépsége felett, én világítok a vizekben, én égek a Napban, a Holdban és a csillagokban. És könny? szell?vel ? láthatatlan élethez hasonlóan, mely mindent fenntart ? én ébresztek mindent hatalmas létezésre. E csodálatos alak keblén volt egy leny?göz? kerék. Bel?le állatok (oroszlán, leopárd, farkas, medve, szarvas, rák, bárány, kígyó) fejei lélegeztek egy emberi alakra, és a csillagok sugaraikat mind az állatfejekre, mind az emberalakra rásugározták. Mert Isten benne van minden teremtményében, nem csak a kétlábúakban, és nem csak a megkereszteltekben.
A növényekbe, különösen a gyógynövényekbe, ásványokba, állatokba Isten beleteremtette a gyógyító er?t er?t is. Mindezek az emberért vannak. A maguk helyén, okosan, mértékkel, imával, Isten áldásával bátran használhatjuk ezeket is.
Hildegárd sok ördögt?l megszállottat is megszabadított. Egyiküket 8 évig tartották megszállva a gonosz lelkek. Papok, akik nem tudtak ezzel a nehéz esettel megbirkózni, Hildegárdhoz fordultak segítségért. ? kinyilatkoztatást kapott arról, hogy rengeteg embernek kell ezért a n?ért imádkoznia, áldozatot hoznia, alamizsnát osztania. Végül miután útmutatásai nyomán megszabadult, de újra visszaesett, elküldték Hildegárdhoz és az ? kolostorában szabadult meg végleg. Ezután felvette n?vérei közé.
Betegségeiben többször is látta az ?t gyötr? gonosz lelkeket. Egyik alkalommal így ír err?l.
A Legszebb és H?n Szeretett megjelent el?ttem egy valós látomásban. Oly er?s vigasszal töltött el, hogy bens?met láttára mintha balzsamillat járta volna át. Ekkor örömujjongásban törtem ki nagy és mérhetetlen örömt?l, és sóvárogva kívántam, bár mindig látnám ?t. Megparancsolta az engem gyötr? szellemeknek, hogy távozzanak t?lem és így szólt: „El innen veletek, azt akarom, hogy többé ne gyötörjétek ?t!” Nagy bömbölés közepette elhordták az irhájukat, és így kiabáltak: „Hát akkor mi végre jöttünk ide, mikor megszégyenítve kell innen elvonulnunk?” Szavaira hamarosan elhagyott a betegség, amely olyannyira felkavart, akár a vihar szele a tó vizét. Visszakaptam er?met, mint a vándor, aki szül?házába visszatérvén újra elfoglalja javait. Az ereim, és bennük a vér, a csontok és bennük a vel? újból egészséges lett, akárha a halálból éledtem volna újra. Ám hallgattam türelmesen, hallgattam jámboran, és mint a szül? asszony a szülés után, úgy beszéltem én a fájdalom után.
Összefoglalva miket sz?rhetünk le Hildegárd életéb?l, tanításaiból saját gyógyulásunkra vonatkozóan?
• Isten sokszor a betegség által figyelmeztet minket is, hogy levetk?zve félelmeinket vagy egyéb gátlásainkat merjük tenni az ? akaratát
• A betegségek megért?vé, érzékennyé, odafigyel?vé, segít?késszé tehetnek minket mások nyomorúságai, betegségei iránt.
• A betegségben ez az egyik legfontosabb magatartás: Kitárulkozom az él? Istennek, és mindazt, ami vagyok, átengedem neki.
• Használhatja az ember a növényekben, állatokban, ásványokban rejtez? gyógyító er?t is, de nem babonásan, hanem Istent?l várva és fogadva ezeken keresztül a gyógyulást
• A betegségeket a gonosz lelkek is okozhatják. Az ilyeneknél a szabadító ima a helyes gyógymód. Vannak esetek, ahol nagyobb összefogásra, kitartó imára, böjtre, jócselekedetekre is szükség lehet.
Péter kis hajója - a nagy szellemi hajó
Bocsa József: Péter kis hajója - a nagy szellemi hajó
Gyermekkoromban kis ministránsként az oltár előtt ministrálva − akkor még nem volt a szembemiséző oltár − gyakran feltekintettem szülőfalum oltárképére és megcsodáltam Péter és Pál apostolok hatalmas alakját.
El-el gondolkodtam arról, hogy vajon kik is ők, mit jelent a kard és az a kulcs a kezükben. A kulccsal még csak tudtam mit kezdeni, de a kard, hogy kerül az egy apostol kezébe. Azután később, teológiai tanulmányaimból megtudtam, hogy szenteknek megvan egy hagyományos ikonográfiája, vagyis ábrázolásmódja. Vértanú szenteket gyakran szokták kivégzésük, vértanúságuk eszközeivel ábrázolni. Pál apostol kezében a kard tehát azt fejezi ki, hogy karddal végezték ki. De jelenthet ez a kard mást is. Jelentheti a lélek kardját is, amely Isten igéje, amelynek Pál apostol oly hatalmas hirdetője volt.
Azt mindenki tudja, hogy Péter apostol kezében az a kulcs a mennyország kulcsa. De lehetne őt mással is ábrázolni, például hajóval, bárkával. Az is nagyon találó lenne. Hiszen halász volt, a hajó volt a legfontosabb szerszáma, mint a paraszt embernek, kisgyerek koromban még a lőcsös kocsi, majd később − emlékszem óriási előre lépés − a gumis kocsi.
Pétert hajója mellől, a halász-hálóktól hívta meg az Úr apostolai közé, és mondta neki a csodálatos halfogás után: ezentúl emberhalász leszel. Az ő kis hajójából hirdette többször az összegyűlt sokaságnak az evangéliumot a tó partján. Az ő hajójában volt, amikor az a vihar támadt a tavon, amit Ő egyetlen szavával lecsendesített. És aztán később Pétert tette meg az Egyház hajójának kapitányává.
Ez a hajó azóta naggyá lett, sok embert szállított és szállít át a túlsó partra. Sokan utaztak és utaznak rajta ma is végső céljuk felé.
Ezt a hajót 2000 éves története során sok vihar tépte, és sokakat le is sodort erről a hajóról. A lesodortak új hajókat építettek és ezeken a hajókon igyekeznek örök céljuk felé. A Föld össznépességének több mint 1/6-a Péter hajóján utazik ma is: a Föld 6 milliárd lakosából egymilliárd ötvenmillió a Földön a római katolikus.
Szám szerint a muzulmánok százmillióval többen vannak, mint a katolikusok. A keresztények száma azonban összesen majdnem kétmilliárd. − Ezek a statisztikai adatok. 1.920. 000.000 (Egymilliárd-kilenszázhúszmillió) megkeresztelt ember él a földön. De vajon ez mind kereszténynek is mondható? Sajnos, bizony nem. Kereszténynek − a szó eredeti értelmében Krisztus-követőnek − csak azok mondhatók, akik nemcsak keresztvízzel vannak leöntve, hanem akik be is fogadják Krisztus-Jézust az életükbe, és engedik, hogy személyesen ő irányítsa életük kis hajóját. Ha ezt nem teszik, akkor formálisan lehet, hogy ott vannak valamelyik hajón − amelyen ott a zászló, hogy keresztény − de bármelyik pillanatban egy kisebb szél is lesodorhatja őket onnan. Nem is beszélve nagyobb viharokról.
És ma bizony igen viharos időket élünk. Azt gondolom, ezt nem kell nagyon bizonygatnom: akár a politikát, akár a gazdasági életet, akár az erkölcsöket, akár a természeti katasztrófákat, akár a templomba járók számát tekintjük. És ha még a templomba járók is legalább mind igazi Krisztuskövetők lennének…
Nagyon sok prófécia, égi üzenet világítja meg az egyház és az emberiség mai helyzetét. És ezek legtöbbje egymással összecseng.
Híveim, akik az én templomomba járnak, egy buszos zarándoklatot szerveztek Erdélybe. Engem is magukkal vittek. A cél Nagyfalu, Váradtól 100 km-re Kolozsvár irányában. Ott ma is vannak Jelenések. A Szentháromság személyei, és Mária szólnak egy asszonyon keresztül. Hívő ember vagyok, de nem tartozom a hiszékenyek közé. A különféle jelenések történetét külön is kutattam. Elolvastam ennek az asszonynak az élettörténetét, és beleolvastam azokba az üzenetekbe is, amit ott kapnak már egy ideje. Hitelesnek találom ezeket. Egy üzenet ezek közül nagyon ide kívánkozik erre a mai ünnepre. Ennek az asszonynak a szülői birtokán, egy hegyen kellett felállítani egy nagy keresztet, amit az egység keresztjének hívnak, és ahol sokan hitre jutnak, meggyógyulnak. Ott történnek a jelenések a hónap első csütörtökén, péntekén és szombatján. Szűz Mária szól ebben az üzenetben, amit most ismertetni szertnék,. 2007 február elsőszombatján
Kedves Gyermekeim! Ti, akik a Földön éltek, mindannyian az Én Gyermekeim vagytok! (Tehát akár katolikusok, akár protenstánsok, akár muzulmánok, akár ateisták, mindnyájan Mária gyermekei vagyunk. Közben meg-meg szakítom az üzenetet, hogy kicsit értelmezzem.)
Én, mint 'Égi Édesanyátok', megkérdezem tőletek: tudjátok-e azt, hogy a közel jövőben mire számíthattok?
Most, képzeljétek el, hogy eddig még soha nem látott 'Nagy Hajó' nyitott ajtaja előtt álltok.
(Először Péter kis bárkája, majd az egyház egyre nagyobb hajója, amelyről sokan lesodródtak, és más hajókat építettek. Sok kisebb-nagyobb hajó. Most pedig, nézzük csak milyen hajó!)
Ez egy 'Nagy, Szellemi Hajó', a 'Remény és az Egység Hajója'! (A sok egyház, a sok vallás, a megosztottság nem Istentől származnak.) Ez a 'Nagy Hajó' hamarosan kifut a 'Nagy Vizekre' és magával viszi mindazokat, akik meg akarnak menekülni a ’Nagy Vihartól’, amely közeledik felétek! Ha meg akartok menekülni, akkor szálljatok fel erre a 'Nagy Hajóra’, amelyet a Szentlélek ereje vezet, egy biztos cél felé, ahol Szent Fiam Irgalmas Szíve és az Én Szeplőtelen Szívem vár rátok! Ahová érkezni fogtok, az már egy 'Új Világ' lesz, ahol nem lesz bűn, szenvedés és halál. Ott minden odaérkező ember testvérként fogja szeretni embertársát.
Akkor 'Új Időszámítás' fog elkezdődni a Földön! Ekkor lesz Szent Fiam Irgalmas Szívének és az Én Szeplőtelen Szívemnek a diadala!!!
(Mária az ő szeplőtelen szívének a diadalát már Fatimában megígérte. Ebben az évben ünnepeljük a fatimai jelenéseknek a 90. évfordulóját)
Megkérdezhetitek: vajon kik szállhatnak fel arra a 'Nagy, Szellemi Hajóra'? (a válasz:)
Mindazok, akik bűnbánatot tartanak; akik megtartják Isten Törvényeit; akik kibékülnek Istennel , önmagukkal és felebarátaikkal! Arról fognak megismerni benneteket az emberek, hogy Hozzánk tartoztok, ha jót tesztek még azokkal is, akik veletek rosszat tettek! Ha ezt megélitek, a Gonosz sem fog tudni ártani nektek!
Először azokat kérem, hogy szálljanak fel a 'Nagy Hajóra', akiket összegyűjtöttem Szent Péter apostol Aklába!
(Ezek a szavak hozzánk, katolikusokhoz szólnak! De figyeljük csak, hogy mit mondanak!)
Ezek közül, csak azoknak van a 'Nagy Hajón' a helyük, akik elfogadják a legénység szerepét és szolgálni fogják azokat a testvéreket, akik utánuk fognak arra felszállni!
(Tehát nem mellveregetés, hogy mi katolikusok vagyunk, hanem szolgálat!)
Azután azok is felszállnak a 'Nagy Hajóra', akik szívből megbánták, hogy eddig megtagadtak Engem és minden égi segítséget! Ezután Isten küld az Égből egy 'Nagy Figyelmeztetést'! Isten Fényében, mindenki úgy fogja látni önmagát, ahogy Isten előtt van! Ez lesz Isten részéről a 'Legnagyobb Segítség' az emberiség megmentésére!
(Ez az üzenet, ez a bizonyos nagy figyelmeztetés, nemcsak itt hangzik el, hanem elhangzott már Garabandálban, és más helyeken is. )
Ezután a 'Rendkívüli Esemény 'után, olyanok is felszállnak – bűnbánatuk által – a 'Nagy Hajóra', akik addig egy közösséghez se tartoztak!
Ezután a 'Nagy Hajó Ajtaja' bezárul és azokkal az emberekkel, akik felszálltak rá, kifut a 'Nagy Vizekre'! A Szentlélek ereje és Fénye fogja vezetni a 'Biztos Cél' felé! Én ezt a 'Nagy Hajót' betakarom Édesanyai Palástommal! Így védem meg az ellenség támadásaitól! Addig, számíthattok arra, hogy azok részéről fog támadás érni benneteket, akik nem akarnak felszállni a 'Nagy Hajóra'! Tudnotok kell 'Jézus Kisded Nyáját' a pokol hatalmas erői se fogják tudni elpusztítani.
(Mielőtt az üzenet végét is felolvasnám, szeretnék még néhány megjegyzést fűzni a fő mondanivalóhoz. Az ilyen prófétai üzenetekkel kapcsolatban nagy kísértése az embernek, hogy keresse az időpontokat is. Ilyenféleképpen: Mit jelent ez a közeljövő? Mikor, melyik napon, hány órakor fog indulni ez a hajó? Átélhettünk ilyesmit az ezredfordulóval kapcsolatban. Vannak szekták, amelyek mindig újra konkrét időpontokat jelölnek meg, hogy mikor lesz itt a világvége. Ha jól odafigyeltünk, itt nem világvégéről van szó, hanem egy korszakvégről, egy új korszaknak az eljöveteléről, egy új időszámításról a Földön, ami után nem lesz bűn, szenvedés, és minden odaérkező ember, testvérként fogja szeretni az embertársát.
Ne az időpontokra figyeljünk, hanem arra, hogy hogyan juthatunk fel erre a nagy hajóra, amely tulajdonképpen mindegy, hogy egy boldogabb földi korszakba, vagy közvetlenül a mennyországba vezet. Ebbe az új korszakba való bejutás feltétele, még egyszer: a bűnbánat, a megtérés, a kibékülés Istennel, embertársunkkal és önmagunkkal, és attól fogva Isten törvényeinek a megtartása. Ezek nélkül lemaradunk erről a hajóról, és a pusztulás vár ránk. Mária befejező szavai a következők. És figyeljünk itt is: Az ég egyenesen kérlel minket, azért, hogy megmenthessen bennünket.)
Most újra kérlek titeket, drága Gyermekeim, ne tagadjatok meg még egyszer Bennünket, mert Nélkülünk árvák fogtok maradni!!!
Előre megmondom nektek, ha, ebben az utolsó időben sem hallgattok Rám, akkor 'egy idő után' már nem fogok tudni rajtatok segíteni!!!
Édesanyai áldásom adom rátok!”
