A makói óriás-gázlelőhelyről
A KPMG egy korábbi tanulmánya szerint Kelet-Közép-Európában körülbelül 4130 milliárd köbméter palagáz található, ami − a 2010-es gázfogyasztási adatok alapján − évtizedekig kielégíthetné a régió gázigényét. A US Energy Information Administration összesen 538 milliárd köbméterre becsülte a román−bolgár−magyar palagázkészleteket, itthon a legígéretesebb terület ebből a szempontból a Makói-árok. De mi a helyzet a kitermeléssel?
Szabó György, a TXM Kft. vezetője korábban arról nyilatkozott, hogy a 995 négyzetkilométeres területen lefúrt 16 kúttal sikerült igazolni, hogy a mélyben mintegy 2500 méter vastag „gáztelített” réteg található. A Falcon korábbi becslései szerint a makói koncessziós terület körülbelül 1,2-1,5 ezer milliárd köbméter földgázt tartalmaz, ami háromszor annyi, mint Nagy-Britannia bizonyított földgázkészlete. (Összehasonlításul: az elmúlt közel 80 évben Magyarországon összesen körülbelül 210 milliárd köbméter földgázt hoztak a felszínre.)
Holoda Attila, a Mol eurázsiai kutatás-termelési igazgatója, volt energetikai államtitkár azzal hűtötte le a makói gázvagyonban reménykedőket, hogy a legjobb szándék és akarat mellett, rengeteg pénz és kutatófúrás bevetésével sem lehetséges tíz éven belül számottevő mennyiségű "nem hagyományos" szénhidrogént a felszínre hozni.
Ennek részben az az oka, hogy a világszerte használatos berendezések maximum 175-200 fokot bírnak, Makón pedig volt olyan lemélyített kút, ahol 280-300 fokot is mértek. A régiós palagázkészletek ráadásul átlagosan másfélszer mélyebben helyezkednek el a föld felszíne alatt, mint az épp az olcsó palagáz előnyeit élvező Észak-Amerikában.
(index)
